Görög Zoltán – Világ bűnének zálogát Te hordoztad, te boldog ág. Az ellenség gonosz fejét Megváltónk rajtad zúzta szét.

Mel Gibson filmje, A PASSIÓ Jézus szenvedéstörténetét dolgozta fel, az Olajfák hegyén való gyötrődésétől a Golgotán bekövetkezett haláláig. A sokakat megosztó alkotás számomra több tisztázó, illetve nyomatékosító gondolatot is tartalmazott, a kétségtelen naturális megjelenítésekkel együtt.

Az Olajfák hegyén a Kísértő azzal szembesítette és gyötörte lelkileg Jézust: „Valóban azt hiszed, hogy elbírja egyetlen ember a bűn minden terhét?” Egyetlen ember tényleg nem képes erre. De Ő, mint tökéletesen ember, és egyúttal tökéletesen Isten – elbírta, elhordozta. Ha Istenként viselte volna, könnyedén, abban semmi különös dolog nem lett volna. Ha pedig pusztán emberként szenvedett és halt volna meg, akkor nem szerzett volna számunkra megváltást, mivel az csupán egy tisztességes, mély gondolkodású, erkölcsös ember hősi halála lett volna. Példakép maradt volna, amiből az isteni dimenzió kimarad, az tudniillik, hogy szétzúzza az ellenség fejét.  - A sorsfordító kísértéssel odamenekül Istenhez: „Oltalmazz engem, Uram!” Ám a Kísértő folytatja: „Ember nem bírja ezt a terhet. Túlontúl súlyos. Lelkünk megmentésének túlságosan nagy az ára!” Isten titka, hogy miért éppen Egyszülöttének élete volt ez a nagy ár. De ezek után Jézus, erőre kapva, a Kígyó fejére taposott...

Ez – ti. a Kígyó fejére taposás, vagyis az ellenség szétzúzása – látványosan és folyamatosan végigkísérte Jézus utolsó földi óráit. Pilátus előtt ezt mondta: „Arra születtem, hogy tanúságot tegyek az igazságról.” Erről az igazságról tanúskodott életében, és erről testi-lelki szenvedései közepette is. Miközben ostorozták, és azután a Golgotai úton is, mikor keresztjét vitte, fel-feltűnt a Kísértő. De Ő ragaszkodott isteni küldetéséhez. Nem nyitotta száját panaszra. Ez az igazság (mely mérhetetlenül több és más, mint az emberi igazság), megérintett néhány embert azok közül, akik a passió útján kísérték Őt:         – A kivégző osztag parancsnoka, a római százados leteremtette durva katonáit: „Nem azt mondtam, hogy verjétek halálra!” „Nem bírja egyedül vinni, segítsetek neki!”

– Cirénei Simonnak megparancsolták, hogy segítsen Jézusnak. Ő kénytelen volt engedelmeskedni, de: „Jegyezzétek meg – mondta –: ártatlanul parancsolták, hogy vigyem egy elítélt keresztjét!”         Azután, együtt járva az utat, fokozatosan kifejlődött benne az együttérzés, hatott rá Jézus szelleme: „Hagyjátok, ne verjétek! Vagy én sem viszem tovább”. Bátorította Őt: „Mindjárt ott leszünk, már közel van”. 

– A Golgotán, amikor már a kereszten gyötrődött Jézus, a főpap így gúnyolta: „Szálljon le a keresztről, ha ő a Messiás!”         Ő így imádkozott: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek.” A mellette megfeszített gonosztevő így szólt a főpaphoz: „Figyelj, érted imádkozik!”

– A kegyetlen katonák közül is némelyek elgondolkodtak, megrendültek.

Igen: Jézus az ellenség hatalmát ezzel a többlet-igazsággal: a halálig menő szeretettel zúzta szét. Ez a szeretet tartja a világot, és ez a szeretet gyógyít. Dicsérjük ezért Istent!