Soltész Miklós: Felülvizsgáljuk a támogatások és segélyek rendszerét

– Komárom-Esztergom megye után Szegeden és Csongrád megyében is egymásra talált a gyermekvédelemben az állam, az önkormányzat, az egyház és a civil szféra. Ez lenne a kormányzat által is elfogadott és támogatott országos tendencia?

– Sok helyen egymásra találtak ezek a szereplők. Azt fontosnak és jónak tartjuk, hogy az eddigi, kimondottan csak állami, önkormányzati gondolkodás és gondoskodás mellé bekerült az egyházak és a civilek sokszor rugalmasabb, sokszor értékeket képviselő szerepvállalása is, ami főleg a gyermekvédelemben és a gyermekjólét területén elengedhetetlen.

– Felszólalásában a legnagyobb elismeréssel méltatta az ÁGOTA Alapítvány által kidolgozott új KÁSZPEM szenzitív pedagógiai módszert, amely mellé – ha jól értettem – a kormányzat is melléállt, és ennek a kiterjesztésén dolgozik.

– Nemcsak a képzés, hanem az ÁGOTA által elvégzett felmérés is nagyon fontos a gyermekvédelemben, hiszen olyan őszinte kérdéseket tettek fel, és ugyanilyen válaszokat is kaptak a közösségi ellátásban lévő fiataloktól, amelyek mindenképpen kiindulópontul kell hogy szolgáljanak egyrészt a kormány, másrészt a szakmai testületek számára. A Nemzeti Erőforrás Minisztérium irányítása alá tartozó Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézettel külön megállapodást is köt az alapítvány, hogy a felhalmozott tapasztalat, az összeállított tanagyag, ez a módszer tényleg a legjobban, legeredményesebben hasznosuljon szerte az országban. E konferenciának is tulajdonképpen ez volt az üzenete és jelentősége. Az országot járva sokszor tapasztalom, rengeteg jó szándékú, rendes ember foglalkozik gyermekvédelemmel, aki úgy érzi, magára maradt. Ez a módszer talán egy kis lökést és segítséget adhat nekik.

– A Nemzeti Erőforrás Minisztérium által elkészített Nemzeti Szociális Konzultáció már 8-10 éves távlatban kívánja meghatározni a gyermekjóléti és gyermekvédelmi rendszer pénzbeli, természetbeni és személyes gondoskodást nyújtó területeinek alapelveit, fejlesztési irányt, az elérendő célokat és a már középtávon is érvényesítendő prioritásokat.

– A nemzeti szociálpolitikai koncepciónak az volt a lényege és értelme, hogy azok a fenntartók, civilek, önkormányzatok, egyházi szervezetek, amelyek szociálpolitikával, illetve gyermekvédelemmel foglalkoznak, immár a saját bőrükön érzik, többet a közösség pénzéből, az adókból, járulékokból nem tudunk erre a területre fordítani. Mindamellett azt is látja mindenki, hogy hatalmas pénz áramlik erre a területre, és valószínűleg ezeket jobban is fel lehetne használni. A koncepció kidolgozásánál arra is törekedtek a szakemberek, hogy fenntartható maradjon a szociális és gyermekvédelmi rendszer, és lehetőség szerint azok jussanak támogatáshoz, akik valóban rászorultak. A szociálpolitika területén a jövőben a legkülönfélébb szempontokat is figyelembe kell venni, mert ilyen anyagi helyzetben, amilyenben jelenleg van az ország, képtelenség lesz fenntartani a rendszert. Azokat az egyházakat vissza kell szorítani, amelyek csak azért alakultak át – úgymond egyházzá, miközben ilyen tevékenységet egyáltalán nem folytatnak -, hogy több normatívát szívjanak le. A koncepciónak az is része, hogy a jövőben nyomon követhető legyen a szociális támogatások és segélyek mértéke összegszerűen személyre vagy családra lebontva. Ma, ha valaki bemegy az önkormányzathoz segélyért, senki nem tudja, hogy az illető milyen támogatást kap az államtól, mekkora családi pótlékban részesül, jár-e neki lakásfenntartási támogatás. Ugyanez fordítva is érvényes. Az állam sem tudja, hogy egy-egy önkormányzattól vagy jó szándékú civil szervezettől, egyházi karitatív szervezettől ki, milyen támogatásban részesült. A társadalom szolidaritása, segítőkészsége nagymértékben függ attól is, hogy e támogatások átláthatóak vagy sem. Erre is törekszünk a jövőben.

– Mi a legsürgetőbb feladat a gyermekvédelem területén?

– Az alapellátáson belül azt, hogy a gyermekvédelmi és gyermekjóléti szolgálatoknál nyugodtan be lehet engedni minél több civil és egyházi szervezetet. Ezeken a területeken meg kell erősíteni, hogy a bajba jutottak, a veszélyeztetett gyerekek mégiscsak a családban maradjanak. Ez mindenkinek az érdekét szolgálja mind társadalompolitikai, mind egyéni, érzelmi vagy éppen anyagi szempontból.

– Az elmondottakat forrásokkal is megtámogatják vagy inkább csak a civilek és az egyház munkájára számítanak?

– Is-is. A szakellátásból idővel át kell majd csoportosítani támogatásokat erre a területre.

– Ma Magyarországon többnyire a jegyző dönti el, ki, milyen okból kifolyólag kényszerül gyámság alá, noha tudjuk, az állami gondozás igényel a legtöbb pénz, az a legdrágább támogatási forma.

– Valóban sokszor a drágább megoldást választják. A társadalom atomjaira esik szét, mi pedig megpróbálunk küzdeni ellene. Amikor lehetőség szerint felkészítjük a fiatalokat a házaséletre, a gyermekvállalás minden örömére és nehézségére, akkor az egyik oldalról társadalompolitikai, másik oldalról meg emberbaráti feladatot is végzünk, mert a legnagyobb drámák, tragédiák legtöbbször éppen a széteső családokban történnek. A szociálpolitika bármely területét vizsgáljuk is, azt látjuk, hogy e tragédiák következményei súlyosan terhelik a társadalmat mind fizikailag, mind anyagilag.

– Beszédében a nevelőszülő-hálózat bővítését sürgette…

– Ezen a területen is okosan kell gazdálkodni a támogatásokkal. A gyermeknek és a társadalomnak is érdeke, hogy a fiatal családias környezetben éljen, hiszen ez viszonylag alacsony támogatási szintű ellátási formát jelent, és bizonyos élethelyzetekben jobbnak bizonyul. Vannak azonban olyan élethelyzetek, amikor már szükség van az intézményekre.