Miben tér el a tibeti buddhizmus a „mainstream” buddhizmustól?

Sz. A.: A buddhizmusnak lassan 2500 éves a története, és az egész világon elterjedt. Már Indián belül is hatottak rá más szellemi irányzatok ,például a tantra, de ázsiai terjeszkedése során is mindig magába olvasztott valamit a helyi vallási hagyományokból. Kínában a taoizmus, Japánban a sintó, Tibetben és Mongóliában a sámánizmus hatott rá. A tibeti irányzat egyesek szerint teljesen önálló iskola, mások szerint az úgynevezett mahájána, „nagy szekér” része, ismét mások szerint a buddhizmus fejlődésének a csúcsa a „vadzsrájána”, vagyis a „gyémánt út”. Mindenesetre egy olyan buddhizmus, amire erősen hatott az indiai tantra és a tibeti, úgynevezett bön sámánizmus. Világképében és módszertanában nagyon eltér a buddhizmusnak az eredetihez közelebb álló irányzataitól. Az istenek és a szellemek egész panteonja alakult ki, illetve olyan mágikus szertartások sora, amelyek más irányzatokban nem ilyen hangsúlyosak vagy nincsenek is (szexuálmágia, a halottak kísérése a túlvilágon a „halottaskönyv” felolvasásával, kellékek sora, például mantrák, ábrák).

N. P.: A tibeti buddhizmus több sajátossága abból ered, hogy Tibetben a buddhista tanok elvegyültek az ősi tibeti Bön (vagy Bon) vallással.Főbb sajátosságai: fontosságot tulajdonítanak a mágikus szövegek (mantrák) elmondásának. Legfontosabb az om, áh, hum szavak kimondása. Ezt a kimondást összekapcsolják a lélegzéssel: om – belélegzés, áh – a levegő visszatartása, hum – kilégzés. Ezáltal igyekeznek egyesülni az ősvalósággal. A szó magától való erejének meggyőződésén alapul az imamalom használata, ami forgatható tekercsekből áll, melyeken a mantraszövegeket tartalmazó papírcsíkokat helyezik el. A leggyakrabban az om-mani-padmé-hum szavak szerepelnek. A szentélyekben gyakran találni imamalmokat, ezeket a hívők forgatják. A szabadban is vannak imamalmok, illetve a tűzhelyek felett, ezeket azonban a szél forgatja.
A buddhizmus három „kincse”, a buddha, a dharma és a szangha mellé Tibetben negyedik kincsként a láma szerepel. A lámából maga Buddha szól, és ezért feltétlen engedelmességgel tartozik neki a hívő. A lámák vezetésével a hívők különböző gyakorlatokat végeznek: szabályozzák a légzésüket, jógáznak, mantrákat tanulnak, mandalákat szemlélnek, igyekeznek tudatosan belsőleg azonosulni a buddhákkal, transzba esnek, erős fénybe néznek, hogy majd el tudják viselni a Buddha megjelenésének fényét a halálukkor, sőt, elképzelik saját testüket is a testükön kívül. Ezeknek a gyakorlatoknak az a célja, hogy az érzékszervek által észlelt ismeretek hamisságát belássuk, és eljussunk a teljes üresség megtapasztalására. Félő azonban, hogy az ilyen gyakorlatok veszélyeztetik a lelki egyensúlyt. Fontos még a zarándoklat szent helyekre, például Lhászába a Potala szentélybe. Az utolsó szakaszt a zarándokok gyakorta úgy teszik meg, hogy leborulnak a földre, felállnak és odáig lépnek, ahol leboruláskor a fejük érintette a földet – így haladnak lassan, lassan előre.

Lehet-e valamit keresztényeknek, nem keresztényeknek, akár a nem hívőknek tanulni a dalai lámától? Egy materialista ember közelebb kerülhet-e a Szentháromság Istenhez, gazdagodhat-e a lelki élete, ha meghallgatja?

Sz. A.: Keresztény ember számára nincs semmi, amit ne tanulhatna meg az élő Krisztustól és a Bibliából. Egy nem hívőt esetleg a materializmus felől a szellemi értékek felé vezethet.

N. P.: Keresztények a buddhizmustól általában sokat tanulhatnak. Például a befelé nézést, az elcsendesedést, az evilági dolgoktól való elszakadást, nem-odatapadást, a minden élőlény iránti szolidaritást, az erőszakmentességet, az egyetemes irgalmasságot, a derűt, a fegyelmezett testtartás fontosságát az imánál. Ezek a sajátosságok azonban inkább a nagy indiai, kínai és japán buddhistáknál és mestereiknél találhatók, mint a tibetieknél, ahol a fenti sajátosságok elhomályosíthatják a lényeget. A mostani dalai láma vallási meggyőződéséhez hűséges, hiteles, és amellett barátságos ember. Ezért a vele való érintkezés jó érzéssel tölt el.

Mely pontokon érdemes fenntartással fogadni a tanításait?

Sz. A.: Minden ponton, hiszen egy buddhista „istenkirály” tanairól van szó. Néhány etikai kérdésben persze lehet buddhistáknak és keresztényeknek közös nevezőt találni.

N. P.: Nem tartom kívánatosnak az általa is néha emlegetett és ajánlott tibeti buddhizmus sajátosságainak a követését, például az erős elképzelt vizualizálások gyakorlatát, vagy a nagy lámák utódjának a „lélekvándorlás” alapján, gyermekkorukban történő „kiválasztása” alapján történő tankövetést.

Járhat-e bármilyen veszéllyel a tanításainak a hallgatása?

Sz. A.: Keresztényekre nem. A keresőkre igen, mert két különböző dologról van szó. A láma lelki-szellemi értékei mögött meghúzódik ugyanis egy szellemvilág, és jól tudjuk, hogy nem minden jó, ami természetfölötti.

N. P.: Egy keresztény embernek akkor lehet veszélyes őt hallgatni, ha bizonytalan és gyenge a saját hite. A keresztény ember számára Jézus Krisztus az egyetlen üdvözítő, és nem adatott nekünk más név, amelyben üdvözülhetnénk.

Milyen pontokon lehet egyetérteni, „közösséget vállalni” a  híveivel?

Sz. A.: Tibet megszállása például olyasmi, amivel nekünk, magyaroknak együtt lehet érezni.

N. P.: Közösséget érezhetünk a tibetiekkel, amikor országuknak a kínaiak általi megszállását és kínai bevándorlókkal történő elárasztását fájlalják. Tibet jelenlegi helyzete igen fájdalmas: gyökértelen, gyakorlati materialista kínai milliók telepedtek be, és ma már teljesen elkülönült két társadalom létezik egymás mellett: egy ősi, vallásos, és egy modern utilitarista.

Milyen módon lehet esetleg Krisztus felé terelgetni a tibeti buddhizmus követőit? Konfrontálva? Kérdéseket feltéve? Hatékony eszköz az előadásain való traktátus-osztogatás?

Sz. A.: Mint bármely nem keresztény vallási közösség tagja iránt, őirántuk is kötelező a kereső ember iránti tisztelet, az úgynevezett krisztusi „aranyszabály”. Véleményem szerint csak akkor érdemes megosztani velük az evangéliumot, ha már ismerjük azt, akivel beszélgetünk, és tudjuk, miben hisz az illető. Nem árt tisztában lenni azzal, milyen irányzatot követ, az mennyire hivatalos, vagy mennyire „csak” a saját nézete. Egy biztos: a távol-keleti irányzatok megismerése és a távol-keleti tanok követőivel megosztott tanúságtétel sok imát és kutatást követel, aminek része az is, hogy nagyon jól ismerjük a keresztény világnézetet és Krisztust. Az érdeklődő hívők sokat tanulhatnak Dennis Gira Lótusz vagy kereszt című könyvéből.

N. P.: Vallásos tibetieknek, hacsak nem kérik, nem szeretném a kereszténységet hirdetni. Természetesen jó dolog imádkozni értük, ahogyan minden emberért. Azt is jónak tartom, ha a vallásuk miatt Tibetből elmenekülteket embertestvéreinkként szeretjük.

Szalai András: evangélikus teológus, a budapesti Apológia Kutatóközpont vezetője

Nemeshegyi Péter: 37 éven át Japánban misszionáriusként szolgált  jezsuita szerzetes, katolikus teológiaprofesszor. 

Videó:

Vallások összecsapása a láma látogatása kapcsán

Nem keresztelkedtem buddhistának

Miért megy el egy keresztény a dalai láma tanítására? Miért osztogatnak egyesek Jézust népszerűsítő szórólapokat a buddhista tanok iránt érdeklődőknek? Tolerancia és világbéke. Videoriport.