Balicza Iván - tanévnyitó istentisztelet 2008.

Létrehozás: 2008. november 17., 23:08 Legutolsó módosítás: 2008. november 17., 23:08

Jn 3,3 alapján

Balicza Iván - tanévnyitó istentisztelet 2008.

Balicza Ronaldo :-)

Textus: „Ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát.”  (Jn 3, 3)

 

Keresztény Gyülekezet, Kedves Tanévkezdő Gyerekek és Fiatalok, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

 

A mai vasárnap tartjuk gyülekezetünk tanévnyitó istentiszteletét, de nemcsak a tanulók, hanem a gyülekezet minden tagja számára. Hiszen a nyári időben aki csak tehette szabadságon volt, elutazott, és a gyülekezeti alkalmak is szüneteltek. Mi lelkészek is voltunk szabadságon. Kell a pihenés, a kikapcsolódás mindenkinek. Most vége a nyárnak. Újra kezdődik a tanév, és újra kezdődik a munka a gyülekezetben. Újra rendszeresek a hét közbeni alkalmak, bibliaórák, imaóra, énekkari próbák, hittanórák, konfirmációs órák, megint együtt van a pénteki ifi, szeretnénk elkezdeni egy csütörtöki egyetemista klubot, szóval sok tennivaló van előttünk, mert a keresztények élete csupa tanulni- és tennivaló.

De nem húzom tovább az időt, mert tudom, hogy most mindenki azon töri a fejét, miért vagyok ilyen furcsa öltözetben a szószéken.

Nem, ez, ami rajtam van, nem az evangélikus lelkészek legújabb viselete. Az evangélikus egyház nem lett futballklubbá. Mi még továbbra is Jézus csapatának tagjai vagyunk.

Hogy akkor miért húztam a Luther kabát fölé Ronaldo mezét? Nos, azért, mert szeretném megértetni, hogy mitől vagyunk keresztények.

Felhúztam tehát Ronaldo mezét. Mit gondoltok, ettől most már tudok úgy futballozni, mint Ronaldo? Tudok olyan jól futni, cselezni, bombagólokat rúgni? Ti is tudjátok a választ, én is tudom. Nem! Attól, hogy magamra vettem Ronaldo trikóját, még nem lettem Ronaldo, nem lettem jó futballista. Ehhez sokkal, de sokkal több kellene. Az kellene, hogy újonnan szülessek Ronaldoként, az ő tehetségével.

És most jön a lényeg. Sokan vannak olyanok, akik ezt megértik, de azt nem értik meg, hogy kereszténnyé nem leszünk attól, ha felhúzzuk magunkra a keresztény mezt. Sokan gondolják, hogy ha igyekeznek, hogy jók legyenek, ha időnként templomba járnak, ha úgy viselkednek, beszélnek, mint a keresztények, akkor ők tényleg keresztények is. De ez éppen úgy tévedés, mintha én azt gondolnám, hogy a ronaldós mezt magamra húzva jó focistává lennék.

Azt szeretném ma elmondani, hogy ki a keresztény, és hogyan leszünk kereszténnyé?

Erről szól egy afrikai misszionárius meséje a majomról, aki oroszlán szeretett volna lenni.

A majom nagyon irigyelte az oroszlánt. Oroszlánnak lenni csodálatos lehet, gondolta. Mindenki tiszteli, tart tőle, gyönyörű sörénye, erős hangja van. A majom sokat törte a fejét, hogyan lehetne ő is oroszlán? Végül a majombölcsességével kitalálta: Ha oroszlán akar lenni, akkor úgy kell kinéznie, mint egy oroszlánnak. A közeli faluból a vadász házából lopott is egy oroszlánbőrt, és magára húzta. Most, ha oroszlán akarok lenni, úgy kell beszélnem, ahogy az oroszlánok beszélnek. Addig próbálkozott hát, amíg egész ügyesen megtanulta utánozni az oroszlánordítást. A harmadik, gondolta a majom, hogy azt kell ennem, amit az oroszlánok esznek. Addig keresett, míg talált egy jókora csontot és elkezdte rágni, közben morgott és csámcsogott. Igaz, néha öklendezett is, mert undorodott tőle, de hát mit meg nem tesz az ember - akarom mondani a majom - azért, hogy oroszlán legyen belőle! Végül azt mondta magában: most már csak oda kell mennem, ahol az oroszlánok járnak. Azzal elindult az oroszlánok tanyája felé.

Útközben találkozott a zsiráffal, aki sürgősen kitért az útjából és futásnak ered. Az úton ballagó teknősbékára is ráordított, az pedig sietve húzódott be páncélja alá. Az antilopok, ahogyan már messziről megérezték az oroszlánbőr szagát, sebesen elmenekültek. A majom kuncogott magában. Tényleg, ha oroszlánbőrben vagyok, és úgy viselkedem, mint az oroszlánok, akkor oroszlán is vagyok.

Így ért el az oroszlánok tanyájához. Csontot rágva és bömbölve közelített, amikor egy öreg hím felállt, megrázta a sörényét, elordította magát, és elindult a majom felé. Annak egyszerre inába szállt a bátorsága, minden szőrszála égnek állt, a lábai reszketni kezdtek, és uccu neki, gyorsan felmászott egy közeli fára. A dzsungel lakói pedig összegyűltek a fa alá, és sokáig nevettek a majmon, aki azt hitte, hogy ha oroszlánbőrt húz magára, úgy viselkedik, mint az oroszlánok, akkor ő is oroszlán lesz.

A misszionárius ezzel fejezte be a meséjét: A ti bölcsességetek ne legyen majombölcsesség! Tanuljátok meg a majom történetéből, hogy nem átöltözésre, javításokra, utánzásra van szükségünk. Hogyan lehetett volna a majomból oroszlán? Csak úgy, ha újonnan születik, oroszlánnak. A Bibliában azt olvassuk, hogy: Ha valaki Krisztusban van, új teremtés. A régiek elmúltak, újjá lett minden. Hiába van rajtunk keresztény mez, vagy máz, attól nem leszünk kereszténnyé. A magunkra húzott élet nem felel meg Istennek! A szívünknek kell megváltozni! Ha Jézus Krisztustól új szívet, új életet kapunk, ha ő a legfontosabb nekünk, őt szeretjük a legjobban, ő tölti be az életünket, akkor valóban keresztények leszünk, Isten gyermekei.

Jézus Krisztus azt mondta: szükséges, hogy újonnan szülessetek. Ő meghalt a kereszten és azután feltámadt, nem azért, hogy egy mezt adjon nekünk, hogy jobbá tegye a mi régi emberünket, hanem azért, hogy újjá teremtsen minket. Aki kéri őt, és befogadja a szívébe, hogy életének ura legyen, az új emberré lesz. Erre van szükségünk.

De ezzel nincs vége, mert ha valaki új emberré lett, akkor el kell kezdenie a tanulást Isten iskolájában. Mit gondoltok, mit szeret Ronaldo a legjobban csinálni? Úgy van, focizni! Aki focista, az tanul, hogy egyre jobb focista legyen. Szorgalmasan edz, megtartja az edző utasításait, és egészséges életet él, hogy jó erőnléte legyen. Így kell nekünk is tanulni a keresztény életet. Ebben segít nekünk a Biblia, az istentiszteletek, az igehirdetés, a hittan és ifjúsági órák, és a többi közösségi alkalom. A gyülekezet Isten iskolája, és ha nem leszünk iskolakerülők, akkor növekedni fogunk az új tanévben és munkaévben!  Ámen.

 

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben