Vallásos magyarok: kevesebben vannak, de iskolázottabbak
Tíz év alatt kétharmadára csökkent a rendszeres vallásgyakorlók száma hazánkban. A tipikus templomba járó nő, idős, községben él – ugyanúgy, mint tíz éve, ám magasabb az iskolázottsága. Forrás: Statisztikai Szemle (2010/02.), hvg.hu
A vallásukat rendszeresen, legalább havi gyakorisággal gyakorlók (a templomba járók) aránya 1998 és 2008 között kétharmadára csökkent Magyarországon – derül ki Keller Tamásnak a Statisztikai Szemlében közölt vizsgálatából. A Tárki munkatársa elsősorban anyacége Háztartás Monitorjának adatfelvételeire támaszkodik.
A vallásosságnak több dimenziója van, s ennek csak az egyike az úgynevezett rituális, amelynek mérésére mások mellett a templomba járás gyakorisága is alkalmas. Ezzel együtt sem tekinthetjük önkényesnek, hogy Keller havi egy istentiszteleti alkalomban húzta meg a vallásosság minimumát. Ennek ellenére sem sorolhatók egyértelműen a vallástalanok közé, akik ritkábban vagy egyáltalán nem járnak templomba. A Tárki munkatársának számításai is igazolják, hogy a „maguk módján vallásosak”, sőt a vallástalanok egynegyede–egyharmada is „inkább vallásosnak” tartja magát, mint vallástalannak, jelentsen ez esetükben bármit is.
A teljes magyar népességben mindenesetre 19 körüliről 13 százalék körülire csökkent a legalább havonta templomba járók köre. Nem változott azonban, hogy a falusi, idősebb nők inkább hajlamosak a rendszeres vallásgyakorlásra, mint a népesség más csoportjai – éppúgy, mint tíz éve.
Nőtt viszont a vallásosak iskolázottsága, nemcsak abszolút értelemben, hanem a vallásokat rendszertelenül gyakorlókéhoz viszonyítva is; különösen látványos az emelkedés a fiatal, 20–35 év közötti korosztályban. Ami – bár Keller nem nevesíti – nyilvánvalóan összefügg az egyházi középiskolák és egyetemek rendszerváltást követő előretörésével.
A kutató szerint a vallásukat gyakorlók „kétszeres értelemben is intellektualizálódtak. Egyrészt iskolázottabbak lettek, másrészt (ettől függetlenül) magasabb arányban fogadnak el bizonyos hittételeket”, miközben például a személyes odaadást mutató imádkozásban még csökkenés is kimutatható.
Végezetül néhány olyan hitbeli mozzanat, amelyben a változás, a növekedés statisztikailag – különféle hatásoktól megtisztítva – is kimutatható. A vallásukat legalább havi rendszerességgel gyakorlók körében nőtt a mennyben, a csodákban és az isten személyes gondviselésében való hit. Viszont nem változott a halál utáni élethez és a pokolhoz köthető hívők aránya. Isten tudja, miért.
