Steven Weinberg Nobel-díjas fizikus Istenről és a végső elméletről

Létrehozás: 2009. augusztus 03., 08:34 Legutolsó módosítás: 2009. augusztus 03., 08:35

Néhány éve egy befolyásos amerikai magazin beválasztotta a világ száz legbefolyásosabb értelmiségije közé. Steven Weinberg kétségtelenül élő legenda, korunk egyik legismertebb tudósa, akinek Nobel-díjjal jutalmazott elmélete a világegyetem keletkezését leíró híres standard modell egyik megalapozása. A Texasi Austin egyetemének fizikaprofesszora Budapestre érkezését követően elsőként a Népszabadságnak nyilatkozott. Forrás: Népszabadság / Palugyai István

- Gyakran hallani, hogy a XXI. század a tudomány korszaka lesz. Ebben egyelőre főként a biológia jelenléte érződik. Profeszszor úr hol látja a fizika hozzájárulását?

- Sajnos elég öreg vagyok, így az orvostudomány számomra is már mindennél fontosabb. De komolyra fordítva a szót, a fizika a legalapvetőbb természettudomány, és az élőlények létezése részben a földtörténet balesetének tekinthető, az élet a kémiai és fizikai alapelvekből vezethető le, ezek magyarázata pedig végső soron a részecskefizika mély rétegeibe vezet. Ez a tudomány ezért a jövőben is vonzó lesz azok számára, akik tudni szeretnék, miért olyan a világunk, amilyen. Nem igaz, hogy vége a fizika korának. Itt van például Einstein sokszorosan kísérletekkel igazolt általános relativitáselmélete, vagy az elemi részecskék standard modellje, amelyek még nem jelentik a teljes választ a fizika végső kérdéseire. Másrészt persze lehet szünet a fejlődésben, ha a társadalom úgy ítéli meg, hogy nem támogatja a kétségkívül egyre drágább kísérleti berendezéseket igénylő fizikai kutatásokat. Sajnos elmúlt az idő, amikor alapvető felismerések születhettek egy egyetem alagsori fizika laboratóriumában. A szupergyorsítók nagyon sokba kerülnek. Egy ilyen "leállást" azonban e kérdések vonzereje csak néhány évtizedig engedne meg.

- Az ön 1979-ben, megosztott Nobel-díjjal jutalmazott felismerését, az elektromágneses és a gyenge kölcsönhatás egységes elméletét épp a genfi kutatóközpontban, a CERN-ben évtizedekkel később felfedezett részecskék, a W- s a Z-bozon létezése igazolta, amit az elmélet megjövendölt. Most a CERN óriásgyorsító újraindítása előtt állunk.

- Július elején voltam ott és megnéztem a legnagyobb detektort. Lenyűgöző volt mind a méreteit, mind a beépített műszaki tartalmat tekintve. Ilyen vonatkozásban mindenki az űrprogramot tartja a legnagyobb műszaki-tudományos vívmánynak, de szerintem az óriásgyorsítóé az elsőbbség. Kár, hogy az erre fordítottnál jóval több pénz megy az emberes űrrepülésekre, amelyeknek majdnem semmilyen tudományos értékük nincs.

- Nagyon sarkosan fogalmaz a holdraszállás 40. évfordulóján, de tudom, hogy korábban is kritizálta a NASA tevékenységét.

- Jóllehet nagyon sok amerikai tudós velem ért egyet, az összes politikus és néhány kutató azon a véleményen van, hogy a társadalom csak az emberes űrrepüléseket támogatja és a tudománynak ehhez kell igazodnia. Budapestre jövet olvastam az Európai Űrügynökség űrkutatási tanácsadó bizottsága korábbi elnökének cikkét a Nature-ben. Korábban az emberes űrrepüléseket ő is csak pénzkidobásnak ítélte és az igazi tudományos eredmények szerinte is az ember nélküli űrmissziók során születtek. A társadalmi hozzáállást látva azonban mára megváltoztatta a véleményét. Pedig szerintem ez a közvélemény értékítéletének félreismerése. Amikor ugyanis Bush elnök meghirdette az új emberes Hold- és Mars-utazásokat, néhány nap múlva a NASA bejelentette, hogy sorsára hagyják a Hubble-űrtáv-csövet, ami óriási botrányt kavart. Az emberek ragaszkodtak az űrtávcsőhöz, ahogy nagy lelkesedéssel figyelték a két Mars-járó robot, a Spirit és az Opportunity munkáját. Persze mindenki izgalommal figyelne egy Mars-utazást, így én is, de ha ez többször megismétlődne, már csökkenne ez iránt az érdeklődés, ahogy ez az Apollo-expedíciókkal történt. A tudományos felfedezések azonban mindig érdekesek maradnak.

- El tudja képzelni, hogy például a Nemzetközi Űrállomás emberek nélkül is működjék?

- Az űrállomást kifejezetten űrhajósok jelenlétére tervezték, de sok tudományos eredmény itt nem született, csillagászati szinte semmi, más területen is nagyon kevés. Az űrkutatást jelenleg emberek nélkül is egész jól meg lehetne oldani. A Columbia űrsiklón elvégeztek például egy kísérletet a Nap által okozott hőmérséklet-változások mérésére. Amikor megkérdeztem a kísérlet kiötlőjét, hogy mi volt itt az űrhajósok szerepe, kiderült, hogy mindössze a berendezés be- és kikapcsolása.

- A fizikai alapkutatások körül is sok a szkeptikus hang. Sokan kételkednek például a fizikusok által keresett végső elméletben, amely a természet erőit egyetlen, mindent magába foglaló egységes elméletbe szervezné. Ön szerint lesz ilyen elmélet?

- Talán eljuthatunk egy olyan elmélethez, ami - ha a részelemeit már nem tudjuk nagyobb matematikai zűrzavar nélkül megváltoztatni - egyfajta megelégedettségi állapotba juttatja a fizikusokat. A standard modell ennek az útnak egy fázisa, de nem a vége. Némely vallásos magyarázat szerint persze a tudomány soha nem juthat el egy olyan elméletig, amelyben minden összepaszszol. Lehetséges, de a vallás sem képes erre, hiszen akármilyen istenfelfogásról beszél, mindig fel lehet tenni a kérdést, hogy miért.

- Az 1977-ben született, magyarul is olvasható Első három perc című könyve, mely részletes és meggyőző beszámolót adott a legszélesebb nagyközönség számára az ősrobbanást követő pillanatok eseményeiről, világszerte az ismeretterjesztés mérföldkövének számít. Ma is ugyanúgy írná meg?

- Meglehetősen, bár mostanra sokkal többet tudunk, ezért az első kéziratot többször frissítettem is. Pontosabb ismereteink vannak a világegyetem tágulásáról, az úgynevezett Hubble-állandóról, nem azt írnám például, hogy a világegyetem 10-15 milliárd éves, hanem azt hogy 13,72 milliárd éves, de az alapkoncepció végül is fő vonalaiban nem változott, úgyhogy teljes átírásra nincs szükség.

- Egy ízben kijelentette, hogy a vallásos csodák bizonyítékai gyengébb lábakon állnak, mint a hidegfúzióé, Ön pedig abban sem hisz. Jó néhány fizikusnak azonban merőben más az Istenhez való hozzáállása.

- A fizikusok egy része Istent, mint metaforát használta, mint például Einstein, amikor azt mondta, hogy Isten nem kockajátékos. Einstein soha nem gondolkodott olyan emberi ábrázolású lényben, mint a kereszténység vagy a zsidóság istene, ő egyfajta kozmikus értelem és harmónia erejét értette Isten alatt és valójában azt hiszem, ez nagyon közel áll a természet törvényeihez. Minden, amit Einsteinről tudok, számomra azt mondja, hogy legalábbis agnosztikus volt, mindenféle komoly vallásos hit nélkül. Amikor felfedezték, hogy a világegyetemben mindenütt jelenlévő mikrohullámú kozmikus háttérsugárzásnak, akárhol is nézik, nagyon kicsi az ingadozása, volt fizikus, aki úgy vélekedett, hogy ez Isten akaratának látszik, de ez is csak egy metafora. A leghagyományosabb módon nagyon kevés a vallásos fizikus, közülük egyet ismerek, Charles Townest, aki a lézertechnológia kifejlesztéséért kapott megosztott Nobel-díjat. Egyébként a kérdésében említett véleményemért többen kritizáltak, akik hisznek a hidegfúzióban.

- Sokan azonban a tudománynyal szemben is kritikus hangot ütnek meg, hiszen hatalmas vívmányai mellett elég sok borzalmas dolog is köthető az eredményeihez.

- A tudományt valóban használták és használják emberek gyilkolására. Voltak, akik a tudományra hivatkoztak, miközben semmit sem értettek belőle, ahogy azok a rasszisták, akik rettentő bűntetteket követtek el a múltban. A kutatási eredményeknek kétségtelenül egyre nagyobb mértékben lehetnek jó és rossz következményei is, de maga a tudomány morálisan mindig semleges. Egy új hatékony technológia bevezetésekor persze mindig körültekintően kell eljárni, nincs-e valamilyen ártalmas következménye. Amikor a rádiumot felfedezték, egy ideig eléggé könnyelmű módon használták az orvoslásban, amíg fel nem ismerték, mennyire veszélyes. Ez ugyanúgy érvényes a radioaktivitásra, mint a géntechnológiára.

- Először látogat Magyarországra, de gondolom, innen elszármazott fizikusokkal volt kapcsolata.

- Mindig el akartam jönni ide s örülök, hogy most sikerült. Végzős princetoni diákként az egyetemen a legkiemelkedőbb professzorom Wigner Jenő volt, s némileg lazábban, de ismertem Teller Edét is. Mindkettőjükkel kemény vitáink voltak, mivel én mindig elleneztem a rakétavédelmet, amit ők határozottan támogattak. Wigner, aki mindig nagyon udvarias volt, egy ízben nagyon dühös is lett rám egy koktélparti alatt. Az egyik nagyszerű magyar tudós, Telegdi Bálint (Wolf-díjas részecskefizikus) pedig személyes jó barátom volt.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben