Balicza Iván: Small is beutiful, avagy kicsi a mustármag, erős

Ernst Schumacher közgazdász a 80-as években írt egy könyvet, amelynek címe szállóigévé lett; small is beautiful, vagyis a kicsi szép. Ez a gondolat Jézus példázatára is érvényes, amelyben Isten országát a mustármaghoz hasonlítja. Small is butiful - a kicsi szép. Sokszor idézzük ezt a mondást, de valljuk be, hogy nemigen bízunk benne. Jobban imponál az, ami nagy, ami szemre is mutatós, amiből az erő érzete sugárzik. 

Az istentisztelet előtt mindenki kapott egy mustármagot. Kicsi, alig megfogható magocskát. Talán volt közöttünk olyan, aki nem tudott mit kezdeni vele. Nem tudta hová tegye, vagy meg sem tudta fogni és leejtette. Talán volt, aki azt kérdezte magában: mit kezdjek vele? Mire jó egy ilyen pici mag? 

Nos, egy ilyen magot mutatott Jézus az embereknek, amikor prédikált, és azt mondta: látjátok, ilyen az Isten országa. Olyan, mint ez a mustármag: Kicsi és jelentéktelen. De mi lesz ebből a kis magból, ha a földbe kerül? Kihajt, növekszik és végül hatalmasra megnő. A mi éghajlatunkon a mustár nem túl nagy, de Jézus hazájában három méter magasra is megnő. Olyan nagy, mint egy fa. És mindez benne van ebben a pici magban. Így van az Isten országával is, mondta Jézus. Kicsiben, szinte észrevétlenül kezdődik, de hatalmassá lesz. 

Romano Guardini bíboros írja egyik elmélkedésében: „A nagy dolgok csendben történnek. Nem külső események zajában és hivalkodásában, hanem a belső látás tisztaságában: amikor a szeretet megérinti a szívet, tettre szólítja a lélek szabadságát és alkotással termékenyíti meg méhét. A csendes hatalmak az igazán erősek. Az emberi élet nagy tettei közül egy sem fakad pusztán csak gondolkodásból; sokkal inkább a szívből és a szív szeretetéből.” 

Erről a csendes csodáról, Isten országáról szól Jézus. Arról, hogy Isten országa nem látványosan jön el, hanem rejtve. Nem tudom, mit szólhattak ehhez a példázathoz azok, akik hallották. Bizonyára nagyon meglepődtek, hiszen ők Isten országát valami hatalmasnak, nagynak képzelték el, olyannak, amelyben a Messiás uralkodik, aki rendet teremt, legyőzi Isten népének ellenségeit, igazságot, jólétet ad a népnek. Jézus hallgatói számára sokkal közelebb állt volna, ha Jézus azt mondja, hogy az Isten országa olyan, mint a Libanon hegyének legmagasabb cédrusfája, ami mindenek fölé magasodik, és olyan erős, hogy a vihar sem tépheti ki. De mit lehet kezdeni egy kicsi mustármaggal? 

És mi is így gondoljuk. Mit kezdhet az egyház és mit kezdhetünk mi, keresztények a magunk kicsi hitével, amikor olyan sok és nagy baj van a világban, és a saját életünkben is? Mit kezdhetünk Jézussal, és mindazzal, amit ő az Isten országáról tanított: a szelídséggel, a megbocsátással, a szeretettel? Mindez szép, de megoldja-e a mi gondjainkat? Túl kicsi, túl jelentéktelen, túl gyenge a kereszténység, egyenesen idealista fantázia ettől várni a világ és a magunk életének jobbra fordulását. Magunknak kell inkább tennünk valamit. 

Jörg Zink német televíziós lelkész arről ír egy versben, ami a föld utolsó hét napjáról szól, hogy mi történik, ha az ember maga veszi a kezébe a megoldást. 

Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet. Sokmillió év múlva azonban végre elég eszes lett az ember. Azt mondta: Ki beszél itt Istenről? Magam veszem kezembe életemet és jövőmet! Megtette, és elkezdődött a Föld utolsó hét napja. 

Az első nap reggelén elhatározta az ember, hogy szabad lesz és jó, szép és boldog. Nem Isten képmása többé, hanem ember. És mert valamiben hinnie kellett, hitt a szabadságban és a szerencsében, számokban és mennyiségekben, a tőzsdében és a haladásban. Biztonsága érdekében pedig rakétákat és atom robbanófejeket halmozott fel. A második napon elpusztultak a halak az ipari szennyvizekben, a madarak a rovarirtóktól, amit a hernyóknak szántak. A mezei nyulak az utak ólomfelhőitől, a fókák a tengeren úszó olajtól és az óceánok mélyén lévő radioaktív szeméttől. A harmadik napon kiszáradt a fű a mezőkön, és a lomb a fákon, a moha a sziklákon és a virágok a kertekben. Mert az ember maga irányította az időjárást, és pontos tervek szerint osztotta el az esőket. Csak egy kis hiba csúszott a számítógépek programozásába. Mire megtalálták a hibát, a teherhajók már a szép Rajna kiszáradt medrében feküdtek. A negyedik napon elpusztult a hatmilliárd emberből ötmilliárd. Egyesek olyan betegségekben, amelyeket az ember maga tenyésztett ki, mert valaki elfelejtette bezárni azokat a tartályokat, amelyek a következő háborúra készen állottak. A gyógyszerek semmit nem segítettek. Túl régóta voltak hatóanyagai testápoló krémeknek és tartósító szereknek. Mások éhen haltak, mert az élelmiszer raktárakat elzárták előlük. És az emberek káromolták az Istent, hogy miért engedte meg mindezt, hiszen ő a jó isten. Az ötödik napon az utolsó emberek megnyomták a piros gombot, mert fenyegetve érezték magukat. Tűz borította el a Föld-golyót, elgőzölögtek a tengerek, a városok füstölögve, feketén meredtek az égre. És az angyalok az égben látták, mint válik a kék bolygó vörössé, majd piszkos barnává, végül hamuszürkévé. És énekük elhallgatott tíz percre. A hatodik napon kialudt a fény. Por és hamu borította a Napot, a Holdat és a csillagokat. A hetedik napon nyugalom lett. A Föld puszta volt és üres, a száraz földkéreg hasadékai fölött sötétség volt. Az ember lelke pedig kísértetként kóborolt a Káosz felett. De lent a pokolban az ördögök az ember izgalmas történetéről meséltek, az emberről, aki maga vette kezébe a sorsát. Gúnyos kacagásuk felhangzott az égig. 

Jörg Zink figyelmeztet: Ide jut mindenki, aki a maga kezébe veszi a sorsát. A sok riasztó jel, hír egyre több embert ráz fel: Tenni kell valamit. 

Amit Jézus hozott, az Isten országa, az kicsinek, jelentéktelennek tűnik. Mégis, Jézussal elkezdődött Isten uralma ezen a világon. Nem hatalommal jött, nem uralkodóként, hanem a magát feláldozó szeretet volt benne. Meg lehet kérdezni, hogy és mi lett belőle? Az, hogy keresztre feszítették. Mi azonban tudjuk, hogy feltámadt, és ezzel Isten igazolta őt, hogy a szeretetet nem lehet megölni. Az Ő országát nem lehet elpusztítani. Továbbra is itt van közöttünk, és növekszik. Ez a hit fogja legyőzni és megmenteni a világot. Talán azt gondoljuk: a bajok túl nagyok, én pedig túl kicsi vagyok. Mit tehetek én? Mit tehet a keresztény ember? Láttam egy filmet az afrikai tűzhangyákról. Kicsik és legyőzhetetlenek. A film mutatta, ahogyan egy vonuló hangyacsapat egy óriáskígyót evett meg. Hiába tekergett az erős kígyó, a hangyasereg végzett vele. Egy hangya valóban túl kicsi, de sok tízezernyi hangya együtt a legnagyobb állatot is elpusztítja. 

Jézus azt mondta egyszer: Ha akkora hitetek lenne, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek, hogy ugorj a tengerbe, és megtörténne. Kérjük, hogy adjon nekünk Isten csak egy mustármagnyi kicsiny hitet, hogy Isten országa a megszülessen és növekedni kezdjen bennünk! Ha ez megtörténik, a folytatás sem marad el. Mert azt ígéri Jézus, hogy: Isten országa hatalmas fává nő. Ámen.