Tilalmas lombikbébi

Röviden összefoglalva: a római egyház bölcsei a katolikus tanítással összeegyeztethetetlennek minősítették az ún. lombikbébi-eljárást (IVF), tehát amikor a sperma az anya testén kívül termékenyíti meg a petesejtet, s azt később helyezik a méhbe. A tilalmak kiterjednek az ún. "esemény utáni" tablettára s a méhbe felhelyezett terhességmegelőző eszközökre. Az egyház eddig is tiltotta az embrionálisőssejt-kísérleteket. A terjedelmes iratban külön kitérnek az embriók felhelyezés előtti, úgynevezett "szelektálására", a dajkaanyaságra és több más olyan jelenségre, amelyek az utóbbi években, évtizedben kezdtek tétova gyakorlattá lenni. Tény, hogy az orvostudomány haladása számos bizarr jelenséget tett bulváreseménnyé. Elég a hetven év körüli anyák megjelenésére gondolnunk, nem beszélve az egyébként világszerte elítélt és tiltott emberklónozásról. De a pápailag elítélt eljárások sokasága és fő alkalmazása elsősorban azokon az emberpárokon akart és képes segíteni, akik másként nem tudták gyermek utáni vágyukat kielégíteni. A születésszabályozást tiltó "életpárti" egyház fellépése nehezen értelmezhető. Illogikus és haszontalan.

Azt gondolom, nem egyszerűen a "paráznaság" egy modern fajtája elleni fellépésnek vagyunk tanúi. A változó, öregedő és gazdagodó társadalmakban keletkező igényt elégítette ki az új megoldásokkal a tudomány. Az őssejtkísérletek is az életet, a gyógyulást szolgálnák. Az egyház szemmel láthatóan nem képes tudomásul venni a világ változását, hogy megoldásai újra nem illeszkednek a létező világba. Amikor a születésszabályozást vetette el a pápa, az arról szólt, hogy az egyház a harmadik világ valóságát, kínjait, szenvedéseit és betegségeit nem akarja tudomásul venni. A mostani állásfoglalás a nyugati középosztályokkal állítja szembe a Vatikánt. A világnak nagyon fontos, hogy a Vatikán miről mit mond. A pápaságnak ugyan hadosztályai nincsenek, de az egyház hívei számára mégiscsak iránymutató. Ahol pedig a katolicizmus a többségi vallás, ott gyakran most is államvallásként lép fel. Példázza ezt Lengyelország, ahol a terhességmegszakítást az erőszak következtében teherbe esetteknél sem alkalmazzák, sem azoknál, akiknek a gyermek kihordása életüket, egészségüket veszélyeztetheti.

Biztos vagyok benne, hogy a kétségbeesetten gyereket akarók nem törődnek majd az eltanácsolással. (A katolikusok eddig is váltak, áldás nélkül éltek házaséletet, s a születésszabályozás legkülönbözőbb, néha brutális eszközeit is használják.) Egyházuk annyit ér el, hogy híveit újabb lelkiismereti válságba irányítja.