Dr. Harmati Béla – Ökumenikus istentisztelet az esztergomi bazilikában – Emlékezés az 1619-ben meggyilkolt kassai vértanukra

„Testvéreim, Isten, aki ezt mondta, sötétségből világosság ragyogjon fel, ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán”.

Sötétségből világosság – De tenebris lux

– ezt kívánom aláhúzni ezen a rendkívüli ökumenikus istentiszteleten. Az ökumenikus imahét szokásosan együtt megrendezett alkalmai tartogattak az elmúlt években is már néhány meglepetést számunkra, akár katolikus, akár protestáns, akár ortodox templomokban is került rájuk sor. Ez a mai alkalom azonban egészen rendkívüli! Az együttes imádság, a közös éneklés, a közösségben hallgatott ige, a vendéglátó egyház templomának a vendégek számára sokszor szokatlan berendezése, külső megjelenése ellenére is rádöbbentett az elmúlt években: lám, sokkal közelebb vagyunk egymáshoz, mint gondoltuk, hiszen ugyanaz az ige hangzik nálunk is, és ismerős a dallam és láthatatlan szálakkal, Isten kegyelme és áldása szálaival kapcsolódtunk össze a bűnvallás, a könyörgés, a hálaadás és a magasztalás gyülekezeteként Isten színe előtt.

Ez a mai alkalom itt az esztergomi bazilikában valami egészen más! Hasonlít ahhoz a rendkívüli, egyszeri ökumenikus istentisztelethez, amikor a pápa a debreceni református nagytemplomba látogatott és utána megállt a protestáns, gályarabságra ítélt lelkészek és tanítók emlékműve előtt, imádkozott és elhelyezte a kegyelet koszorúját.

Eljöttünk ma, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa tagegyházai, reformátusok, evangélikusok, baptisták, metodisták, ortodoxok, hogy az Ökumenikus Baráti Társaság, a Márton Áron Társaság, a Magyar Protestáns Közművelődési Egyesület kezdeményezése eredményeként az Úrnak 1993. esztendejében megálljunk itt együtt az 1619-ben meggyilkolt kassai vértanúk emlékműve előtt.

1.  Sötétségből világosság ragyogjon, ez most történelmünkre vonatkozik. Vallásháborúk és ellenségeskedések, szembenállás és gyűlölet és megnemértés évszázadai után, a sötétségből világosság ragyogott föl. Eljött az ideje ennek, mert Isten akarta, hogy így legyen, hogy lépéseket tegyünk egymás felé a Krisztusban való egységkeresés útján.

Ez az egységkeresés, az ökumené nem jelenti saját identitásunk feladását, lemondást hitvallásainkról, liturgiánkról, évszázados hagyományainkról. Nem jelenti külső szempontok keresését, azaz valamiféle közös ellenség elleni harci program meghirdetését, az elvilágiasodás, a szekularizáció rémével történő riogatást. Nem jelenti az elválasztó tanítások olcsó elmosását, hiszen az örökségbe kapott, megharcolt és megélt drága igazságok hitvalló mártírok emlékét is őrzik. Nem azért jöttünk, hogy a keresztyén egységet keressük az egység kedvéért, a megértést keressük a puszta megértés miatt.

Sötétségből világosság ragyogjon fel, Isten teremtő tettére, a világ kezdetére utal az apostol, sötétségből világosság ragyogjon fel, Isten színe előtt, együtt, könyörgő imádságban, bűnvallásban dolgozzuk fel múltunk, a magyar protestánsok múltjának egy darabját. Ezért jöttünk! „Isten gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete...”.

2.  Sötétségből világosság ragyogjon – értsük másodszor most ezt egymásra, különböző egyházak mai és jövőbeli kapcsolatára. Micsoda nagyszerű dolog, hogy évtizedek bezártsága, kezünk-lábunk béklyóba szorítása után visszakapjuk iskoláinkat, intézményeinket. Micsoda óriási felelősség, hogy sötétségből világosság ragyogjon föl egymásról a nevelés segítségével, az oktatás révén. Már 1976-ban kiadásra került a katolikus teológiai hallgatók számára az az ökumenikus teológia, amelyikben a protestáns és ortodox teológiai vélemények, hittani összefoglalások is helyet kaptak.

Sikerült megszövegezni más nagy nyelvek és kultúrák példája nyomán magyarul is, közösen a Miatyánkot és az Apostoli Hitvallást, a Hiszekegyet. Szeretnénk a már meglevő külön protestáns és külön katolikus modern nyelvű, mai fordítású Szentírást is  elkészíteni magyarul.

Vizsgáljuk meg együtt, vajon a Hiszekegyben előforduló kifejezés, a szentek közössége – communio sanctorum – értelmében tudjuk-e a másikat, a többieket testvérnek tekinteni. Az eheti Új Ember kérdésére az egységről idéztem egy régi mondást, amelyik olyan találóan foglalja össze Krisztusnak, a Jó Pásztornak különféle juhai közötti viszonyt: „Aki nem tudja elviselni Krisztus másfajta juhainak birkaszagát, az magamagát rekeszti ki a Pásztor nyájából”.

Az 1993. év ökumenikus imahétre választott igéje a Szentlélek gyümölcseiről szól: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Ezeket a gyümölcsöket kell teremnünk egymás számára, ezeket a gyümölcsöket keresik, kérik számon rajtunk az emberek, és ezeket keresi életünk fáján a Mester is.

Sötétségből világosság ragyogjon – szerethetjük, tisztelhetjük, segíthetjük egymást, mert Jézus is szeret minket, megbocsáthatunk, mert Ő is megbocsátott nekünk. Lehetünk a békesség emberei, mert a kereszten békességet szerzett Isten és ember között.

Van-e korunkban valami másra nagyobb szükségünk Magyarországon, Európában, a világban, ahol Szarajevo vagy Szomália nevének említése háborút, gyilkosságot, esztelen vérengzést, éhséget és nyomort jelent, mint békességre, megértésre, szeretetre? Ezek a gyümölcsök azonban nem teremnek maguktól, ezek lépéseket jelentenek a világosságban, Krisztus útján. Amikor a kassai vértanukra emlékezünk és elhelyezzük a kegyelet koszorúját, könyörögjünk együtt Jézus Krisztus világosságáért, bocsánatáért és áldásáért, hogy betölthessük Urunk intését: „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat!” (Máté 5,16).

3.  Sötétségből világosság ragyogjon – végül harmadszor – hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán.

A Betlehemben emberré lett Istenfia azt akarja, hogy a másik ember számára Krisztussá legyünk. A múlt század egyik neves svájci teológusa, Ragaz mondta, hogy tanuljuk meg Jézus nyomán a világ dolgait Isten szerint, Isten felől nézni, a világ dolgaiban pedig vegyük észre a Teremtő, a Fenntartó, a Megváltó keze nyomát.

Ez az istentisztelet gyógyítson sebeket, a megemlékezés és az együttes imádság vigye tekintetünket Krisztus arca felé. Sötétségből világosság ragyogjon – többé már ne lépjünk vissza az ellenségeskedés, a gyűlölet, a gyanakvás, a békétlenség árnyékába. Akkor tudunk környezetünk, családunk, munkahelyünk, társadalmunk számára világosságot jelenteni, mint egyházak és hívő keresztyének, ha magunk között kezdjük, az ökumené közösségében gyakoroljuk a krisztusi szeretetet, békességet, megértést, jóságot, szelídséget. „Gyógyító emlékezés” kell!

Sötétségből világosság – ragyogjon Krisztus megbocsátó kegyelme történelmünk sötét foltjaira és úgy világítsa meg ökumenikus kapcsolatainkat, hogy utat találjunk és utat mutassunk.

                                                                                     Ámen.