Balicza Iván – Advent 4. vasárnapja – 2009. 12. 20.
Textus: Azután megmutatta nekem az élet vizének folyóját, amely ragyogó, mint a kristály, s az Isten és a Bárány trónusából ered. A város főútjának közepén, a folyó két ága között van az élet fája, amely tizenkétszer hoz termést, minden egyes hónapban megadja termését, és a fa levelei a népek gyógyítására szolgálnak. Nem lesz többé átok a városon, hanem az Isten és a Bárány trónusa lesz benne: szolgái imádják őt, és látni fogják az ő arcát, és az ő neve lesz a homlokukon. Éjszaka sem lesz többé, és nem lesz szükségük lámpásra, sem napvilágra, mert az Úr Isten fénylik fölöttük, és uralkodnak örökkön-örökké. És ezt mondta nekem: "Ezek az igék megbízhatók és igazak, mert az Úr, a próféták lelkének Istene küldte el angyalát, hogy közölje szolgáival mindezt, aminek hamarosan meg kell történnie. És íme, eljövök hamar: boldog, aki megtartja e könyv prófétai igéit." (Jelenések 22, 1-7)
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Az igehirdetés elején szeretnék röviden elmondani néhány gondolatot a Jelenések könyvéről. A Bibliának ez talán a legtalányosabb könyve, amelyet a legkevésbé értenek meg, és a legtöbbször magyarázzák félre. Köszönhető ez a könyv irodalmi formájának, az úgynevezett apokaliptikának, amely képekkel, utalásokkal, szimbólumokkal fejezi ki magát. Ezeket a képeket nehéz megfejteni, szinte lehetetlen rájönni, hogy mire vonatkoznak. Aki úgy próbálja magyarázni a Jelenések könyvét, hogy minden képet meg akar fejteni, meg akar feleltetni egy-egy konkrét személynek, vagy eseménynek, az máris rossz úton jár. Sokkal inkább azt kell szem előtt tartanunk, hogy a Jelenések könyve nem a világ végének bekövetkező eseményeit akarja leírni, hanem egy olyan vigasztaló írás, amely a jövendőbe néz, mégis a mindenkori jelen egyházának szól. Amikor állandó készenlétre int, amikor Krisztus várásában a hit hűségét, a bűnnel való szakítást, és az élet szentségét követeli meg, akkor a jelen feladatára irányítja a figyelmünket. Azt mondja el, hogy a jövendőhöz való utat a jelenben lehet megtalálni, és Isten eljövendő új világához a polgárjogot ebben az életben kell elnyerni. A helyesen értett és olvasott Jel könyvének nemcsak hatalmas vigasztaló ereje, hanem hatalmas etikai üzenete is van. Csak azé lehet a jövendő, aki ebben az életben teljes életével, egzisztenciájával az igazság, vagyis a kereszten a világért meghalt és feltámadott Jézus Krisztus mellett áll. Ő a világ igazi tulajdonosa, övé a jövő. Így lesz korunk keresztyénségének, nekünk is figyelmeztető intés, útmutatás és reménység forrása a Jelenések könyve.
És most ezek után nézzük meg közelebbről mai igeszakaszt. Első olvasásra, hallásra megérthetjük, hogy ez arról az új világról szól, amit isten ennek a mostani világnak helyébe teremt majd. Itt is képekkel találkozunk.
Az első az élet vizének folyója.
Az Élet vize képét Jézus is használja, pl. a samáriai asszonnyal beszélgetve, de akkor is, amikor a templomi ünnepen azt mondja, hogy a benne hívőkből is élő víz folyamai fakadnak. Az élet vize a Bárány trónusából ered – Jézus mennyei uralmának helyéről. Péter apostol pünkösdi prédikációjában mondja, hogy Jézus feltámadása és mennybemenetele azt jelenti, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt Isten. Övé a hatalom, és bár most ez még el van rejtve a világ elől, de csak idő kérdése, hogy visszajövetelével, a végső adventtel nyilvánvalóvá legyen. Jézus Krisztus azonban mennyei hatalmával már most is Úr, ezért lehet életet adó mindazok számára, akik hisznek benne. A Krisztusból fakadó élet vize megtisztít a bűntől, és helyreállítja a közösségünket Istennel. Persze, ez most még nem teljes, hiszen még él bennünk a régi természetünk, és az mindig újra és újra érezteti hatását, szembefordít Istennel, megzavarja a kapcsolatunkat vele. De itt az ígéret, hogy az élet vize megtisztít az újra és újra elkövetett bűnöktől, és Isten új világában majd megszűnik a bűn és annak minden következménye, a szenvedés és a halál is. Akkor a töredékes teljessé lesz, az életünk meggyógyul, és nem lesz átok az életünkön és a világon.
Erről szól a második kép, az élet fája.
Az Élet fája pedig keretbe foglalja egész Bibliánkat, hiszen a legelső lapon a teremtés történetében már ott látjuk, és itt, a Biblia utolsó lapján is, az új teremtés történetében is. Amit az Édenben, az Istennel való egykori zavartalan közösségünkben elveszítettünk, azt Isten ismét nekünk nyújtja. Akkor megakadályozta, hogy szakítsunk belőle, – hiszen akkor bűnbe esett állapotban maradt volna az ember. A Jézus Krisztusban megváltottak számára azonban hozzáférhető lesz az Élet fája.
Még egy nagyon fontos ajándék vár ránk a mennyei Jeruzsálemben: nem lesz többé átok a városon!
Sajnos, valóban igaz, amit sokszor sóhajtva mondunk ki, hogy elátkozott világ ez amiben élünk. Igaz amit közhelyként idézünk, hogy a bűneset óta az emberiség történelmét vérrel és könnyel írják. A történelem a háborúk története. És amit nem jegyeznek fel a történelemkönyvek, az emberi közösségek története is a háborúk története. Ezek a háborúk elkezdődnek a gyerekszobákban testvérek között, folytatódnak az iskolában a tanulótársak között, aztán a házasságban a házastársak között, és tovább. Szomszédok, nemzedékek, szomszéd népek és nemzetek, gazdagok és szegények - gyűlölet, harc, háború mindenütt.
Erről az átokról egy nagyon tanulságos kis történetet olvastam: Egy kisgyerek hazajön az iskolából, és azt kérdezi: Mama, hogy kezdődnek a háborúk? Hát, ha a legutóbbi háborút kérdezed, az úgy kezdődött, hogy Németország megtámadta Belgiumot. Az apa, aki addig újságot olvasott, közbeszólt. Nem, nem Belgiumot, hanem Lengyelországot. De az anya erősködött: dehogy Lengyelországot, én egészen biztosan tudom, hogy Belgiumot. Az apa most már idegesebben mondta: Mit tudsz te erről, neked csak érettségid van, nekem meg diplomám. Az egyetemen tanultam, hogy a háború úgy kezdődött, hogy Lengyelországot támadta meg Németország. A szülők rövid időn belül már kiabáltak, veszekedtek egymással. Ekkor a gyerek megrángatta anyja ruháját. Mit akarsz, kiáltott rá az anyja. Mire a gyerek azt mondta: Köszönöm mama, azt hiszem, most már tudom, hogy hogy kezdődnek a háborúk.
Ez az átok nem lesz többé abban az új teremtésben, ahol Jézus, a békesség lesz az Úr.
És még egy képet látunk: a mennyei világosság képét. Isten világa a fény, a tisztaság, az átlátszóság világa lesz. Ott nem lesz szükség üvegzseb programra. Nem lesz titkolózás, kétértelműség, csúsztatás, ködösítés. A mi életünk ebből áll. Az új teremtés világában mindenre Isten világossága ragyog majd rá. Őszinteség, egyértelműség, nyíltság, átláthatóság - amik most olyan nagyon hiányoznak egyéni és közéletünkből –, ezek lesznek Isten új világában. Ezt jelenti, amit a Jelenések könyvében olvasunk, hogy az Úr Isten fénylik fölöttük.
Kedves Testvérek, a végén fel kell tenni egy kérdést. Mi ez az egész? Hogyan gondoljuk? Szép új világ? Egy keresztény utópia? Az ember örök vágyakozása a tökéletes után?
Nem! Ez, amit a Jelenések könyvének utolsó fejezetében olvastunk, ez Isten ádventi ígérete. Hiszen azzal fejezi be János: És ezt mondta nekem: „Ezek az igék megbízhatók és igazak, mert az Úr, a próféták lelkének Istene küldte el angyalát, hogy közölje szolgáival mindezt, aminek hamarosan meg kell történnie. És íme, eljövök hamar: boldog, aki megtartja e könyv prófétai igéit.” Emlékezzünk, amit az elején mondtam:
A Jelenések könyve Krisztus várásában a hit hűségét, a bűnnel való szakítást, és az élet szentségét követeli meg, ez a jelen feladatára irányítja a figyelmünket. A jövendőhöz való utat a jelenben lehet megtalálni, és Isten eljövendő új világához a polgárjogot ebben az életben kell elnyerni.
Még ezen a héten fogjuk ünnepelni a Karácsonyt, Jézus első eljövetelét. De Karácsony ünnepével nem ér véget az advent, mert mi várunk és készülünk a második adventre, a beteljesedésre, amikor Jézus Krisztus hatalommal és dicsőséggel jön vissza, és megvalósítja a „szép új világot”, az üdvösséget. Ebben a világban annak van polgárjoga, aki már most Jézusra, az ő programjára, az isteni rendszerváltásra szavaz. Ámen.