Új ideológia a kereszténység ellen
Hatalmas erővel tör előre Amerikában és Európában a gender mainstreamingnek nevezett ideológia, amely – a bibliai kinyilatkoztatással szemben – pusztán társadalmi konvenciónak tünteti fel az ember biológiai nemét. A gender elmélet szerint a biológiai különbségeknek sem a személyiség alakulásában, sem a szexuális orientációban nincs komoly jelentőségük, vagyis a társadalmi nem eltérhet a biológiai nemtől; nincsenek többé férfiak vagy nők, csak személyek, akiknek szabadságában áll saját nemük és szexuális orientációjuk megválasztása. Forrás: Stáció magazin / Sz. A.
Sokak szerint a családot és a kultúrát, a társadalmat és intézményeit alapjaiban veszélyeztető ideológia bevezetésének előkészítése nemzetközi szinten hosszú évek óta zajlik. A küzdelem eleinte a nemek egyenjogúságáért, majd egyenlőségéért folyt, hogy azután megfogalmazódjék a szexuális irányultságok és nemek azonosságának, felcserélhetőségének elmélete és politikai gyakorlata. A folyamat Európában előrehaladottabb, mint legtöbben gondolnák. Ezt a témát egyre több tanulmány tárgyalja. Gabriele Kuby német szociológus elsősorban a társadalomban tapasztalható család- és életellenes jelenségekkel foglakozik, külön kiemelve a gender elméletet. A nemek forradalma című könyvében (Kairosz Kiadó 2009) részletes áttekintést ad az ideológia kialakulásáról, az oktatásban, nevelésben való térnyeréséről, a politikában betöltött szerepéről. A férfi és nő közti nemi megkülönböztetésre használt régi „sex” szót az ENSZ és az EU hivatalos dokumentumaiban felváltotta a „gender” fogalma.
A gender main streaming hosszú távú célja a „kényszer- heteroszexualitás” meghaladása és egy új ember megalkotása, akinek szabadságában áll szexuális azonosságát megválasztani és kiélni – biológiai nemétől függetlenül. A „gender mainstreaming”-nek való ellenszegülés az EU-ban már több helyen diszkriminációnak minősül, és ezért diszkriminációellenes törvények segítségével bün te tő jo gilag üldözhető. „Az ellene szót emelőknek ki rekesztéssel, munkahelyvesztéssel és – közéleti szerepüknek megfelelően – kemény támadásokkal kell számolniuk a média részéről. Rocco Buttiglione kijelölt EU-biztos megbuktatásával 2004-ben az Európai Parlament példát statuált.” – írja Kuby. A katolikus politikus Rocco Buttiglione, akit az Euró pai Bizottság igazságügyi biztosának posztjára jelöltek, azért nem felelt meg európai parlamenti meghallgatásán, mert bűnnek nevezte az azonos neműek közötti kapcsolatot, és rendkívül „konzervatív” módon nyilatkozott a házas ság intézményéről.
Gabriele Kuby Az ifjúság veszélyeztetése a média és a szexuális ismeretek iskolai oktatása révén című fejezetben olyan jelenségekkel szembesít bennünket, amelyek valóban aggodalomra adnak okot a jövő nemzedékét illetően. A gyermekeket és fiatalokat mára majdnem lehetetlenné vált megvédeni a pornográf képektől, filmektől. A hivatalos német szexuális oktatás-nevelés sem jelent megoldást. Véleménye szerint az ideológia már beférkőzött – a nyilvánosság háta mögött – az állami intézményekbe, az egyetemekre, az iskolákba, sőt az óvodákba is.
„Kilencéves kortól, ha a gyerekek maguktól még nem érdeklődnek a szexualitás iránt, megkapják azt a szexuális ismeretek oktatása során az iskolában. Vegyes osztályokban arra oktatják őket, hogy gyurmából nemi szerveket formázzanak, és répára óvszert húzzanak. Azt tanulják, hogy a szexualitás élvezetkielégítésre való, a szexuális orientációt szabadon lehet megválasztani, a homoszexuális ösztönzéseket pedig ki kell élni, hogy személyiségük ne károsodjon.”
Nem csodálkozhatunk azon, hogy az ilyen ösztönzések hatására a fiatalok egyre korábban alakítanak ki szexuális kapcsolatot. A baráti kapcsolatok háttérbe szorulnak, a magányosság pedig gyakran alkohol- és drogfogyasztásra ösztönöz. A korai szexuális kapcsolatoknak további káros következményei is vannak: a nemi betegségek számának robbanásszerű emelkedése, valamint a házasság intézményének visszautasítása. „Gyereket szülni mindazonáltal a legrosszabb, ami csak történhet. Minden korban áldásnak tekintették a gyermeket. A bibliai nők Isten büntetésének érezték, ha nem lehetett gyerekük. A mi kultúránkban, amelyben a fiatalokat módszeresen belekergetik a korai szexualitásba, a fiatal lány a gyermekkel először átokként találkozik, amely elől fogamzásgátlással, vagy szükség esetén abortusszal próbál elmenekülni. Az áldás átokká fordulása aztán visszaüt a társadalomra.”
A gyermekeket nagyon korán megismertetik a homoszexualitás mibenlétével is, és ösztönzik annak elfogadására. Serdülőkorban kezd kialakulni egy egészséges szexuális érdeklődés a másik nem iránt. A fiatalok esetleg úgy gondolhatják, mindenekelőtt a saját nemüket kell tisztázniuk, és csak az eredmények függvényében tervezhetik jövőjüket. Számos példán megtapasztalják – és ebben a médiának is nagy szerepe van –, hogy a nem önkényesen megválasztható. Aki bármilyen okból kifolyólag nem érzi jól magát a saját bõrében – a pubertásban ez gyakran előfordul –, abban felmerülhet, hogy esetleg nem megfelelő nemű, és élhet a kezelések és műtétek adta lehetőségekkel.
Kuby átfogó keresztényüldözést fedez fel a gender ideológia mögött: „A keresztény társadalmi befolyás lehetősége egyre szűkül, veszélyben van a keresztény értékek továbbadása a következő nemzedéknek, mivel az állam és a média egyre jobban hatalmába keríti a gyermekeket és az ifjúságot, a szülők nevelési feladatát pedig kiüresíti. A kereszténység elleni harc a tulajdonképpeni cél, mert a keresztények hisznek abban, hogy Isten az embert »saját képmására, férfinak és nőnek« (vö. Ter 1,27) teremtette, önmaga szerető odaajándékozására és termékenységre hívta meg, és arra tette képessé.”
„Kialakulóban van a relativizmus diktatúrája, amelyben semmit sem ismernek el végérvényesnek, és csak a saját ént, illetve annak kívánságait fogadják el végső mérceként” – mondta Ratzinger bíboros 2005 áprilisában, a konklávét megnyitó prédikációjában, és pápaként is újból és újból figyelmeztet erre a veszélyre. A relativizmus filozófiai fogalom: „Az ember minden dolog mértéke”, fogalmazta meg Prótagorasz görög filozófus jó négyszáz évvel Krisztus előtt. Ez a felfogás ma úgy vetődik fel, mintha kizárólagos érvényességgel bírna.
„A relativizmussal szemben az igaz és a jó megismerése áll” – írja Kuby. „E megismerésért az állandóan változó világban folytatott küzdelem Szókratész óta a filozófia tárgya. A relativizmussal szemben áthidalhatatlan ellentétben áll az az ismeret, hogy a változó, relatív világ egy változatlan, abszolút forrásból ered, ez tartja fenn, és ehhez tér vissza. Ez a forrás a vallásos ember számára Isten. Az Isten-vonatkozás abszolút mércét jelent a jó és a rossz megkülönböztetésében, ezt az ember képes megismerni, és hozzá akar igazodni, ha szereti Istent (Jn 14,15 és 15,10). Az Ószövetség az istenfélelemre fekteti a hangsúlyt, s ezt nevezi a bölcsesség kezdetének. Az Újszövetség Isten szeretetét helyezi középpontba. Az ember drámája abban áll, hogyan bánik objektív szabadságával: ezen abszolút mércéhez igazodik (keresztény szóhasználattal: Isten akaratát teljesíti), vagy saját magát teszi meg úrnak jó és rossz fölött. Az ember világban való létezésének e két módja harcban áll egymással Ádám és Éva óta. Úgy tűnik, globalizált világunkban ez a harc sokkal jobban kiélezõdik, mint eddig valaha is.”
