Balicza Iván: Az inga törvénye

— Felvéve: ,
Létrehozás: 2008. november 19., 13:22 Legutolsó módosítás: 2008. november 19., 13:23

Kedves Fiatalok és Tanárok, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Fizikából biztosan sokan tanulták már az ingamozgás törvényeit. Ezek közül az egyik az, hogy az inga sohasem lendülhet vissza magasabbra, mint a kiindulási pontja. Lehet, hogy nem egészen szabatosan fogalmaztam, de én már régen tanultam fizikát, mindenesetre a lényege ennek a törvénynek ez, hogy ha egy ingát lengésbe hozok, az, amikor visszalendül, nem lendülhet túl azon a ponton, ahonnan elindítottam. Sőt, a súrlódási erő miatt az inga minden lengéskor veszít a magasságból, és végül egészen megáll.  Azért megkérdezem, van-e most közöttünk egy fizikatanár, aki megerősítené, hogy így van-e? Köszönöm, Horváth Norbert tanár úrnak, hogy megerősített. És egyben meg is kérdezem, hajlandó lenne-e ezt egy kis kísérlettel is igazolni, és személyesen meggyőződni a törvény érvényességéről? Jó, akkor most kérem tanár urat, hogy legyen szíves jöjjön ide. Ő lesz a kísérleti alany.

Itt van nálam egy inga, amit otthon barkácsoltam egy régi ágyúgolyóból. Jó nehéz, lemértem, 2 kg, de ketten jöjjetek ide és ellenőrizzétek! Te és te, gyertek, vegyétek a kezetekbe! Nehéz? Nincs semmi csalás?

Akkor most kérem, álljon ide, tanár úr, és tartsa ezt az ágyúgolyót közvetlenül az orra elé, és indítsa el az ingát. (Amikor az inga visszafelé lendül, a tanár hátralép.)

Örömmel közlöm, hogy a kísérlet sikerült. A tanár úr jól tudja az inga törvényét, de ösztönösen visszariadt, amikor a bőrére (és az orrára) ment ki a játék. Mindenki így reagál, és ezzel a fizikai kísérletből hittani kísérlet lett. Azt igazoltuk vele, hogy egy dolog tudni valamit, elméletileg hinni, és egy egészen más dolog a gyakorlati hit, amikor nem csak tudom, hanem rá is merem bízni magam a hitre.

Ezt kellett megtanulniuk, a bizalmatlanságukat kellett legyőzniük a tanítványoknak is. Jézus hittanóráin sok mindent megtanultak, megértettek, elméletileg tisztáztak. Most Jézus gyakorlatra küldi őket, hogy a tőle tanultakat átültessék az életbe. Azt mondja nekik: menjetek, hirdessétek Isten országát, tanúskodjatok rólam, az én nevemben gyógyítsatok, halottakat támasszatok fel, hirdessétek a bűnösöknek, hogy Isten szereti őket és meg bocsátott nekik. Jézusról beszélni, Jézus nevében cselekedni, ez a gyakorlat tárgya. Nemcsak a hetven tanítványt, hanem minden tanítványát ezzel bízza meg Jézus, minket is. És ehhez bizony bizalom kell és nem elég az elméleti tudás, amit a hittanórákon megtanultatok. Ha valaki ötös hittanból, az még nem jelenti azt, hogy az élet gyakorlatában nem bukhat meg a hitből. Lehet, hogy ezt néhányan közületek már át is élték. Voltatok olyan helyzetben, amikor éreztétek ott belül, hogy most beszélni kellene Jézusról, vagy Jézus nevében meg kellene bocsátani valakinek, a szeretet cselekedetével kellene gyakorolni a hiteteket, de csődöt mondtatok, megbuktatok a gyakorlati képzésen. Visszariadtatok, mert rátok tört a kételkedés: mi lesz, ha mégsem jön be? Ha mégsem lesz érvényes éppen ebben az egy esetben az inga törvénye?

Ilyen kérdések jönnek: Tényleg megbízható a Biblia? Valóban számíthatok Jézus ígéreteire? Nem esek-e pofára, ha engedelmeskedem Jézusnak? Ne szégyelljétek, ne féljetek, nem csak ti vagytok így. Mindegyikünket gyötrik ezek a kétségek. Minden hívő embert, engem, a lelkészt is. Ezekkel a kérdésekkel, a bizalmatlanság felébresztésével, a Kísértő akar minket távol tartani az Úrtól, azt akarja elérni, hogy legyen a hitünk csak elméleti hit, de a gyakorlatba soha ne merjük kipróbálni. Az elméleti hit az nem veszélyes a Sátán számára, csak a gyakorlatban kipróbált és megélt hittől fél, mert az megvalósítja Isten országát, és lerombolja a Gonosz világát.

Jézus ezért nem elégszik meg az elméleti hittel, hanem az ő elvárása az, hogy aki hisz benne, az bízza egészen rá magát. Jézusnál a tanítványság a vele való életközösséget jelenti. Őbenne éppen úgy, sőt, még jobban megbízhatunk, mint egy fizikai törvényben. Az Ő szava, az Ő ígéretei, az Ő tanácsai, az Ő utasításai, parancsai éppen olyan érvényesek, mindig és minden helyzetben, mint ahogyan a fizikai törvények is érvényesek. És éppen ezért a gyakorlatban is építhetünk rájuk, akkor is, ha éppen a mi bőrünkre megy a játék.

Van ennek a kiküldési történetnek egy érdekes fejleménye. Amikor Jézus kiküldi a tanítványokat, akkor nagy bizonytalansággal mennek. Se pénz, se előre lefoglalt szállás, se magukkal vitt élelem, semmiféle biztosíték nincs. Amikor útnak indulnak, Jézus szavára építenek, és legyőzik félelmüket. Amikor pedig visszajönnek, tele vannak pozitív tapasztalatokkal, lelkesedéssel, sikerélményekkel. Megtapasztalták, hogy a Jézusban való hit csodákat tesz, lehet rá építeni. Így vagyunk ezzel mi, mai tanítványok is. Az is a hit egyik törvénye, hogy amikor belevágsz, nem tudod, sikerül-e. De utólag mindig örömmel tekintesz vissza: Igazolódott a hitem. Megtapasztaltam, hogy Jézusra lehet számítani. Ezt a hitet kívánom nektek és magamnak is.   Ámen.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben