Bence Imre: Mt 23,23-36.

Keresztyén Gyülekezet! Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Az oltárnál elhangzott a Szeretet himnusza. Jó volt Pál apostol szavait hallani. Szeretjük ezeket a szavakat.  Szeretjük ezt az igét. Megmelengeti a szívünket. Jó arról hallani, hogy a külsőségek semmit nem érnek, ha nincsen bennünk szeretet. Hallgassuk meg, hogy miként fogalmazza meg ezt a gondolatot Jézus egyik beszédében, s fogadjuk ezt úgy, mint amelyben Ő akar tanítani a különb útra, az Isten és az ember szeretet útjára:

Törekedjetek a nagyobb kegyelmi ajándékokra. Aztán ezeken túl még különb utat is mutatok nektek.

„Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és a köményből, de elhagytátok mindazt, ami a törvényben ezeknél fontosabb: az igazságos ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget; pedig ezeket kellene cselekedni, és azokat sem elhagyni.

Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc és pengő cimbalom. HA szétosztom az egész vagyonomat, szeretet pedig nincs bennem, semmi hasznom abból! 

Vak vezetők: kiszűritek a szúnyogot, a tevét pedig lenyelitek.” „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, belül pedig tele van rablásvággyal és féktelenséggel. Vak farizeus, tisztítsd meg először a pohár és a tál belsejét, hogy azután a külseje is tiszta legyen!”

És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is... szeretet pedig nincs bennem, semmi vagyok!

„Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlók vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak halottak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal. Így kívülről ti is igaznak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással és törvényszegéssel.”

Ha minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem, semmi vagyok.

„Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert síremlékeket emeltek a prófétáknak, és felékesítitek az igazak sírköveit, és ezt mondjátok: Ha atyáink idejében éltünk volna, nem vettünk volna részt velük a próféták vérének kiontásában. Így magatok ellen tanúskodtok azzal, hogy fiai vagytok a próféták gyilkosainak. Éljetek csak ti is atyáitok mértéke szerint! Kígyók, viperák fajzata! Hogyan menekülhetnétek meg a gyehennával sújtó ítélettől?

Ha testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem, semmi hasznom abból.

Ezért íme, küldök hozzátok prófétákat, bölcseket és írástudókat: egyeseket közülük megöltök és keresztre feszítetek majd, másokat megkorbácsoltok zsinagógáitokban, és városról városra üldöztök, hogy rátok szálljon minden igaz vér, amelyet kiontottak a földön, az igaz Ábel vérétől Zakariásnak, a Barakiás fiának véréig, akit a templom és az áldozati oltár között gyilkoltatok meg. Bizony, mondom néktek: mindez megtörténik ezzel a nemzedékkel.”

Amikor eljön a tökéletes,megszűnik ami töredékes. Most töredékes az ismeretem, akkor  pedig úgy fogok ismerni, ahogyan megismert az Isten. Most azért megmarad a hit, a remény és a szeretet, e három, ezek közül pedig legnagyobb a szeretet.

Így talán helyesen fogjuk érteni mind a két igét. Nem rettenünk meg akkor,  ha Jézus jaj-szavait halljuk! És nem tekintjük csöpögősen érzelgősnek a Szeretet himnuszát. Mert Isten mind a két igén keresztül az életünket akarja újítani. Mind a két igén keresztül azt akarja elérni, hogy az életünk hamis vallásossága, a szívünk hamis biztonságérzete szűnjön. Jézus a szavaival azt akarja munkálni bennünk, hogy ne a cselekedeteinkhez és a szokásainkhoz kötődjünk, ne azokra hagyatkozzunk,  hanem egyedül Őreá!

Megdöbbentenek bennünket Jézus szavai! Mert valójában egy komolyan vallásos réteget ostorozott ezekkel a szavakkal. A buzgó Tóra-tanulmányozókat, a lelkes adakozókat, az ősök hagyományait ápolókat. Az emlékműveket állítókat, és a törvény alapos betartóit. Milyen szép erényeknek tartjuk mi is ezeket. De így is mondhatnám: Jézus azokat ostorozza, akik üres szívvel élnek!

Meg kell látnunk, hogy ezekben a szavakban ott van a féltő aggódás és a féltő szeretet. Nem azért jegyezték le az evangélisták ezeket a megdöbbentő erejű szavakat, hogy mi most a farizeusok és az írástudók felett ítélkezzünk, vagy bűneik felett szörnyülködjünk, hanem azért, hogy mi is újra és újra önvizsgálatra induljunk, vajon nem lettünk-e olyanokká, mint akiknek az élete felszíne rendet mutat, a szívéből azonban hiányzik valami!  Mert Jézus Krisztus éppen azért jött, hogy a különb utat, a szeretet útját bejárja és megmutassa számunkra is. Csak ezen az úton járva lehetünk emberekké. S ma – ha valamiben, akkor ebben van hiány. Hiányzik a szív őszintesége, hiányzik a szeretet melege, hiányzik a lélek a közösségekből, hiányzik az együttérzés és a tűrés. Hiányzik a megbocsátás és az alázat, hiányzik a szolgálatkészség és a békesség.

De Jézus Krisztus éppen azért jött, hogy a hiányainkat pótolja és a  szívünkben lévő űrt betöltse. És számára sohasem az volt az izgalmas, hogy mit szólnak az emberek, és mi az elvárás az ősök szokása szerint. Számára az volt a fontos, hogy miként tudja megmutatni azt a sebzett szívűeknek, vagy a bűn mocskában vergődőknek, hogy Isten szeret, és az Isten szeretete soha el nem múlik. Számára az volt a fontos, hogy a kiüresedett életűeknek új életértelmet adjon, a reményteleneknek új utat mutasson. Számára az volt a fontos, hogy megmutassa, hogy az Istent nem lehet becsapni, és az Isten előtt nem kell színészkedni. Az volt a fontos, hogy megtanítson bennünket arra, hogy az Istennel való kapcsolatunkat a teljes bizalommal éljünk meg.

Halljuk meg hát Jézus jaj-szavaiból azt a féltő szeretetet, amellyel minket akar formálni. Ahogy a Jelenések könyvének egyik levele is így mutat rá a keresztyének ellentmondásos helyzetére. Az a neved, hogy élsz, közben halott vagy. S ez a mondat mutatja meg nekünk, hogy nem csak a farizeusok estek abba a hibába, hogy a törvény tudóiként mutatták be magukat, de éppen a törvény irgalmasságra hívó parancsát nem hallották meg. Jaj nekünk, ha az Isten törvényét ítélkezésre használjuk, és nem arra, hogy embertársainkon segítsünk. Ne essünk abba a hibába, mint az Írástudók, hogy az élet apró részleteit túlhangsúlyozva szemet hunyunk a nagyobb bűnök felett, s mi magunk is azokban élünk. Jaj nekünk, ha a szúnyogot kiszűrve, a tevét lenyelve, a jelentéktelen dolgokon rágódva és a lényeges nagy dolgokat semmibe véve éljünk az életünket. Ne essünk abba a bűnbe, mint a farizeusok, akik kifelé azt mutatták, hogy az életükre a tisztaság jellemző és belül pedig, mint a sírokban, az enyészet és a rothadás uralkodott. Jaj nekünk, ha az életünk külső megnyilvánulásaira úgy figyelünk, hogy véletlenül se tudjanak belénk kötni, de belül a szívünk indulatai és a lelkünk érzéketlensége rothaszt és fertőz. Ne essünk abba a bűnbe, mint a farizeusok, hogy az ősök emlékét őrizve, nekik emlékműveket állítva ugyanazzal a irgalmatlansággal üldözték az igazságért küzdőket, vagy a hibákra rámutatókat. Jaj nekünk ha nem tanulunk ebből, és a saját érdekkörünket védve nem változunk, s nem tanulunk az elmúlt korok hibáiból. Mert ha szeretet nincs bennünk, akkor mit ér a külső rendezettség.

Kedves Testvérek! A világnak nem keresztyén díszletekre van szüksége, hanem keresztyénekre! A világnak és a környezetünknek elege van az imitátorokból, és ezért lett a keresztyénség az utálat vagy a közöny áldozatává. S ahogy Jézus megszólít, és ahogy a Szeretet himnusza megérint, úgy kell rádöbbennünk arra, hogy Jézus volt az, akinek az életében soha nem volt jelen ez a megtévesztő, megjátszó kettősség, s ezért csak tőle tanulva, és vele közösségben élve formálódhat az életünk olyanná, amilyennek lenni kellene.

Formáljon hát bennünket az a szeretet, amelyet ő hozott közénk!       

Ámen