FEHÉRBEN JÁRNAK

Nem a külső ruhánkról beszél az Ige, hanem a lelkünkről. Ezt a testet, ezt a látható ruhát levetjük. Isten előtt nem ebben jelensz meg, hanem a belső ruhádban, a lelkedben. Valaki azt mondta: úgy szeretnék meghalni, ahogy születtem. Elég baj, mondtam, mert bűnösen születtél. Hozzá még sok foltot is szereztél. De nem csak foltos a ruhánk, hanem szakadt is. Mekkora szakadás van a szavaink és cselekedeteink között! Másokat beszélsz, és másokat cselekszel. Reggel imádkozol, napközben hát mögött beszélsz. Hogy tudod megtenni, hogy beszélsz a szeretetről, és közben gyűlölködsz? Csoda, ha nem szakad meg benned valami ebben a kettős húzásban. Még nagyobb a szakadás a szavaid és gondolataid között. Miket gondolsz valakiről, és amikor jön, mondod a szépeket. Ki nem állhatod, és nyájas vagy hozzá. Mondod, hogy nem is akarod azt az örökséget, közben azon gondolkozol, hogyan lehetne megszerezni. Megfertőztetett a ruhád, és Isten színe előtt ülsz benne. Azért van a folt is, a rongy is, a kettősség is, mert nem vagy teljesen az Övé. Kéred a kegyelmet, a másikkal szemben keresed az igazadat. Vagy igazad van, vagy kegyelmed. Az Ige azt mondja: „fehérben fognak velem járni”. Azok a boldogok, akik átélték a bűnbocsánatot, és Jézussal járnak. Akik látták már a Golgota keresztjén a megöletett Bárányt, azok járhatnak fehérben. Közéjük tartozol-e már? Nem lehet más boldog ember, csak a tiszta szívűek, „mert ők az Istent meglátják” (Mt 5, 8). Csak az a Jézus moshat meg, és attól kérheted a fehér ruhát, akit odaszögeztek a fára.