Történelmi egyházak: menjenek szavazni
Budapest – A parlamenti választáson való részvételre buzdítanak a történelmi keresztény egyházak a csütörtökön az MTI-hez eljuttatott közleményükben; mint írták, négyévente nem csak lehetősége, de kötelessége is az embereknek, hogy döntésükkel tudatosan befolyásolják az ország életét. Forrás: MTI
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, a Magyarországi Református Egyház és a Magyarországi Evangélikus Egyház közös nyilatkozata szerint „a jelenlegi aggasztó társadalmi és gazdasági helyzetben különösen is fontosnak tartjuk, hogy körültekintően a jelöltek célkitűzéseit megismerve döntsünk”.
Ennek megfelelően azt javasolják, hogy a különböző pártok és jelöltjeik programjában az emberek azokat az elemeket keressék, amelyek „a társadalom alapvető összetartó erőinek – a családnak, a helyi közösségeknek és egész nemzetünknek – életét és fejlődését segítik”.
A közlemény annak a meggyőződésének ad hangot, hogy „jelen elesettségünkön csak felelős, értékek alapján gondolkodó és cselekvő áldozatvállalással tudunk segíteni". A választópolgárokat arra kérik, hogy olyan jelöltet, jelölteket támogassanak, akik „személyiségükben és elkötelezettségükben is annak reménységét hordozzák, hogy Magyarországon erősödhet a jogállamiság, csökkenhet a korrupció, növekedhet az egymás iránti bizalom".
A három egyház reményét fejezte ki, hogy a választás menete és végeredménye a társadalom „épülését és erősödését szolgálja" majd.
A megtérés segíthet
Sokszor volt Magyarországon is nyomorúság, és mégse tért meg a nemzet. Mi idősebbek, emlékszünk még azokra az időkre, amikor sokan kerültek börtönbe, meghaltak vagy megnyomorodtak, családokat züllesztett, robbantott szét a külső erőszak. Nehéz volt a munka, kicsi volt a fizetés; még emlékszem, amikor az emberek szinte összeverekedtek a bolt előtt, amikor megérkezett a kenyér, mert rendszerint kevés érkezett, és az utolsóknak nem jutott. Átment ez az ország valami nagy-nagy nyomorúságon, és mégse tért meg.
Nos, az Isten Igéje szerint a legszörnyűbb állapot az, amikor valakit az Isten végső lehetőségként már csak a nyomorúsággal tud észre téríteni, és már az sem használ neki. Mert mi történt nálunk? Ez a nép nem megtért, hanem álmodozott. Miközben az ötvenes években a legnagyobb volt a nyomorúság, Magyarországon az emberek nem az Isten felé kezdtek fordulni, hanem valahogy egy álomvilágba ringatták magukat imígyen: "nekünk tulajdonképpen ugyanaz a jólét jár ki, mint ami a gazdag nyugati államokban van" – és valójában ebben az álomban éltek az emberek. „Igaz, hogy most nincs, de majd lesz. Igaz, hogy most nyomorúságban élünk, de ez a nyomorúság csak átmeneti állapot, és mi is rövidesen ott leszünk újra a gazdag népek között.” Mondom, megtérés vagy elgondolkodás helyett egy ilyen álomvilágba ringatta magát a magyar nép. Miközben külsőleg szegény volt, és a nyomorúságában, szegénységében, panaszkodott és sírt, ugyanakkor belülről, álmaiban, egyfajta gazdagságban, magas életszínvonalon élt.
Ezért lehetett ezt a magyar népet jellemében tönkretenni. Amikor a legnehezebb esztendők elmúltak, az akkori vezetés volt olyan bölcs, hogy odalökött egy kis koncot a népnek. És ez a nép hálásan rávetette magát. Ekkor már nem az számított, hogy mekkora jólét van Nyugat-Európában, hanem az, hogy mennyit lehet a nekünk odalökött koncból kimarni. Elnézést a hasonlatért, de azok a képek jutnak eszembe a természetfilmekből, amikor egy csapat ragadozó elejt egy állatot, rávetik magukat és egymást lökdösve, harapdálva, morognak egymásra, mert mindegyik egyre többet akar a koncból a bendőjébe juttatni. Egy kicsit ehhez lehet hasonlítani ennek az országnak az elmúlt évtizedeit. Aki egy kicsit nagyobb koncot tudott magának kiszakítani – az odalököttből –, az elkezdett elégedett lenni. És így ment tönkre ennek a népnek a jelleme. S ma már csak az számít, hogy miből, mennyit lehet gazdagodni.
Rövid időn belül néhány, Németországból származó olyan kulturális áttekintést hallgattam, amelyikben előfordultunk mi magyarok is. Legnagyobb megdöbbenésemre azt tudtam meg, hogy az Európában készülő pornófilmek legnagyobb részét ma Budapesten forgatják, mert – mint a nyilatkozók mondták – itt nincs hiány. Ha eljönnek Magyarországra, úgy jelentkeznek a lányok, hogy válogatni is lehet, és a magyar lányok mindenre hajlandók. Nekik az is nagy pénz, ha kevesebbet kapnak, mint más ország lányai. Mindezt az egyik nyilatkozó szakember, illetékes mondta.
Nos, amikor egy társadalomban csak egy dolog számít, hogy a koncból mennyit lehet kiharapni, akkor megszületnek az ilyen eredmények, és sajnos a nagyvilágban egyre inkább olyan hírünk van, hogy aki valamit akar, csak Budapestre kell jönni, mert itt hajlandóak az emberek a legolcsóbban bármire. De ugyanezt mondják a gazdasági szakemberek is, csak ők ügyesebben titkolják, jobban hallgatnak róla. Ha valamit el kell intézni, ha egy üzemet olcsón meg akarnak venni, akkor csak Budapestre kell jönni, ha bóvli árut el akarnak helyezni, csak Budapestre kell jönni, mert mindig megtalálják azt az illetékest, akit meg lehet fizetni, (az odadobott konccal) és ennek nyomán el lehet helyezni a hitvány árut, és meg lehet venni olcsón az üzemet. És mivel ennyire lezüllött népünk belső tartása, ezért a legostobább választási ígéreteknek is bedőlt. Elég volt a legnagyobb ostobaságot és képtelenséget mondani ennek a népnek, és rohant szavazni oda, ahol ezeket a képtelenségeket ígérték neki. Hát így állunk, úgyhogy nemcsak Európa jövőjéért aggódom, hanem ezért a népért is.
Mekkora jelszó ma nálunk, hogy menjünk Európába! Sajnos mi már ott vagyunk. Nem kell nekünk oda menni. Ott vagyunk, és azért sajnos, mert részt veszünk mindabban a mocsokban, és mindabban az istentelenségben, amely egyre inkább jellemzi Nyugat-Európát. És annak egész mocska, az egész szemete itt csapódik le nálunk. Természetesen nem akarom azt mondani, hogy Európában nincs más is. Persze, hogy van. De sajnos a valamikori erkölcsi tartásnak, az egykori kulturális értékeknek, amit európai kulturális értékeknek szoktunk nevezni, ma már csak a nyomai fordulnak elő. A közéletet alapjában az istentelenség, a megkövesedett szív, és az arany-ezüst imádata jellemzi.