Válság és egyházfinanszírozás - cikk és interjú Bölcskeivel

Arról, hogy Magyarországra hogyan hatnak a globális folyamatok, a különféle világi sajtóorgánumokban megannyi véleménnyel találkozhatnak olvasóink. Az alábbiakban olyan gondolatokat olvashatnak, amik talán érdemesek a meg- és továbbgondolásra, hiszen olyan szakemberekkel beszélgettünk a válság egyházunkat is érintő hatásairól, következményeiről, akik jól ismerik annak gazdálkodását.

APADÓ KÜLSŐ FORRÁSOK

Magyarországon nemcsak a magánszemélyek, de az intézmények sem tudják kivonni magukat a válság hatásai alól. Különösen azok nem, és ilyenek az egyházak is, amelyek jelentős mértékben kapcsolódnak az állami költségvetéshez. Ennek az érvényesülése a jövő évi költségvetési terv, amely - a kormány egyoldalú, az egyházak egyetértését nem bíró javaslata szerint - a tavalyi évhez képest jelentős mértékben csökkentené nemcsak az egyházak közvetlen, de az állami feladatokat ellátó egyházi intézmények normatív támogatását is.
Fontos megemlíteni az 1%-os felajánlások várható sorsát is. A pénzügyi válság nyomában érkező gazdasági recesszió a munkahelyek tömeges megszűnését okozhatja, aminek egyenes következménye a befizetett személyi jövedelemadó összegének, és így a potenciálisan felajánlható 1%-oknak a csökkenése is, hogy a hozzá tartozó állami kiegészítés ilyen módon történő további apadását már ne is említsük. Ugyanez a helyzet a megszorítások miatt befagyasztott, azaz nem növekedő bérek és a kifizetetlen 13. havi juttatások esetében is. Ezek a hatások - az adózás és a felajánlás rendjéből fakadóan - elhúzódva, 2010-ben válnak majd érezhetővé.

KEVÉS BELSŐ FORRÁS

Az egyház önfenntartó képessége nincs arányban a végzett feladatokkal. Az egyház egyre szélesedő és növekvő tevékenységi körének, felvállalt feladatainak finanszírozhatósága saját gazdasági erő hiányában egyre nehezebb. A második világháború utáni államosításkor elvették az egyház teljes vagyonát. Ebből a kárpótláskor azokat a vagyonelemeket kapta vissza, amelyek tovább növelik a költségeket (intézmények, műemlék épületek). Azok a vagyonelemek, amelyek pénzt termelnének (bérházak, földek), nem kerültek vissza az egyházhoz.

MI LESZ MOST?

A jelen helyzetben úgy tűnik, hogy a rendszerváltozás után kialakult egyházfinanszírozási gyakorlat - amelyben jelentős része van az állam oldaláról a pénzbeli kárpótlásnak, az 1%-os felajánlásoknak és egyéb tételeknek, másik oldalról természetesen az egyháztagok hozzájárulásának - nem lesz fenntartható. A jövő egyik nagy feladata ezért valószínűleg a belső gazdálkodási rend átalakítása lesz - és ez vonatkozik az egyház összes szintjére a gyülekezetektől a Zsinatig -, ami lehetővé teszi, hogy hosszú távon egy olyan fenntartható szervezet alakuljon ki, amely az egyház céljai szerinti tevékenységek végzésének ad keretet.
El kell tehát gondolkodni azon, hogyan tudja az egyház a tevékenységét fenntartani, és hozzá ebben a viharos időszakban a gazdasági hátteret biztosítani. Látható, hogy alapvető változások zajlanak le a világban és Magyarországon is, amelyek alapvető változásokat generálhatnak majd az egyházban és annak finanszírozásában egyaránt. Ezekhez az alapvető változásokhoz minden bizonnyal szemléletváltásra is szükség lesz egyházunkban, és innen nézve ez a válság paradox módon pozitív is lehet a számunkra, mert az új megoldások közös keresésére ösztönözhet bennünket.

VÁLLALKOZÓ EGYHÁZ?

Minden szinten fel kell térképezni és hasznosítani kell azokat a saját, meglevő erőforrásokat, amelyekből az egyház a működéséhez szükséges anyagi alapokat meg tudja teremteni. Legkézenfekvőbb gazdasági tevékenységek, vállalkozások indítása. Ha egyelőre elszigetelten is, de léteznek már ilyen kezdeményezések, legfőképpen a turisztika területén. Ezzel a területtel egyébként egy tanulmány keretében - A magyarországi egyházak mozgástere a gazdasági szférában címmel - a Confessio 2005/1 száma foglalkozott részletesebben.

EURÓPAI PÉLDÁK

A nyugat-európai példák többsége is azt mutatja, hogy az egyházak állami finanszírozása visszahúzódóban van, és e helyett az öngondoskodásnak ott is egyre nagyobb szerepe van. Mindenképpen figyelembe kell venni azonban, hogy ott nem volt államosítás és az egyházakat valamint a társadalmat megnyomorító több évtizedes diktatúra. Az európai modell tehát egy hosszú távú, szerves fejlődés eredménye.
A különféle feladatok finanszírozása érdekében nyugati testvéreink jelentős vagyoni alapokat halmoztak fel, amelyek jelentős hozamokat termelnek. A Finn Evangélikus Egyház például 1999-ben 300 millió euróval indította el nyugdíjalapját, ma már 800 millió euróval gazdálkodnak. A német evangélikusok 40 milliárd eurónyi nyugdíjalappal rendelkeznek. Nyugat-Európában természetesen más alapok is vannak: például a fejlesztéseket is ilyen forrásokból fedezik, de elképzelhető akár missziói, diakóniai vagy más területek működését finanszírozó alap is.
A Magyarországi Református Egyháznak egyelőre csak egy ilyen forrása van: három évvel ezelőtt különítette el lelkészi nyugdíjalapját, aminek jelenlegi értéke 2 millió euró, azaz hozzávetőlegesen fél milliárd forint. Ez jelentős változás a korábbiakhoz képest, hiszen ez az alap garantálja azt, hogy az egyház ne kerüljön olyan helyzetbe, mint a magyar állam, azaz ne a folyó befizetésekből kelljen a folyó kifizetéseket teljesítenie, tehát ne a költségvetésből kelljen kipótolnia a nyugdíjakat.

HITÉLET VAGY ÁLLAMI FELADATOK ELLÁTÁSA?

Az egyház működésének állami forrásai alapvetően két részre oszthatók: az egyik az állami feladatokat átvállaló intézmények (például iskolák, idős- és fogyatékosotthonok, kórházak) normatív és kiegészítő támogatása, a másik a főleg hitéleti, missziói és adminisztrációs tevékenységekre fordítható egyéb támogatások. A fentiekben ez utóbbi kiváltásáról volt szó, mert az előbbiről természetesen semmiképpen sem mondhat le az egyház, hiszen adófizetők számára nyújt ezekben az intézményekben szolgáltatásokat, így joggal számít azok adóforintjaira is.
Európában azonban nemcsak az egyházak anyagi helyzete más, hanem az állam hozzáállása is az egyház állami feladatokat átvállaló tevékenységéhez. Mert ha hitéleti, missziói és adminisztrációs feladatait nem is finanszírozza, az állami feladatokat átvállaló oktatási, szociális és egészségügyi intézményeket az állami és önkormányzati intézményekkel egyenrangúan kezeli, tevékenységüket kétoldalú megállapodások alapján, normatív módon, megfelelő mértékben támogatja. Ezzel szemben ma Magyarországon az alacsony alapnormatíva és a nem egyszer önkényesen visszatartott kiegészítő támogatás miatt egyházainknak a hitéleti, missziós és adminisztrációs keretből kell átcsoportosítaniuk az átvállalt állami feladatok ellátására.


KRÍZIS ÉS LEHETŐSÉG

"Egyházunk számára a cselekvés kegyelmi ideje jött el" - vélekedik Czibere Károly, egyházunk Szeretetszolgálati Irodájának vezetője, akivel arról beszélgettünk, hogyan érintheti a pénzügyi válság nyomában érkező gazdasági recesszió társadalmunkat, és hogy gyülekezeteink milyen válaszokat adhatnak az új kihívásokra.

- A válság globális méretű, de Magyarországon speciális következményei vannak, különösen nagy bajban vagyunk.

- A válság kettős természetű. Egyrészt azért, mert hazánkat súlyosabban érinti, mint a tartalékokkal rendelkező vagy ennyire el nem adósodott országokat. Másrészt azért, mert a válság a reálgazdaságot nálunk mélyebben fogja érinteni, mint máshol.

- A baj abban is megmutatkozik, hogy az államcsőd elkerülése érdekében - az Európai Unióból egyedüliként - a magyar kormány a Nemzetközi Valutaalaphoz (IMF) fordult. A pénzügyi segítségnek ára van, kiket érint majd ez elsősorban?

- Az elmúlt hat év felelőtlen gazdaság- és társadalompolitikája miatt a 2006-os választásokat követően a kormány jelentős megszorításokat vezetett be. Ezt a kétéves sorozatot követi most egy újabb, sokkal erősebb megszorító csomag. Óriási baj, hogy mindkettő a középosztályt, azaz a gazdaságot húzó, jövedelmet termelő réteget nyomorítja meg. Szintén súlyos gond, hogy a nincstelenek százezrei, akik eddig is egyik napról a másikra tengődtek és akiket eddig sem ért el a szociálpolitika, még kiszolgáltatottabbá válnak.

- Az elmondottak mégis mit jelentenek a konkrétumok terén?

- Magyarországon a lakosságnak - részben az öngondoskodás kultúrájának hiányosságai, részint a hitelalapú fogyasztásösztönzés miatt - nincsenek megtakarításai. Amit keresnek az emberek, azt egy az egyben el is költik. Ugyanakkor tele vannak különféle hitelekkel. A következő időszakban - várhatóan jövőre, bár a Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb adatai már most is igen aggasztóak - tömegek fogják elveszíteni a munkájukat, ami miatt bekerülnek a segélyezetti körbe, és nem tudják fedezni hiteleik törlesztőrészleteit.

- Mi lesz a gyülekezetek teendője a következő időszakban?

- Azt gondolom, hogy minden gyülekezetnek, református közösségnek magába kell néznie: mit tudna tenni, ha egy nyomorult szenvedő ember hozzá fordul segítségért. Tudunk-e segíteni az informálásban, hogy hol lehet speciális segítséget kapni? Tudunk-e szerető testvéri közösséget felkínálni a gyógyultaknak? Vonzóak vagyunk-e a keresők számára? Nem gondolom, hogy az egyháznak lehetősége lenne például az adósságkezelésben segíteni, de a gyülekezeteknek tudniuk kell azzal foglalkozni, azt lelkigondozni, akinek jelzálogot tettek a házára, vagy éppen el fogják árverezni az otthonát. Jó, ha a gyülekezet felismeri a bajt, és jó, ha azt is tudja, hogy hova kell küldeni a rászorulót, ahol megfelelő szakemberek fogadják.

- A gyülekezetek feladata tehát csak a közösségteremtés és az informálás lenne, de a szociális ellátórendszert továbbra is az államnak kell működtetnie.

- Látható, hogy az állam fokozatosan kivonul az emberek segítésének jóléti rendszereiből. Ha pedig benn is marad, gyakran akkor is kudarcot vall, nem eredményesen segít. Ahol ez így van, az egyháznak kell a kisközösségekre kiterjedő, egymást segítő programokat indítania. Különféle szociális központokat, család- és házasságsegítő szolgálatokat, támogató szolgálatokat például több gyülekezet együtt is fönn tudna tartani. És bizony érdemes a civil szervezetekkel vagy az önkormányzatokkal is együttműködni az elesettek segítésében. Egyházunknak rá kell ébrednie, hogy a cselekvés kegyelmi ideje jött el.