A SZABADÍTÓ JÉZUS

„Bizony, bizony” – ez Jézus esküformája. A legnagyobb dolgok előtt mondja,amikor hangsúlyossá akar tenni számunkra valamit. A bűnnek nem csak szolgái,hanem rabjai is tudunk lenni. Sajnos nem vesszük komolyan Isten szavát, éskönnyelműen tesszük a bűnt. A bűn erősebb nálunk, és rabságba hajt.

Gondolj az indulataid rabságára, jogaid keresésének rabságára, nyelved rabságára. Nem állod meg, hogy ne mondd a magad igazát. Rabság az érzékenység. Folyton megsértődöm. Foglya vagyok a pénznek, újra és újra belekerülök a rabságába. Rabszolgája vagy a gondolataidnak, amiknek hiába akarsz, nem tudsz határt szabni. Az Igében van egy másik mondat. Rettenetes volna, ha Jézus nem mondta volna ki: „Ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.”

Nem kell szolgaságban maradnod. Szabadításra van szükséged, és Isten küldte a Szabadítót. Aki tudja már a szíve mélyén, hogy nincs más kiút, az fusson Jézushoz, mert Rá van szüksége. Mit jelent Hozzá futni? Péter a hajón volt, amikor Jézus a tengeren járt, és átúszta azt a kétszáz singet, ami közte és Jézus között volt. A gadarénus Jézus lábai elé dobta magát.

Mi a távolság közted és Jézus között? Talán csak annyi, hogy őszintén elmondd: Uram, reménytelen vagyok. A büszkeséged, a hiúságod, hogy azért vagyok én valaki, dobd Jézus lábai elé. Annyit jelent, átadok mindent, és Reád bízom magamat. Csak Jézus a Szabadító! Ő az Isten szerelmes Fia, akiben az Atya gyönyörködik! Ő a győztes Bárány, a kereszt győztese, Aki életét adta érted, értem.