Súlyos egyházi bűnök: pedofília és női papszentelés

A katolikus egyház – pontosabban a szentszéki hittani kongregáció – a közelmúltban nyilvánosságra hozta a legsúlyosabb büntetendő cselekményekről szóló új jogszabályt. Ennek értelmében az egyházi jog azonos szinten kezeli a kiskorúak megrontását és a nők pappá szentelésének kísérletét.

A Magyar Kurír hírmagyarázata szerint a „kérdés helyes megítéléséhez” figyelembe kell venni, hogy a szóban forgó jogszabály az egyház léte és küldetése szempontjából alapvetően fontos szentségek elleni bűncselekményeket tárgyalja. A papi pedofília és a nők pappá szentelése tehát ebből a szempontból számít ugyanolyan súlyos visszaélésnek, még akkor is, ha a társadalmi következmények jelentősen különböznek.

Perintfalvi Rita katolikus teológus nem kívánja minősíteni a szentszéki állásfoglalást, de szavaiból érződik, nagyon meglepte, hogy az egyház ugyanabba a kategóriába sorolta a pedofíliát és a női papszentelést. A teológusnő érti az egyház érveit és logikáját, és azt is, hogy ez egy kívülálló szemével nézvemennyire felháborítónak tűnhet. Annyi biztos, a hittani kongregáció döntése miatt jó ideig értelmét és realitását vesztette az a követelés, hogy a nők is felszentelt lelkipásztorokként szolgálatot teljesíthessenek az egyházban.

– Jézus lelkes követői és tanítványai között ott voltak a nők, akik egy testvéries és megkülönböztetés nélküli közösség részét képezték – mondja a teológusnő, aki úgy látja, az egyházban nem feltétlenül ez a szemlélet érvényesül. Saját esete rá a példa. Végzettségét és hivatását tekintve ószövetségi szentírástudománnyal foglalkozik, idehaza azonban többen értésére adták, hogy katolikus egyetemen nem szívesen adnak katedrát neki, mert világi, és ráadásul még nő is. Ezért nagyon örült, mikor a bécsi egyetem az idén felkérte egy állás betöltésére – speciel a katolikus teológiai fakultáson.

Perintfalvi Rita az elnöke az ezredforduló után alakult katolikusokból, protestánsokból és egy zsidó hittudományok doktoranduszából álló Magyarországi Teológusnők Ökumenikus Egyesületének. A civil szervezetnek mindössze tizenöt tagja van, de az elnök szerint ez nem is olyan kis szám, ha azt nézzük, nálunk milyen kevés a női teológus. De az egyesület az ESWTR (European Society of Women in Theological Research) egy nagy európai szervezet részét képezi, mely több mint 20 európai országban több mint 600 taggal van jelen. Az egyesület szeretné elérni, hogy a nők megtalálják az őket megillető helyet és megbecsülést az egyházban. „Csekély a mozgásterünk” – állapítja meg Perintfalvi Rita, de a tudományos életben például – teszi hozzá – nincs elvi akadálya annak, hogy a férfiak és a nők egyenjogúak legyenek.

Női méltóság – emberi méltóság – a teológusnők egyesülete ezzel a címmel rendezi meg az ESWTR soros regionális konferenciáját a közeljövőben Budapesten, az Evangélikus Hittudományi Egyetemen. Az ökumenikus gondolkodásmód jegyében próbálnak hidat építeni az országok és a vallások között: a rendezvényre külföldi résztvevőket, valamint protestáns, ortodox és zsidó előadókat is várnak. Bizonyítandó, hogy a nőszemléletű teológia semmiképpen sem a férfiak ellen irányul, a konferenciára férfiakat is meghívtak. És a szervezők hisznek abban, hogy céljaikat és törekvéseiket férfi teológus kollégáik közül is sokan fontosnak és pártfogásra méltónak tartják.