Somlószőlős segít a devecseri gyerekeknek
Mindenki számára mást jelent a kezdet. Túl a szeptemberi tanévkezdeten egy falusi iskolában elkezdődött a tanítás. Talán ez a hír egy tanév elején nem is oly figyelemre méltó. Így van rendjén. Hisz véget ért a nyár, diákok számára a vakáció, amelyre minden gyermek emlékezik felnőtt korában. Forrás: Magyar Nemzet / Vélemény rovat / Polgárdi Sándor evangélikus esperes írása
A Dunántúlon találjuk ezt a hétszáz lelkes települést a Somló hegy lábánál, ahol 1785. december 1-én született evangélikus lelkész gyermekeként Döbrentei Gábor a Magyar Tudományos Akadémia első „titoknoka” ma ismert kifejezéssel élve, titkára. Lelkes nyelvújítóként köznyelvi szavaink közül többek alkotója volt, ilyenek például: illem, dallam, történelem, műveltség, utánoz, szaval, színigazgató. Az evangélikus lelkészlakás előtt található bronz mellszobra, a gyülekezeti házban emlékszobája van. Születésének 225. évfordulója évében Somlószőlősön őreá is emlékezem, hiszen tizennégy évig evangélikus lelkészként itt szolgáltam.
De most más ok miatt szólok e faluról.
Több mint egy hete Veszprém megyében Kolontár közelében történt az a szörnyű katasztrófa, amely megrázta egész Magyarországot. Sokan kérdezik: mit lehet itt tenni? A válasz egyszerű. Segíteni! Somlószőlősi lelkész koromban öt esztendőn keresztül az utam a zagytározó mellett vezetett a csékúti (Padragkút) evangélikus templomba, ahol bányász családoknak hirdettem Isten igéjét.
A kazetták mellett elhaladva a látvány mindig döbbenetes és ijesztő volt. Ott volt bennem annak idején is a kérdés, mi lesz, ha ezzel egyszer baj történik?
Az elmúlt hétfőn Karakószörcsök településről negyed kettő után mentem át gépkocsival Veszprém városába.
Óriási tumultussal találtam magamat szemben a 8-as főúton, Devecsernél. Nem tudtam, mi miatt áll a forgalom. Viszont a vasút mellett lehetett látni a vörösiszapot, ahogy ellepi a kisváros külső részét. S a rádiót hallgatva értesültem az eseményekről. Az elmúlt időszakban nemcsak Magyarországon, hanem az egészvilágon milliók találkozhattak a riasztó képekkel.
A Példabeszédek könyvében olvassuk „Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik.”
Az ige üzenete s a tenni akarás őszinte szándéka találkozott hazánkban, határon innen és túl.
Ahogy az egész országban, úgy veszprémi evangélikus egyházmegyénk is a múlt héten gyűjtést kezdeményezett. Van olyan lelkész, aki ezerhatszáz ebédet ajánlott fel az Alföldről, érdeklődtek az ausztriai evangélikusok, s kifejezték támogató szándékukat. Genfből a világ evangélikusságát összefogó Lutheránus Világszövetség is segítségét ajánlotta, ahogyan testvéregyházunk a bajor evangélikus egyház is. Mindenki megmozdult. Összefogásban testvér a testvért, ember az embert segíti.
Somlószőlősön 1998-ban a település képviselője lehettem a választók bizalmából. Nyolc esztendőn keresztül 2006-ig egyben alpolgármesterként is végeztem feladatomat a köz javáért. A falu és a gyülekezet történetéből ismerjük, hogy az evangélikusok iskolája mindig nagy volt. Tekintettel arra, hogy az evangélikusok többségben éltek itt, 1860-ban épült a második iskolaterem, az utca felől. Egykor így jellemezték „az akkori iskolák közül egy sem volt különb a vidéken.”
Fehérvári Károly történelem tanártól, a falu egykori szülöttjétől hallottam, hogy a megyében itt vezették be először a nyolcosztályos iskolát. Neves tanítók és tanárok dolgoztak itt.
A korábbi önkormányzatok tagjaként átélhettem, azt a küzdelmet, amelynek a falusi iskola megmentése és felújítása volt a célja. De nem volt olyan pályázati lehetőség, amelynek érdeke az lett volna, hogy a falusi iskolát megújítsák.
(Ma hasonló küzdelmet élek át, amikor a pápai Gyurátz Ferenc evangélikus iskola bővítésére keresek pályázati kiírást.)
A somlószőlősi felújítás tehát nem valósulhatott meg. Ráadásul működési nehézségekre hivatkozva az intézmény 2006 után bezárt.
Megszokott történet ez, sajnos.
A katasztrófa utáni héten a hírekben olvastuk, hallottuk, hogy a devecseri diákok benépesítették az egykoron működő iskola épületét.
Most sajnáljuk igazán, hogy a korszerűsítés vagy az elmúlt évtizedben hangoztatott tornaterem program ebben a faluban nem valósulhatott meg, pedig a támogatás nem lett volna hiábavaló.
Most mégsem erre gondolunk, hanem arra, hogy lám a falu négy éve bezárt iskolája kinyitotta kapuit. Ebben is ott van a tenni akarás őszinte segítő szándéka!
A boráról híres táj gyönyörű, a környezet megragadó, a levegő tiszta s az ott élők szorgalmas és kedves emberek.
A régi iskola, amely befogadta a devecseri diákokat, talán megújul ebben a segítségadásban.
