Dr. Harmati Béla püspök – Schéner Mihály festőművész temetésén

Schéner Mihály
(Medgyesegyháza, 1923. január 9. - Budapest, 2009. május 11.)

Dr. Harmati Béla evangélikus püspök igehirdetése

1 Péter 3,9:„Testvéreim, mondjatok áldást, hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek”

Gyászoló Gyülekezet, család, barátok, művésztársak, tisztelők!

Ki ismerte igazán Schéner Mihályt? Maga írja művészetéről: „..megnemértésetek kételyeit, megértésetek biztonságát akarom eloszlatni, hogy megtudjátok, ki is voltam valójában. Én magam is tele voltam kétellyel és bizonytalansággal, akkor is, amikor hittem. Titkaim mindig titkok maradtak, csak ritkán foghattam kezembe, amit elérni vágytam...” (Golkonda, 1997).

Bizonytalanságot érzünk most magunk is titkai előtt, mert az elbúcsúzás pillanataiban még részleteiben sem tudjuk méltatni több, mint hatvan éves művészi tevékenységét, szakmai tudását, minőséget kereső törekvéseit a művészet minden ágában maradandót alkotva: kép, festmény, grafika, szobor, térplasztika, bábjáték, mesefigurák, faragások, díszlet és jelmez.

Akit az Isten meg akar áldani, azt emberrel áldja meg! Schéner Mihály Isten áldása volt a család, a magyar művészet, mindnyájunk számára. Meghirdette, „Vegyük magunkat körül Szépséggel a Rossz ellen!”(100 x szép, 51, tétel). Azokra a lelki-szellemi, ősi emberi spirituális dimenziókra hívta fel a figyelmet, amikről Jézus is beszélt: „Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik”(Máté 4,4). Csodáljuk a mélységek dimenzióiba látogató és elgondolkodtató művész filozófiáját, színes alakformáló és szóteremtő fantáziáját. Jézus élete történeteinek, a Békés megyei szülőföld meséinek, gyermeki álmainak megjelenítésén túl az emberi és nemzeti lét, a vallás, a Biblia örök kérdéseivel való viaskodását is magunkénak érezhetjük. Többször idézte János apostol Mennyei Jelenésekről szóló könyvéből: „Mihály és angyalai harcra keltek a sárkánnyal” (12,7). Arkangyalként küzdött képpel, alkotással, írással, humorral a minket körülvevő „sokféle Rossz” ellen. A hozzá hasonlóan sokoldalú Nobel-díjas művészt és tudóst, Albert Schweitzert idézte: „az élet maga az a rejtélyes érték, amellyel foglalkoznunk kell”. Kiállításai itthon és külföldön, művészeti díjai, a Munkácsy – és Kossuth-díj, számos itthoni és nemzetközi elismerése mutatta környezete, hazája háláját. Példája nyomán lehetünk, legyünk áldás környezetünk, családunk, hazánk számára. Keressük, kereshetjük a spirituális értékeket. A gondolkodó művész azt a Platont követte a régi görög filozófusok közül, aki az embert „felfelé tekintő” (anthroposz – ano athrein) lényként írja le, aki a materiális valóságból az isteni valóságra tekint. Ez azt is jelentette az évekig gimnáziumi tanár számára, hogy szomorúan beszélt arról, a közoktatásból nálunk egyre inkább eltűnik a rajz és az ének!

Gyászoló Testvéreim, itt a ravatalnál most mindenki maga tudja legjobban, mi az az áldás, amit az elköltözöttnek meg kell köszönnie. Búcsúzik a család, felesége, fia, menye, két unokája, barátai, művésztársai, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, a Magyar Művészeti Akadémia, a szülőfalu Medgyesegyháza, Békéscsaba városa és Budapest II. kerülete, ahol díszpolgári címet kapott. Az elnyert áldás elfogadása mindnyájunkat annak tovább adására kötelez! Lehetünk, legyünk áldás környezetünk, családunk, hazánk számára! Keressük, kereshetjük a spirituális értékeket, „vegyük magunkat körül Szépséggel a Rossz ellen”.

Reménykedjünk talán egy jobb, tökéletesebb világ megformálásában? Úgy érzem, Schéner Mihály válasza inkább az: küzdjünk „egy kevésbé Rossz” világért! Ez sokszor csak egy-egy apró lépést jelent, de a leghosszabb út is az első lépéssel kezdődik!

Mondjunk együtt most köszönetet elhunyt testvérünk életéért és legyen rajta és rajtunk Isten áldása! Ámen