Balicza Iván: Álmok álmodói

Talán sokan ismerik Martin Luther King fekete amerikai lelkész és polgárjogi harcos híres szavait, amellyel egyik igehirdetését kezdte: I have a dream! - Van egy álmom! – kiáltotta a többezres fekete tömegnek, és arról beszélt, hogy merjenek nagyot álmodni. Merjenek álmodni arról, ami elképzelhetetlen, ami lehetetlennek látszik, hogy egy iskolába és egy munkahelyre jár fekete és fehér, hogy egy buszon utazhatnak, és egy asztalhoz ülhetnek, hogy

Van egy álmom, mondta szenvedélyesen Martin Luther King, és álmodjátok ti is velem, ne mondjatok le róla, mert ezt az álmot Isten adta, és Isten velünk együtt álmodja. Tudjuk, hogy Martin Luther King erre az álomra szó szerint is az életét tette fel, de az álomból valóság lett.

Mert csak ott történnek nagy dolgok, ahol vannak emberek, akiknek vannak álmaik, akik mernek nagyot álmodni.

Néhány évvel ezelőtt, amikor a Mammut Park megnyílt, volt ott egy kiállítás, százezrek nézték meg, a neve Álmok álmodói volt. Azt mutatta meg ez a kiállítás, hogy a magyar tudománynak, technikának mennyi olyan nagy alakja volt, akik álmodtak egy gondolatot, és a gondolatból valóság, világhírű találmányok lettek.

Az egyház nem álmodik. Egyházunk álomtalanul alszik. Ha mégis álmodik, rossz álmok gyötrik. Félelmetes álmok: megfogyatkozásról, elöregedésről, anyagi nehézségekről, belső vitákról, széthúzásokról. Egyházunknak nincsenek nagy álmai: megújulásról, az evangélium átütő erejéről, szent életformáról, mindent átölelő szeretetről. Ilyenkor azt szokták az álomtalanul alvó egyháznak kiáltani, hogy: ébredjetek! Én most ehelyett azt mondom: álmodjatok! Álmodjunk! Mert ha nincs álmunk, nem lesz valóságunk sem.

Az agykutatók kísérletekkel és megfigyelésekkel megállapították, hogy az álom életszükséglet. Ha megfosztják tőle az embert, beleőrül és bele is hal. Álmok nélkül nem lehet élni. Akinek nincsenek álmai, az megbetegszik. Minden nagy dolog azzal kezdődik, hogy valakinek van egy álma.

Elizeus prófétának is volt egy nagy álma, ami így hangzott: Illésnél, a mesteremnél is nagyobb prófétája szeretnék lenni Istennek! És amikor eljön az ideje, hogy átvegye Illéstől a prófétaságot, kimondja ezt az álmát. Mikor elragadtatása előtt Illés megkérdezi tanítványát, hogy mit kívánsz, mit hagyjak rád örökül, akkor Elizeusnak már megvan régóta a kívánsága. Most ki is mondja álmát: Azt kívánom, hogy a benned munkálkodó Léleknek kétszeres mértéke legyen az enyém. Nem a versengés, nem a dicsőségvágy álma ez, hanem az Úr tökéletes szolgálatának az álma. Annak a vágya, hogy Elizeus teljes életét vegye birtokba Isten. Illés figyelmezteti Elizeust, hogy ennek a kérésnek a teljesítése nem rajta múlik, hanem egyedül az Úron. De Istennek tetszik, hogy Elizeus ezt kéri, és megadja neki. Így kezdődik Elizeus prófétai szolgálata. Nagyot álmodott, nagyot kért, és nagyot kapott.

Merjünk nagyot álmodni! Merjünk nagyot kérni imádságainkban! És merjük hinni, hogy Urunk nagy dolgokat fog adni! Hiszen Ő maga biztat minket: Kérjetek, és adatik, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik!

Kérjük, hogy Isten Lelke betöltsön minket! Kérjük, hogy tisztítson, szenteljen meg teljesen! Kérjük, hogy újítson meg mindegyikünket, önmagunk Isten céljaira való odaszánására! Kérjük, hogy az ige a Lélek erejével, élőn és hatón szólaljon meg szánkon és szószékeinken! Kérjük, hogy Isten Lelke adjon ébredést evangélikus egyházunkban!

Kell-e valamit tennünk azért, hogy az álmok valóra váljanak? Isten Szentlelkét galamb formájában ábrázolja az egyház. De sült galamb formájában még soha nem láttam a Szentlelket ábrázolni. Az ige világosan megmondja, mi az, amit álmaink megvalósulásához tőlünk vár Isten. Először is: kérni, imádkozni kell! Hányan imádkoznak rendszeresen a Szentlélek általi megújulásért, akár a saját életükben, akár az egyházban? Hány gyülekezetben van imaközösség?

Másodszor: azt mondja Péter apostol, hogy Isten ad szentlelket azoknak, akik engednek neki. Ha azt akarjuk, hogy Isten lelke munkálkodjon bennünk és közöttünk, akkor ne álljunk ellene! Akkor imádkozzunk úgy, ahogyan Dávid imádkozik az 51. zsoltárban: támogass engem az engedelmesség lelkével. Akkor fogadjuk készséggel és ne kritikával a belénk oltott igét.

És végül, akkor tanuljunk meg együtt álmodni! Mert csak oda küld áldást az Úr, ahol békességben vannak együtt a testvérek. Szomorú, hogy egyházunkban sokszor felcsattan az egyet nem értés, a más véleményének elviselni nem tudása, az önjelöltség, a sértődöttség, a meg nem becsülés hangja. Ameddig nem kezdjük el élni Jézus parancsát, hogy egymást szeressük, addig hiába kívánjuk, hiába kérjük és várjuk a Lelket, az áldást.

I have a dream! Van egy álmom! Pünkösd ünnepére készülve legyen személyes életünk és egyházkerületünk álma az, amit Elizeus kért: legyen bennem a kétszeres mértéke a Léleknek!