Balicza Iván: Karácsony éjfél - 2008. 12. 24.

Jézus születését ünneplő Szeretett Testvéreim!

Domenico Ghirlandaio 1485-ben festette Firenzében A Pásztorok imádása című képét, amely most az Uffizi képtárban van. Az istálló egy római kori rom. A jászol egy  nyitott szarkofág. Előtte látható a Mária köntösén fekvő gyermek Jézus. A szarkofág a halálra utal, de az, hogy nyitott, a feltámadást jelzi. A meztelen gyermek a szarkofág előtt fekszik, az ujját szopja, Jézus emberi voltának szimbóluma ez. De feje fölött ott van a dicsfény, isteni származásának jele. József felfelé, a távozó angyalok után néz.

A háttérben az úton előkelő lovasok vonulnak, észre sem veszik Betlehemet. Jézus bölcsőjénél egyszerű emberek, pásztorok térdelnek. A pásztorok alázatos tartása a világ megváltójának szól. Miért a pásztorok állnak ennek a képnek az előterében? Miért éppen nekik szólt legelőször az angyali üzenet, a jó hír, az evangélium Jézus születéséről? Talán azért, mert ők a hétköznapi emberek képviselői, úgy, ahogyan Ghirlandaio megfestette őket, korának egyszerű, mindennapi embereiként. Máriával és Józseffel nem azonosíthatjuk magunkat, de a pásztorokkal igen. Olyanok ők, mint mi. Hétköznapi emberek, akik végzik a munkájukat, élik az életüket, és egyszer csak meghallják az evangéliumot: Hirdetek nektek nagy örömet, megszületett a Megváltó, az Úr Krisztus. Ők pedig nemcsak meghallják ezt, nemcsak elcsodálkoznak rajta, hanem felkelnek, útra indulnak, hogy maguk lássák Isten szeretetének csodáját.

A pásztorok hisznek az evangéliumnak és hitük arra indítja őket, hogy személyes találkozást keressenek Jézussal.

Hogyan fogadjuk mi a karácsonyi jó hírt, amelyet évről évre hallunk? Megértjük, elhisszük-e, hogy a karácsony nem egyszerűen egy kis gyermek csodálatos születéséről szól, nem az év leghangulatosabb ünnepéről van szó, hanem arról, hogy Isten  a betlehemi gyermekben a szívét helyezte a jászolba, Jézusban belépett a világba, emberré lett, hogy emberként éljen, emberként haljon meg értünk emberekért, de  a halált legyőzve Istenként feltámadt, hogy minket halandó embereket se tartson többé fogva a halál?

Legyen számunkra ezen a karácsonyon ösztönző a pásztorok hite, akik megértették, hogy ezzel a gyermekkel új korszak kezdődik a világban és az ő életükben is. Ezért, amikor az ünnepi találkozás után visszatérnek hétköznapi életükhöz, Istent dícsérik és áldják. Többé már nem úgy élnek, mint azelőtt. Látták Isten szeretetét Jézusban megszületni, hittek benne, és ez a hit az egész életüket megváltoztatta. Bennük is felébredt a szeretet Isten és az emberek iránt, és felébredt bennük a reménység is, hogy bármilyen is a világ, bármilyen nehéz a sorsuk, bármennyi gondjuk is van, megszületett, itt van már a Megváltó, aki megszabadítja őket is a bűn és a halál rabságából.

Nézzük meg jól még egyszer Ghirlandaio festményét és mondjuk mi is Horst Orphal német teológus karácsonyi kérését:  

Betlehemig? Fél útig sem jutottál!
Kötözve tart a nyáj, a föld az üzlet,
vágyaid is más fényességhez űznek,
a régi hír egészen megkopott már!

A pásztorok lábát Jézusom add nekem,
hogy hozzád siethessek sebesen!
És a napkeleti bölcsek kezét,
Hogy szívem kincsem letegyem eléd!
Angyalok hangját, hogy mindenkinek
Örömhírt és békességet vigyek!
S Mária igét megőrző szívét,
hadd legyek Jézus, örökre Tiéd!

Ámen