Új könyv a költő bűnverseiről – Hitt-e József Attila?

– Hívő ember volt József Attila?

– A költőre a paradoxonban való gondolkodás volt jellemző, istenképzete is ilyen jellegű. Hit és kételkedés, lét és nemlét, van és nincs feloldhatatlan kettőssége, illik egész költői pályára. A versekben jelentésbeli ellentmondások jelennek meg, ezért a kérdés nem egyszerű, és megválaszolása a kutató vallási, vagy éppen ateista beállítottságának érvényesítéséről való lemondást teszi kívánatossá.

– Járt a költő istentiszteletre?

– József Attilát édesapja, Joszifu Áron után görögkeletinek keresztelték. Mivel az apa a fiú hároméves korában elhagyta a családot, a gyerekek az édesanyjuk, Pőcze Borbála kálvinista felekezete szerint nevelődtek. A költő kisgyerekként rendszeresen járt istentiszteletre és hittanra a Kálvin téri templomba. Felnőttként, 1928 és 1930 között számos adat mutat gondolkodásában a hit jelenlétére. Szerelméhez, Vágó Mártához írott levelében 1928. szeptember 30-án ezt a kérdést teszi föl: „Márti, szeret-e téged az Isten? Gondolkodtál-e már ezen? Engem nagyon-nagyon szerethet, mert minden rossz, de bennem nem marad meg rossznak, ha fájdalommá válik.” De ennél lényegesebb körülmény, hogy a költő ekkor készülő művészetbölcseleti koncepciójának hátterében is kitapinthatók vallásbölcseleti megfontolások.

– Pontosan milyen kapcsolódási pontok ezek?

– Az egyik éppen ott van, ahol senki se várná: az 1930 végén vagy 1931 elején készült Irodalom és szocializmus című tanulmányában. A költő a remekmű megalkotását az isteni teremtéssel állítja megtisztelő párhuzamba, azaz nála a művészi teremtés az Ige analogonja, azaz megfelelője. Eszerint az ihlet több a közönséges intuíciónál, benne a teremtés nyilvánul meg. De mindehhez hozzá kell tenni, hogy a leírt teológiai konstrukciónak a csúcsát József Attila mintegy lecsípte, és azt írta, hogy az abszolútum nem Isten, hanem a matéria és forma dialektikus egymásbanléte.

– Honnan ered a költőnek ez a meggyőződése?

– Várkonyi Hildebrand és Horváth Sándor könyvei nyomán Aquinói Szent Tamás volt rá nagy hatással. Az Irodalom és szocializmus egyes részei a skolasztika nagy gondolkodójának a szépségről és a művészetekről írott gondolataira emlékeztetnek. Varga Béla unitárius püspök A szubszisztencia fajai című könyve is hatást gyakorolt József Attilára. De bibliai szereplők, például a Szűzanya is fel-feltünedezik lírájában, például a Mama című verse végén. A költemény első változatának címe egyébként Mennybemenetel volt. Az egyik Flóra-versben a kígyó fején taposó Mária szerepel.

– Található keresztény utalás más értekező jellegű művében is?

– A Babits Mihállyal szembeszálló pamfletjében a következő megállapítással találkozunk: „A valóságot elemezvén Istenhez jutunk, a műnél az ihlethez, az észen kívül az egyetlenhez, ami az állattal szemben emberré tesz.”

– A költeményekben hol lelhetők fel ennek a gondolatkörnek a nyomai?

– A költő remekművében, az Ódában találkozunk vele: „mint megnyílt értelembe az ige, /alászállhatok rejtelmeibe!” Az Ige a termékenyítő értelem, míg a megnyílt értelem a termékenyülő, befogadó, szenvedőleges értelem elve. A végső szemléleti egészet a befogadó intuícióval ismerheti meg.

– Hogyan kapcsolódnak József Attila bűn-versei a keresztény eszmeiséggel?

– Az eredendő bűn okán. Az erkölcsi önvizsgálat jellemzi utolsó éveit. József Attila kései költészetében a bűnt tárgyaló alkotások sűrű hálóvá fonódnak össze. A bűnfogalom számos változatát alakította ki az eredendő bűn tanára és az Ödipusz-mítoszra támaszkodva. Emellett megemlítendő Franz Kafka műveinek hatása is. József Attila irracionális bűntudata az anya-versekben bontakozott ki. A bűn nélküli bűntudat, az Iszonyat című vers a bűnös nélkül elkövetett bűn költeménye. A Mint gyermek pedig a bűnt és a megbocsátást, illetve annak hiányát feszegeti. A Kései siratóban a bűn és a halál, a Nagyon fáj című versében a bűn és a szenvedés kérdései állnak a középpontban. Több költeménye idézi meg az Utolsó Ítéletet. A Tudod, hogy nincs bocsánat című remekműben a bocsánat a bűnbocsánatra utal, és a kétségbeesetten rezignált hangvétel ellenére a vers egyik változatában a költő hitvallást tesz a felebaráti szeretet mellett. E számos példa ellenére mégsem merném állítani, hogy hívő lett volna a költő, a legtöbb, ami József Attiláról állítható, hogy istenkereső volt, erős vallási élmény és tapasztalat birtokában.