Balicza Iván – Kol 2,12-15

Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

A reklámokkal az a bajom, hogy kikezdik a hitet és kételkedővé tesznek. A reklámok mindent elárasztó özönében megtanultuk már, hogy bizalmatlanok legyünk. Hogyne lennénk azok, ha a világ legjobb mosóporát hirdetik, aztán a következő reklám egy másik mosóporról állítja ugyanazt. Különösen akkor leszek kételkedő, ha egy termékről azt hirdetik, hogy az mindenre jó. Három az egyben mosogatógép tabletta, amelyik nemcsak tisztít, hanem kiválóan öblít és még csillogóvá is teszi az edényeket, vagy az a joghurt, amelyik a legízletesebb, kalóriaszegény, nem hizlal, karbantartja az emésztést és még a szervezet ellenálló-képességét is növeli, ha ezt fogyasztja valaki friss, egészséges és fiatalos marad. Nagy üzlet van a legkülönbözőbb természetgyógyászati csodaszerekben is, amelyek mindenre jók, legalábbis ezt állítja a termékajánlás hosszú listája a magas vérnyomástól kezdve a rák gyógyításáig. De említhetném a mindent az OBI-ban hirdetést is. Az áruház nagysága azt sugallja, hogy ott tényleg mindent meg lehet egy helyen kapni, de a valóság sokszor más. És hamar eljutunk a szkeptikus felismeréshez: Ha valamiről azt mondják, hogy mindenre jó, akkor az valószínűleg semmire sem jó.

Ezért fogadjuk talán szkeptikusan Pál apostol szavait is, aki éppen mondja a kolossébeli keresztényeknek, hogy Krisztus mindenre jó, mindenre elég, az élet minden problémájára; Krisztus a megoldás a félelem ellen, a bűn ellen, a halál ellen, az élet romboló hatalmai ellen. Mindent Krisztusban; – ez a témája a Kolosséi levélnek, és ez az üzenet aktuális ma, a XXI. században, számunkra is. Ugyanolyan aktuális, mint ezelőtt 21 évszázaddal. A kolossébelieket akkor is egy ugyanolyan kihívás érte, mint a mai kereszténységet. Különböző tanítások, filozófiák, emberi vallásos elképzelések és képzelgések terjedtek, amelyek magukat az igazi ismeretnek, a földi és a túlvilági élet megoldásának hirdették, testi, lelki felszabadulást, magasabbrendű és boldog életet ígértek.

Ma mindez ugyanúgy megtalálható, mint 2000 évvel ezelőtt. Összefoglaló néven úgy hívják ezt a gondolkodási, világnézeti irányzatot, hogy ezotéria. Ha bemegy valaki egy könyvesboltba, külön, nem is kis polcot talál ezzel a felirattal: ezotérikus irodalom. Több kiadvány szerepel itt, mint a keresztény könyvek között. Új világkorszak, a new age hirdeti meg magát, amelyben a kereszténységet leváltja az új ezoterikus gondolkodás és hit. Ilyen helyzet volt Pál apostol korában és ilyen helyzetben vagyunk mi is.

Ezzel a háttérismerettel értjük meg, és lesz fontossá számunkra is Pál szenvedélyes levele a kolossébeli keresztényekhez, amely egyetlen témát fejt ki: Mindent Krisztusban. Krisztus mellett nincs más üdvözítő. Őmellette nincs más sem égi, sem földi hatalom, amelyiknek joga lehetne életünkre. Ilyeneket ír Pál ebben a levélben: Krisztusban lakik az istenség egész teljessége. Vagy, hogy őáltala jutunk el a teljes ismeret egész gazdagságára: az Isten titkának ismeretére, mert Krisztusban van elrejtve a bölcsesség és ismeret minden kincse.

Mai igeszakaszunkban pedig a Krisztussal való életközösség forrásáról, kezdetéről szól az apostol, és arra emlékezteti a kolossébelieket, hogy keresztségük által már létrejött, megtörtént ez a Krisztussal való kapcsolat. Most pedig részletesen is elmondja, hogy mi ennek a kapcsolatnak a gyümölcse. Emlékeztet minket is az apostol keresztségünkre, és ahogyan egy esküvői album közös fellapozása feleleveníti az emlékeket, az egymás iránti szeretet és összetartozás érzését, úgy erősödünk meg hitünkben, ha visszatekintünk keresztségünkre.

Három dolgot mond erről Pál, ha nem lenne lejáratva, azt mondhatnánk, hogy úgy reklámozza a keresztséget, hogy három az egyben. Az első, ami a keresztségben történt, hogy újjászülettünk. A második, hogy bűnbocsánatot, Istennel való közösséget nyertünk. A harmadik pedig, hogy Krisztus oltalma alatt élünk.

Az első üzenet szokatlanul, idegenkedést keltve hangzik: A keresztségben Krisztussal együtt eltemettettünk, de vele együtt fel is támadtunk. A keresztség a halál és az új életre támadás, az újjászületés eseménye. Ennek a szimbolikus hordozója a keresztvíz, amely a vízbefulladásra emlékeztet, és a régi időkben, néhány kis felekezetnél ma is, úgy történt a keresztelés, hogy a megkeresztelendőt teljesen a víz alá merítik. Ez fejezi ki a keresztség lényegét, hogy aki a víz alá került, az meghalt, el van temetve, aki feljött a víz alól az már egy új élet. Nem tudom, mit szóltak volna szülő és keresztszülő testvéreink, ha azt mondom nekik, amikor beszélgettünk a kicsi gyermekük kereszteléséről, hogy tudjátok, először belemerítjük a gyermeketeket a vízbe, hogy az, aki emberi természettel született meghaljon, aztán kiemeljük, és aki feljött a víz alól, az már nem a régi, hanem egy új gyermek, akit Isten feltámasztott és isteni természetet adott neki. Lehet, hogy nagyon durvának találtátok volna, és meggondoltátok volna az egész keresztelést, pedig alapjában véve igazságot mondtam volna. Mert a kereszténnyé válás, a Krisztussal való közösség létrejötte mindig azt jelenti, hogy a régi, a bűnös emberi természetnek meg kell halnia, és úgy kezdődik az új élet Krisztussal közösségben.

Azért nem megy ez másként, és itt szól az apostol a második dologról, a bűnbocsánatról, mert a mi természetes emberi személyiségünk eleve a halál uralma alatt van. Halottak voltatok a vétekben, ezt mondja Pál. Nehezen fogadjuk el ezt a szemléletet, különösen, ha kisgyermekekről van szó. Hiszen ők semmi rosszat nem tettek, és mi sem vétkeztünk olyat, amiért azt kellene mondani, hogy halottak vagyunk a vétkeinkben. És mégis, ismerünk életeket, amelyek belül már halottak. Sokak életérzését fejezi ki egy német énekes, akinek az egyik dalszövege arról szól, hogy: Az ember nem mindig akkor hal meg, ha a szíve megszűnik dobogni, ha bekerül a hullaházba, és koporsóba teszik, nem akkor halott, ha a koporsón dobol a föld. Talán már régóta halott, pedig még sétálni megy, a fű alatt van már, pedig még nyírja a füvet. Kapcsolgatja a távkapcsolót a TV előtt, keni magára a napolajat, születésnapi lapokat ír és kap. De belül már olyan, mint egy üres kagylóhéj. Kívül még ép, belül már rohad: élve holtnak lenni, ez a legrosszabb.

Amikor Pál apostol azt írja: holtak voltatok vétkeitek miatt, akkor erre az élőhalott, az Isten számára halott állapotról ír. Ebbe az élőhalott állapotba születünk bele, és élünk, amíg meg nem halunk. Ez az állapot a bűn állapota, amelybe úgy születünk bele, mint egy örökletes betegségbe. Nem segít rajtunk az, ha a felelősséget keressük, és visszavezetjük Ádámig és Éváig, az ősi bűnesetig, mint ahogyan egy AIDS-es édesanya fertőzötten születő gyermekén sem segít, hogy mások voltak a felelősök a betegségéért. Ettől nem fog meggyógyulni! Itt nem felelősök keresésére, hanem gyógyításra van szükség, és ezt teszi bűneinkben halott életünkkel Krisztus. Ebből az állapotból kelt új életre bennünket a keresztségben nekünk adott bűnbocsánat, az Istennel szembeni adósságunk kifizetése, amelyet Jézus a kereszthalálával megtett. Az Ő engesztelő halálába merít bele a keresztségünk. És mert Isten elfogadta Jézusnak, a kezesnek a fizetségét helyettünk, és ezt azzal pecsételte meg, hogy őt feltámasztotta, azért támadhatunk fel mi is ővele, most már egy olyan életre, amelynek nincs semmi adóssága, megfizetnivalója Isten felé. Isten nem követeli többé rajtunk bűneink fizetségét, mert Jézus rendezte adósságunkat. Aki Jézus Krisztussal közösségben él, a benne való hitben, az szabad a bűnei adósságától.

De nemcsak a bűn adósságától – és ez a harmadik – hanem szabad minden gonosz hatalomtól, amely az életet fenyegeti és rombolja. Tapasztaljuk, mennyi ilyen erő munkálkodik. Aki Krisztussal életközösségben van, az azzal a tudattal élhet: A győztes Krisztus oltalma alatt él. Sem emberek, sem a sors, sem betegség, sem kísértés, vagy bűn, a halál sem vehet erőt rajtunk, mert nagyobb erő hordoz és tart minket: a feltámadott és bűnt, halált, poklot legyőző Krisztus ereje.

Minden Krisztusban. Mégiscsak igazat mond Pál apostol. Nem reklámoz, hanem tanúskodik, arról, amit ő is átélt, megtapasztalt, hogy Krisztusban új teremtéssé lett, a régi elmúlt és új jött létre. Keresztségünkben mi is megkaptuk azt az új életet, amelyik Krisztus győzelméből él. Keresztségünk pecsét, a győztes Krisztushoz tartozásunk pecsétje. Új életünk, új emberi minőségünk nem úgy jön létre, hogy megjavulunk, nem szocializáció, nem nevelés, még kevésbé különleges receptek, ezoterikus tanok eredménye, hanem Isten minden emberi ténykedésünket megelőző ajándéka a keresztségben, amelyet a hit fogad el.

Szomorú, ha valakinek van valamilyen képessége: zenéhez, sporthoz, vagy nyelvi tehetsége, és parlagon hagyja, nem használja ki. Szomorú, hogy minden megkeresztelt kereszténynek van képessége a jézusi életformához, és mégsem él vele. Kérjük az Urat, hogy ébressze és munkálja bennünk a hitet és a nekiszánást.  Ámen.