Túl-show: Tabudöntögető televíziós vetélkedők

Két hétig inkognitóban vécét pucolt beosztottai oldalán, a szennyessel bíbelődött, pincérkedett, sőt bohócjelmezbe bújva szórakoztatta a vendégeket Andy Edge, a brit Park Resorts üdülőhálózat igazgatója. Mindezt a brit Channel 4 tévécsatorna – meg egy kis önreklám – kedvéért. A gazdasági válság sugallta új valóságshow, a június óta futó Undercover Boss (Főnök álruhában) arról szól, hogy a vezetők egyszerű munkavállalónak álcázva derítik fel, mi is történik vállalatuk alsó szintjein. Végül a menedzserek fölfedik kilétüket, és tapasztalataik alapján megbüntetik a rosszul teljesítőket, megjutalmazzák a jól dolgozókat, szervezeti változásokat jelentenek be – természetesen a tévékamerák nyilvánossága előtt. 

A recesszió ihlette a CBS és a Fox amerikai társaságok ősszel induló kandi műsorait is, amelyeknek lényege végső soron az, hogy az alkalmatlannak ítélt munkatársakat a televízió nyilvánossága előtt rúgják ki. A CBS az említett brit ötletet adaptálja, a Fox viszont a klasszikus Big Brothert is kiagyaló holland Endemolra bízta a forgatókönyvet. A munkavállalók – ismerve egymás személyi aktáit és a fizetési listát – maguk döntik el, kit rúgjanak ki közülük, kinek csökkenjen a fizetése, ki érdemel jutalmat, előléptetést. Munkajogászok máris perekre számítanak, az emberi méltósággal kapcsolatos aggályokról nem is beszélve, a tévétársaságok viszont jogi lemondó nyilatkozatokkal biztosították be magukat.

Törökországban még kényesebb téma feszegetésével szeretné növelni nézettségét a kisebb Kanal T tévécsatorna. Terveik szerint októbertől négy világvallás képviselői – egy muszlim imám, egy keresztény pap, egy buddhista szerzetes és egy zsidó rabbi – a kamerák kereszttüzében, egymással versengve próbálnak majd megtéríteni tíz ateistát. A megtértek jutalma zarándokút lesz választott vallásuk legszentebb helyére: Mekkába, a Vatikánba, Tibetbe vagy Jeruzsálembe. Az ingyenvakációra hajtó csalók kizárása végett csapatnyi teológus választja ki a valódi ateistákat a mintegy kétszáz jelentkező közül. A török vallásügyi hivatal szerint a vallás nem lehet szórakoztató műsor tárgya, ezért megtagadták török imám szereplését. A Kanal T főnöke, az időnként a politikába is belekavaró, amúgy transzszexuális Seyhan Soylu exrendőr és exújságíró erre kijelentette, hogy ha kell, Tunéziából hozat imámot.

A valóságshow-gyárosok kreatív ötletbörzéje jól mutatja, hogy a „reality” tévé meglehetősen képlékeny műfaj: a nagy tévés fazékban a már bevált elemekből – vetélkedő, nézői szavazás, szexualitás, fizikai próbatételek – válogatva kotyvasztják össze a műsorokat, ami különféle hibrid show-kat eredményez – magyarázta a HVG-nek Hammer Ferenc médiaszociológus. A Tv2 Megasztárja például alapvetően tehetségkutató műsorként futott, ugyanakkor számos valóságshow-s eleme is volt, hiszen a résztvevők összeköltöztek, s a nézők figyelemmel kísérhették mindennapjaikat. A valóságshow-k további előnye, hogy viszonylag olcsón legyárthatóak, ha pedig befutnak, akkor nagy bevételt hoznak.

A valóságshow-k által kitermelt közönség ingerküszöbe egyre magasabbra kerül – teszi hozzá Hammer Ferenc –, ezért kell mindig feszegetni a határokat, egyre nagyobb tabukat döngetni. Mások szerint ehhez tartozik, hogy a tévétársaságok jó érzékkel nyúlnak a mélyben forrongó társadalmi problémákhoz. Erre jó példa itthon az RTL Klub Győzike Show-ja, még ha alkotói bizonygatták is, hogy a főszereplő kiválasztásánál nem volt szempont roma mivolta.

A közönség és a médiaszabályozás érzékenysége országonként más és más. Katolikus országokban alighanem botrányt kavart volna, de a Big Brother szülőhazájában, Hollandiában talán csak legyintett a néző, amikor a tavasszal azt látta, hogy az Ördög ügyvédje című valóságshow-ban a – buszvezetőből, karrier-tanácsadóból, recepciósból és diákból álló – „népbíróság” bűnösnek találta a pápát háromból két vádpontban (a nők és a homoszexuálisok diszkriminációjában, valamint AIDS-betegek millióinak halálával kapcsolatban), miközben egy korábbi adásban lényegében felmentették Oszama bin Laden terroristavezért.

A magyar kereskedelmi tévék valóságshow-kínálata az amerikai és a skandináv piacinál jóval szűkösebb, témaválasztását illetően pedig sokkal óvatosabb. „A magyar piac kicsi, ehhez képest a gyártás költséges, ezért nagyon kevés csatorna engedheti meg magának” – magyarázta a HVG-nek Kolosi Péter, az RTL Klub programigazgatója. Magyar Rita, a Tv2 szóvivője szerint „a magyar közönség éppen olyan kíváncsi, mint más országokban, de némileg konzervatívabb, ezért egyes témákhoz óvatosabban kell nyúlnunk”.

Magyarországon gyorsabban le is fut egy-egy valóságshow. A Big Brother csak két szériát élt meg, miközben például Angliában – jövőre – a tizenegyedik lesz az utolsó (HVG, 2009. szeptember 5.). Kolosi szerint nem arról van szó, hogy a magyar nézők hamarabb unnak rá ezekre a műfajokra, hanem inkább arról, hogy a nagyobb piacokon egy-egy műsor, ha elkezd megkopni a nagy csatornán, átköltözhet egy kisebb kábelcsatornára, a kicsi magyar piacon viszont ez nem megy.