Vörös: több későbbi főpap volt ügynök

Létrehozás: 2010. május 07., 10:19 Legutolsó módosítás: 2010. május 07., 10:19

Budapest – Az ügynökügyekben több későbbi főpap volt érintett egy levéltáros szerint: a katolikus egyházon belül 1958-ban ketten, 1968-ban hárman, 1978-ban öten, 1988-ban hatan végeztek állambiztonsági hálózati tevékenységet. Forrás: MTI

Vörös: több későbbi főpap volt ügynök

Fotó: Horváth-Bolla Zsuzsanna

Az Egyházüldözés és egyházüldözők a Kádár-korszakban című, pénteken befejeződő kétnapos budapesti konferencia egyik előadója, Vörös Géza elmondta: „a protestáns egyházaknál talán még rosszabb az arány”. A két evangélikus püspök közül 1958-ból az egyik, 1968-tól kezdve mindkettő hálózati tevékenysége dokumentálható. A református egyházon belül 1958-ból egy, 1978-ból kettő, 1988-ból mind a négy püspök hálózati munkája fennmaradt.

Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának (ÁBTL) munkatársa arra azonban felhívta a figyelmet: „nehéz dokumentálni, hogy valaki még főpapként is hálózati személy maradt volna, bár erre is akadt példa”. Ehhez kapcsolódóan megemlítette a „Rajnai”, a „Pécsi”, a „Szatmári” és a „Kormányos Imre” fedőnevű ügynököket.

Vélelmezhetően az állambiztonság a dekonspiráció, azaz a lelepleződés elkerülése végett a hálózatból való kizárásuk mellett úgynevezett „társadalmi kapcsolatként” foglalkoztatta őket.

Véleménye szerint ezek az adatok az állambiztonság hálózatépítő munkájának sikerét, a beszervezésre jelölt ember kiválasztásának gondos előkészítését és szakmai megalapozottságát, valamint az ügynökök vezetésének, képzésének és nevelésének eredményességét mutatják.

Vörös Géza közölte: az 1958. évi statisztikai összesítés szerint a központi és a megyei állambiztonsági szervek a hálózat 13.649 tagjából 312-t foglalkoztattak egyházi vonalon, közülük 294-en egyháziak voltak.

Az 1978-as statisztikából kiderül, hogy a III. főcsoportfőnökség és a rendőrkapitányságok állambiztonsági szerveinél foglalkoztatott hálózati személyek száma - a hírszerzés által tartottak nélkül – 7458 volt, közülük 435-en egyházi vonalon jelentettek. 1988-ban már 504 embert foglalkoztattak egyházi vonalon a 8152 hálózati személyből - folytatta a levéltáros.

Mindebből kitűnik, hogy az országos hálózaton belül 1958 és 1988 között az egyházi vonalon foglalkoztatott hálózati személyek aránya 2,28-ról 6,1 százalékra nőtt – jegyezte meg.

A levéltáros kitért arra is, hogy az 1950-es évek végén, az ügynökség újraélesztésének időszakában a minőségi hálózatépítést határozták el. Az egyházi elhárítás központi alosztálya a püspöki székhelyeket kontrollálta, míg a megyei osztályok az adott közigazgatási területen élő papság ellenőrzését végezték.

Vörös Géza rámutatott: 1957 júliusában célterületnek jelölték meg a református egyházban való hálózat építésénél az egyházi könyvtárakban, levéltárakban és a sajtóban dolgozók közé való beépülés mellett ügynökjelöltek keresését az addig elhanyagolt teológiák tanári karában. A három protestáns teológia operatív ellenőrzését csak 1965 őszén kezdte el az egyházi elhárítás, és 1966-ra már sikerült a tanári karból négy alkalmazottat beszervezni a hálózatba. 1966-ban protestáns vonalon országosan 52 református és 26 evangélikus ügynöke volt az állambiztonságnak, és csaknem 50 százalékuk a pártállam egyházpolitikáját képviselte nemcsak itthon, hanem a nemzetközi szervezetekben is.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben