Terray László kapta az Ordass Lajos-díjat
Létrehozás:
2008. december 01., 10:16
Legutolsó módosítás:
2008. december 01., 10:16
Budapest - Terray László Norvégiában élő nyugalmazott lelkész vehette át első alkalommal az Ordass Lajos-díjat; a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) elnökségének a XX. század egyik legismertebb evangélikus püspökéről elnevezett elismerését pénteken adták át Budapesten. Forrás: MTI / Népszava
A díjat a magyarországi evangélikusokért kiemelkedő tevékenységet végző feddhetetlen életű magyarországi vagy külföldi evangélikus lelkészek kaphatják - ismertette Ittzés János, az MEE elnök-püspöke az ünnepi istentiszteleten.
Fabiny Tibor teológiaprofesszor laudációjában kiemelte: "nem Terray László érkezett vissza a Magyarországi Evangélikus Egyházhoz, hanem az egyház tért vissza hozzá". Utalt arra, hogy a díjazott sokáig állt ügynöki megfigyelés alatt, és tíz évig nem kapott beutazási vízumot.
Terray Lászlót 1946-ban Ordass Lajos püspök szentelte lelkésszé, két év múlva a Lutheránus Világszövetség ösztöndíjával került Norvégiába. 1954-ben az oslói missziótudományi intézet alkalmazottja lett, később tíz éven át a norvég evangélikus missziói tanács elnöke volt, rövid ideig egyházkerületének megbízott püspökeként is szolgált. Egyik alapítója és húsz éven át ügyvezető elnöke volt a külföldön élő magyar evangélikus lelkigondozók munkaközösségének. Terray László volt Ordass Lajos első életrajzírója, könyve először 1983-ban jelent meg Norvégiában, majd németül, angolul és magyarul is. Nevéhez fűződik a Nemzetközi Ordass Alapítvány létrehozása.
A díjat megköszönve Terray László megemlékezett arról "a sok névtelen vagy néven nevezett evangélikusról" is, akik "hitükért üldöztetést szenvedtek".
A díj névadója, Ordass Lajos 1901-ben Torzsán született, evangélikus lelkésszé 1924-ben szentelték. 1945 augusztusában megválasztották a Bányai Evangélikus Egyházkerület püspökévé. Mivel ellenezte az egyházi iskolák államosítását, 1948 augusztusában házi őrizetbe került, majd két év fegyházra ítélték, az egyházi fegyelmi bíróság pedig megfosztotta püspöki hivatalától. 1956-ban ítéletét semmissé nyilvánították, és ezután az egyház is rehabilitálta. Ordass Lajos 1956 októberében lett a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke, 1958-ban azonban ismét eltávolították tisztéből, ezután visszavonult a közélettől. 1957-ben az Evangélikus Világszövetség egyik alelnökévé választották. Budapesten hunyt el 1978-ban. 1990-ben, illetve 1991-ben jogilag és egyházjogilag is rehabilitálták.
Fabiny Tibor teológiaprofesszor laudációjában kiemelte: "nem Terray László érkezett vissza a Magyarországi Evangélikus Egyházhoz, hanem az egyház tért vissza hozzá". Utalt arra, hogy a díjazott sokáig állt ügynöki megfigyelés alatt, és tíz évig nem kapott beutazási vízumot.
Terray Lászlót 1946-ban Ordass Lajos püspök szentelte lelkésszé, két év múlva a Lutheránus Világszövetség ösztöndíjával került Norvégiába. 1954-ben az oslói missziótudományi intézet alkalmazottja lett, később tíz éven át a norvég evangélikus missziói tanács elnöke volt, rövid ideig egyházkerületének megbízott püspökeként is szolgált. Egyik alapítója és húsz éven át ügyvezető elnöke volt a külföldön élő magyar evangélikus lelkigondozók munkaközösségének. Terray László volt Ordass Lajos első életrajzírója, könyve először 1983-ban jelent meg Norvégiában, majd németül, angolul és magyarul is. Nevéhez fűződik a Nemzetközi Ordass Alapítvány létrehozása.
A díjat megköszönve Terray László megemlékezett arról "a sok névtelen vagy néven nevezett evangélikusról" is, akik "hitükért üldöztetést szenvedtek".
A díj névadója, Ordass Lajos 1901-ben Torzsán született, evangélikus lelkésszé 1924-ben szentelték. 1945 augusztusában megválasztották a Bányai Evangélikus Egyházkerület püspökévé. Mivel ellenezte az egyházi iskolák államosítását, 1948 augusztusában házi őrizetbe került, majd két év fegyházra ítélték, az egyházi fegyelmi bíróság pedig megfosztotta püspöki hivatalától. 1956-ban ítéletét semmissé nyilvánították, és ezután az egyház is rehabilitálta. Ordass Lajos 1956 októberében lett a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke, 1958-ban azonban ismét eltávolították tisztéből, ezután visszavonult a közélettől. 1957-ben az Evangélikus Világszövetség egyik alelnökévé választották. Budapesten hunyt el 1978-ban. 1990-ben, illetve 1991-ben jogilag és egyházjogilag is rehabilitálták.
