Szenzációs lelet a babilóni fogságról

Az ékírásos táblák a Kr. e. 6–5. századból származnak, és egyelőre „Al-Yahuda-szövegek” gyűjtőnéven hivatkoznak rájuk. Dr. Bruce Wells a Szent József Egyetem docense és az ókortörténeti program vezetője nyilatkozatából megtudhatjuk, hogy „az Al-Yahuda jelentése ’Júda városa’, ami minden bizonnyal Jeruzsálemre utal”. Az eddig ismeretlen leletekre természetesen nem Jeruzsálemben, hanem Irakban bukkantak rá, az egykori Babilónia tartomány területén. Az ékírásos dokumentumok abban az időszakban keletkeztek, amit a „babilóni fogság” néven ismer a zsidó történelem. Ennek szűken értelmezett időhatárai: Kr. e. 608/7 (Nabu-kudurri-uszur első hadjárata Júdea ellen) és Kr. e. 538/7 (II. Kürosz rendelete a zsidók hazatéréséről), bár valamennyi száműzött zsidó termszetesen nem tért vissza hazájába, hanem leszármazottaik is Babilónban maradtak. „Az Al-Yahuda kifejezés használata elárulja, hogy elegendő számú ember volt a száműzetésben, akik létrehozták saját városukat” — mondja Wells. Szerinte hasonlít ez ahhoz a jelenséghez, ahogyan az bevándorolt olaszok megcsinálták saját „Little Italy”-jukat szinte valamennyi amerikai nagyvárosban. A táblák tartalmáról csak anyit árultak el, hogy azok normál üzleti ügyekkel foglalkoznak, és találhatók közöttük rabszolga adásvételi szerződések és házasságkötési okmányok is. A táblákat babilóniai írnokok vetették agyagtáblákra, közülük nem egy héber nevet viselt. „Már régóta vita folyik arról, hogy hány zsidót kényszerítettek száműzetésbe ebben az időben” — folytatta Wells. „A táblák a legelső bizonyítékot szolgáltatják arra vonatkozóan, hogy a Júdeából származó egyszerű emberek is éltek Babilónban”. A márciusi konferencia felszólalói között lesz Laurie Pearce (University of California, Berkeley) és Cornelia Wunsch (University of London), akik jelenleg is a szövegek kiadásán és fordításán dolgoznak. „Mihelyt a táblákat publikálják, azok a bibliai tanulmányok fontos részét fogják képzeni.”