Balicza Iván - 2009. 01. 11. - Zsolt. 97.

Textus: „Uralkodik az ÚR! Vigadjon a föld, örüljön a sok sziget!  2Felhő és sűrű köd van körülötte, igazság és jog trónjának támasza. 3Tűz jár előtte, és megégeti ellenségeit mindenütt. 4Villámai bevilágítják a földkerekséget, látja ezt a föld, és megremeg. 5Viaszként olvadnak meg a hegyek az ÚR előtt, az egész föld Ura előtt. 6Az egek hirdetik igazságát, minden nép látja dicsőségét. 7Megszégyenülnek a bálványimádók mind, akik a bálványokkal dicsekszenek. Az ÚR előtt borul le minden isten.  8Hallja ezt Sion, és örül, Júda leányai vigadnak ítéleteiden, ó URam! 9Mert te vagy, URam, a legfenségesebb az egész földön, magasan fölötte vagy minden istennek. 10Ti, akik szeretitek az URat, gyűlöljétek a gonoszságot! Megőrzi ő híveinek életét, kimenti őket a bűnösök kezéből.  11Fényözön árad az igazra, és öröm a tiszta szívűekre.  12Örüljetek, ti igazak, az ÚRban, magasztaljátok szent nevét!  (Zsoltárok 97)

Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! 

A zsoltárok jellegzetes csoportja a „Király-zsoltárok” amelyek közé tartozik a 97. zsoltár is. Ezek a király-zsoltárok úgy szólnak Istenről, mint Izrael, minden nép, minden ember és az egész világmindenség uráról. Hogy megértsük ezeket a zsoltárokat, tudnunk kell, hogy hitvallásként születtek, azokból a tapasztalatokból, amelyet az istenhívő emberek, és Izrael mint nép átélt. Abban a bizonyosságban gyökereznek ezek a zsoltárok, hogy sok baj, nyomorúság, veszedelem ellenére is Isten nem hagyta el őket, az ő kezében voltak, és előbb, vagy utóbb mégis Isten győzedelmeskedett, az ő hatalma, ereje különleges módon irányította a sorsukat. Ezt a hitbeli tapasztalatot fogalmazták meg a király-zsoltárok, és mondták ki azt, amivel a 97 zsoltár is kezdődik: Uralkodik az Úr!

Aki ebben bizonyos, annak ez olyan belső tartást, hitbeli megerősödést ad, amely át tudja segíteni a hívő embert a krízisek idején, legyen az külső, a körülmények, a sors, a betegség, a gazdasági nehézség okozta krízis, vagy belülről fakadó, kísértésből, szenvedésből, lelki válságból jövő krízis. Ha tudja, ha hiszi valaki, hogy uralkodik az Úr, hogy az övé minden hatalom, akkor nem esik kétségbe, még ha úgy látszik is, hogy minden rosszra fordul és összezavarodik, még ha mások azt mondják, hogy miért engedi meg mindezt az Isten, ha ő uralkodik, miért nem tesz valamit? Az Istenben bízó ember tudja, hogy amiért nem értjük a dolgokat, amiért úgy tűnik, mintha Isten magára hagyta volna a világot, vagy nem is létezne, attól még ő nagyon is létezik, és kezében is tartja az eseményeket, uralkodik felettük. És amikor és ahogyan jónak tartja, egyszer csak belenyúl az életünkbe, a világ eseményeibe, a történelembe. Ha nem lennénk vakok, ha észrevennénk és nem felejtenénk el életünk, sorsunk, történelmünk számtalan fordulóját, ha nem a véletlen, vagy egyenesen a magunk nagyszerűségének számlájára írnánk azokt, akkor meglátnánk Isten uralmát. A hitetlen és a hívő ember között éppen az a különbség, hogy a hitetlen ember mindezt nem Istennek tulajdonítja, míg a hívő felismeri Isten kezét, hatalmát és szeretetét. A hitetlen ember ezért a maga kezébe veszi a dolgokat, és újra és újra elrontja. A hívő ember ezzel szemben az Isten hatalmába vetett reménységgel imádkozik és cselekszik. Mi ezzel a reménységgel imádkozhatunk emberekért, családtagjainkért, akik kemény szívvel ellenállnak Istennek, vagy népünkért, amely egyre mélyebbre csúszik a hitben, erkölcsben, gazdaságilag, egészségileg. Vagy az egész világért, amelyikben egyre nagyobb a békétlenség, a háborúzás, a szegénység. Nő az elkeseredettség, nő a harag, nő a pénz, a politika démoni hatalma, nő a félelem a világban, egyre jobban összekuszáljuk az életet. A világ hatalmasai elszakadtak Istentől, és a maguk erejére támaszkodnak. A világ pedig hallgat rájuk. Ma már nemcsak azt kiáltja az ember, hogy: isten nélkül, hanem azt, hogy: el az Istennel! Nem csak fizikailag lehet üldözni és támadni a hitet, hanem ideológiailag is. Olyan tökéletes módon és módszerrel zavarják meg felnőttek és gyermekek értelmét és lelkét, amelyhez képest a római birodalom ellenséges magatartása ártalmatlannak tűnik. A felvilágosodás nevében mindent túlkiabáló jelszó, hogy Isten halott, nemcsak üres hangoskodás, hanem erőszakos törekvés arra, hogy még az emberrel vele született vallásos érzületet is megölje.

A zsoltár, Isten igéje bátorítólag mondja: Uralkodik az Úr! Hatalma van, még akkor is, ha az embernek fejébe száll a büszkesége, hogy a tudománya és a technikája révén neki van hatalma az egész világ fölött. Még akkor is uralkodik az Úr, ha úgy látszik, hogy a pénz, az ideológia, a manipuláció és a fegyver olyan hatalom, amivel mindent el lehet érni.

Azután egyszer történik valami, ami ezt a büszkeséget lerombolja. Jön egy politikai fordulat és nagyra törő, totalitárius birodalmak összeomlanak. Jön egy gazdasági válság, amelyik az egész világnak megtanítja, hogy a pénz hatalma is semmivé lesz. A zsoltáríró így mondja: Megszégyenülnek a bálványimádók mind, akik a bálványokkal dicsekszenek.

Persze, fel lehetne tenni a kérdést, hogy nem éppen a hívő emberek a vakok, akik nem akarják meglátni, tudomásul venni, hogy a világon a természeti, a történelmi, a társadalmi, politikai, gazdasági törvények uralkodnak, és nem egy megfoghatatlan Isten. A törvényszerűségeket lehet látni, kiszámítani és irányítani. De hol lehet látni Isten uralmát?

A kérdés addig jogos, amíg Istent úgy általánosságban gondolja el valaki, mint egy személytelen erőt, a világ értelmét, vagy legfelsőbb lényt. De Isten nem megfoghatatlan. Belépett a történelembe, emberré lett, és egy konkrét személyben, Jézusban kézzelfoghatóvá lett. Őbenne uralkodik Isten.

Jézus azonban másként uralkodik, mint a világ urai. Az ő személyében éppen ez volt a zavarbaejtő, hogy az emberek látták, hogy ő úr, látták a hatalmát, csodáit, amelyekben jelét adta, hogy ő úr a betegség, a természet erői, a halál, az emberi lélek fölött, várták is, hogy mikor fogja uralmát politikai téren is megmutatni. Azután látták, hogy el lehet fogni, ki lehet gúnyolni, meg lehet alázni, kínozni, meg lehet verni, és keresztre lehet feszíteni. Akkor hát mégsincs hatalma?  Mégsem uralkodik? Nem értették meg, ahogyan ma sem értik meg, hogy Isten nem hatalommal, nem erőszakkal, nem a fegyverek vagy a pénz erejével gyakorolja uralmát, hanem a szeretet erejével. És ezt a szeretetet el lehet utasítani, le lehet köpni, a szeretettel kinyújtott, segítséget kínáló kezet át lehet szögezni. Lehet kiabálni, hogy el az Istennel, az elutasítás nem ér fel Isten szeretetéig.

Jézus uralkodását nem rendíti meg. A legnagyobb hatalmat mutatta fel a kereszten, a rendíthetetlen szeretet hatalmát, amelyet nem lehetett legyőzni. Haldokolva is szerette azokat, akik megkínozták, kivégezték, és imádkozott értük: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek. A szeretet uralmát nem lehet legyőzni, nem lehet megtörni, és nem lehet megölni. Minden hatalomnak, minden uralomnak eljön egyszer a vége. De Isten Jézusban megvalósított uralma, a szeretet uralma örök.

Isten a mi életünkben is uralkodni akar. Azzal kezdi, hogy belülről megváltoztat minket szeretetével. Megbocsátja bűneinket, megszabadít a bűn hatalmából, megszabadít a félelmeinktől, felszabadít önmagunk rabsága alól. Jézus uralkodása alatt megszabadulunk a pénz, a hatalom démoni uralmából. Bátorságot ad a hívő, benne bízó, az ő szavának engedelmeskedő és a szeretet kockázatát vállaló életre.

Ha Isten uralkodik, akkor vigad a föld. Luther azt mondta egyszer, ha egy kocsis megtér, a lovai fognak először örülni. Mert azon túl nem verni fogja őket, hanem szeretettel fog bánni velük. Ha Jézus uralkodik az életünkön, nemcsak mi fogunk örülni, hanem a körülöttünk élők is. A családunk, a tágabb környezetünk, a mukatársaink; mindenki örülni fog, hogy attól, akitől eddig olyan sok keménységet, bántást, szeretetlenséget kaptak, most szeretetet kapnak. És ők is elkezdik keresni ennek a forrását, és talán ők is engedik, hogy Jézus uralkodjon az életükben. Így növekszik Isten uralma a földön. Gondoljunk arra, hogy milyen lenne a világ, ha egyre több ember életében uralkodhatna az Úr?

Túrmezei Erzsébet Te és az Isten című versének gondolataival fejezem be:

Hatalmad van elereszteni Istent, de arra nincs, hogy Ő is eleresszen.

Hatalmadban van gyűlölni az Istent, de nem tilthatod meg, hogy Ő szeressen. Jézus Krisztus ellen szabadon dönthetsz, Ő a Golgotán döntött temelletted. Igét, egyházat messze elkerülhetsz: Ige, az egyház mindig téged keresnek.....