Bence Imre - 2008. 06. 29. - Mt. 5,20-26

"Mert mondom nektek, ha a ti igazságotok messze felül nem múlja az írástudókét és farizeusokét, akkor semmiképpen sem mentek be a mennyek országába.”

„Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj! Mert aki öl, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette.

Én pedig azt mondom nektek, hogy aki haragszik atyjafiára, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette, aki pedig azt mondja atyjafiának: Ostoba! - méltó a főtörvényszéki eljárásra; aki pedig azt mondja: Bolond! - méltó a gyehenna tüzére.

Ha tehát áldozati ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott jut eszedbe, hogy atyádfiának valami panasza van ellened,

hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, menj el, békülj ki előbb atyádfiával, és csak azután térj vissza, s vidd fel ajándékodat.

Békülj meg ellenfeleddel hamar, amíg az úton együtt van veled, hogy át ne adjon ellenfeled a bírónak, a bíró pedig a szolgának, és így börtönbe kerülj.

Bizony, mondom néked, ki nem jössz onnan, amíg meg nem adod az utolsó fillért is.”

Keresztyén Gyülekezet!

Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Vegyük komolyan a Hegyi Beszédet? Azt hiszem, hogy ez a kérdés sok Bibliaolvasó emberben felmerül. Most a héten a családos táborban is ez a Biblia szakasz volt a kötelező olvasmány. S bizony a sok kérdést generált Jézus tanítása. Ma – mintha csak a táborunkat folytatnánk - újra egy olyan textus került elénk, amely ezt az általános kérdést generálja: Szabad-e komolyan venni, és szó szerint venni Jézus minden szavát?

Még a Szentírást másoló atyánkfiai is vívódtak ezzel a kérdéssel. Jól látható ez abból, hogy egyes későbbi kéziratokban egy kis kiegészítő betoldás is található. Arról van tudniillik szó, hogy egyes későbbi kódexekben Jézusnak ezt a mondatát: „aki haragszik atyjafiára”, az „ok nélkül” két szó betoldásával igyekeztek egy kicsit megszelídíteni. Mert ilyen az ember. Szól az ige, hangzik felénk Jézus szava, s egyértelműen rávilágít arra, hogy mit kellene tennünk, hogyan kellene élnünk, s mi meg egyszerűen kivesszük az élét, tompítjuk a mondani valóját, és nem akarjuk komolyan venni a jelentését.

Egy történetet mesélek a helyek között élő pásztorcsaládról. A magas hegyek között, ahol vad környezetben legeltették a nyájukat a pásztorok és általában – a legeltetési időszakban csak férfiak élhettek fenn a hegyen, élt egy pásztor a családjával, annyira szerette a felesége, és annyira kötődtek egymáshoz a társával, hogy nem akarta a legeltetés hosszú hónapjai alatt az asszony a faluban hagyni, inkább felköltözött a hegyi pásztorkalyibába az egész család. Azon a tavaszi napon, amikor a pásztor felköltöztette a családját a legelőhöz, a lovaskocsiról levett egy jól megélezett fejszét. Letámasztotta a falhoz. Amikor meglátta ezt az asszony, siránkozni kezdett: Jaj-jaj, édes uram, minek ide ez a hatalmas fejsze, túlságosan is veszélyes, és megsértheti a kicsiny gyermekeink lábát.  A férfi csak annyit mondott: Azzal vágok majd fát a tűzre, hogy legyen hol főzni és melegedni, s ha jön a medve, lesz mivel elkergetnem.

Aztán a fejsze mellé került egy hatalmas bozótvágó: Jaj-jaj, édes uram, minek ide ez a hatalmas bozótvágó, túlságosan is veszélyes, és megsértheti a kicsiny gyermekeink kezét. - rémüldözött az asszony. A pásztor ezt mondta: Ezzel vágom a bozótot, ha beletéved a bárány, és meg kell keresnem, és ezzel vágom le a farkast, ha megtámadja a bárányokat.

Aztán a pakolás közben a férfi az asztalra tett egy hatalmas tőrt is.  Jaj-jaj, édes uram, minek ide ez a hatalmas fejsze, túlságosan is veszélyes, és megsértheti a kicsiny gyermekeink ujját!- rémüldözött ismét az asszony.  Ezzel szelem majd a kenyeret és a szalonnát, s ezzel ölöm meg a rókát, ha el akarja majd vinni a kisbárányt – mondta higgadtan a férfi.

De az asszony nem talált nyugtot, s a gyermekeiért való aggódás úgy elhatalmasodott a szívében, hogy, amikor a férje először terelte fel a legelőre a bárányokat, titokban mindhárom szerszámnak elverte az élét, és mindhármat elrejtett a kalyiba padlásán.

Aztán mikor jött a medve, megtizedelte a nyájat, amikor jött a farkas, széttépte a legerősebb kosokat is, és amikor a róka osont be a nyáj közelébe, hiába jeleztek éjszaka a pásztorkutyák, nem volt mivel megölnie a rókát a kétségbeesett pásztornak.

Lehetne ezt a meseszerű történetet folytatni és részletezni, de talán mindannyian érjük, hogy arról van szó, hogy ha valaki az Ige élét, mint Isten védelmet jelentő fegyverének az élét, kicsorbítja, elveszi, akkor az ember elveszíti a védelmet, a biztonságot.

Ezért nekünk ma azt kell komolyan venni, hogy mit jelent Jézusnak ez a szava. Ne akarjuk a szavak élét elvenni! Túl sok veszély leselkedik ránk, s a magunk lelki nyugtát keresve, éppen a saját életünk védelmét jelentő fegyvereket veszítjük el, ha Jézus szavainak az élét szétverjük.   

E kicsit hosszára sikeredett bevezető után, gondoljuk végig, hogy mit jelent az amit Jézus mond: Ha a ti igazságotok, messze felül nem múlja az írástudók és a farizeusok igazságát, akkor nem mehettek be a mennyek országába.

Először ez a „messze” szó kezdett izgatni. Az írástudók és a farizeusok igazsága érzete igen magas volt. Számukra fontos volt az Isten törvénye, a vallásosságnak egy olyan magas fokú gyakorlását alakították ki, hogy bizony mi elbújhatunk mellettük. S miközben – a Jézus korabeli farizeusok  körében sokan azt gondolták, hogy a vallásosságukkal, az Istennel való kapcsolatukkal minden rendben van, jön egy ember, hatalmas tömeget vonz magához és egyszerű savakkal arról kezd beszélni, hogy többnek kell lenni a farizeusoknál.  Mert nem csak azt mondja, amit az Írás tudósai is vallottak, hogy a törvényt az embernek igyekeznie kell minden élethelyzetben betartani, hanem azt is, hogy a szív tisztaságán múlik minden. Nem csak azt mondja ki, hogy az ölés nem lehet az emberi konfliktuskezelés módszere, hanem azt is, hogy ugyan olyan vétket követ el a szívében békétlenséget hordozó, háborgó, a másikat semmibe vevő ember, mint a gyilkos. S az a Jézus, aki ott a hegyen tanított arra, hogy az ember szívében nem lehet gyilkos indulat sem, mert egyformán vét az Isten ellen az, aki a gondolataiban gonosz, mint az aki tettben vétkezik, az az élete minden pillanatában, még az ellenségei markában is, megmutatta, hogy ez bizony sikerülhet.   Megmutatta, hogy mit jelent az, hogy az írástudók igazságát messze felül kell múlni. Mert Jézus evangéliuma nem azt jelenti, hogy úgy élhetsz, ahogy akarsz! Ez a liberális gondolkodás „evangéliuma”. Jézus evangéliuma az, hogy Isten nem csupán a külső, látható tetteidet, hanem a gondolataidat, sőt az indulataidat is formálni tudja.  Jézus evangéliuma az, hogy Isten nem csak az életed külsőségeit akarja rendezni, hanem úgy tart a kezében, hogy közben az egész gondolkodásod változik. Nem azon kell görcsölnöd, hogy miként lehetne a tetteidet tökéletességre vinni, hogy a vele való kapcsolatod javuljon, hanem éppen az Ő szeretete indíthat arra, hogy az emberekkel való kapcsolatot is rendeződjön.

HA messze felül nem múlja....Bizony, amikor Jézus szavát hallgatom, akkor megszégyenülök, mert nem hogy messze felülmúlja, hanem bizony el sem éri az én életem igaz volta azt. Mert magamat igazzá tenni, ugyan hogyan is lehet. A farizeusok igaz voltát nem a vallási élet apró rezdüléseinek csiszolgatásával lehet elérni. Hanem egyedül a hit által. Nem úgy leszek igazabb, hogy a vallásosságom fokozom, s mégcsak nem is úgy, hogy látványos karitatív és humánus cselekedetek takarja mögé bújok, hanem úgy, hogy hittel megkapaszkodom abban, aki szeret és megbocsát, aki az egész lényével azt mutatta meg nekem, hogy minden belőle fakad. ÉS csak reá kel bízni az életemet.   

Ámen