Sokat tanulhat az állam az egyházaktól

Több évtizedig dolgozott a munkaügyi minisztériumban, miközben kormányok jöttek-mentek. Néhány hónapja elfogadta a kormányfő felkérését, elvállalta a tárcavezetést egy meglehetősen kiélezett időszakban. Hogy érzi magát miniszterként?
– Az igazat megvallva, nem túl jól. Először nem is akartam elvállalni a felkérést. Ráadásul soha nem készültem miniszternek, hiszen természetes az, hogy egy tárcavezető pártpolitikus. Ugyanakkor Bajnai Gordon miniszterelnök néhány tárca élére nem valamely párt képviselőjét akarta kinevezni, így jöhettem szóba. Azért döntöttem mégis a miniszterség mellett, mert sokan győzködtek arról: ebben a helyzetben igenis tudok segíteni.

– Szociális és gazdasági kérdésekkel foglalkozó szakemberként látta-e bármiféle jelét annak, hogy a világ egyszer ilyen súlyos válságba sodródik?
– Az igazat megvallva, nem. De a rendszerváltással hasonló volt a helyzet. Többször mondogattam akkoriban baráti társaságban: akkora lesz a különbség az úgynevezett kapitalista és szocialista országok között, hogy a rendszer összeomlik. Ám azt nem tudhattam előre, amint sokan mások sem, hogy ez mikor következik be. Ami a válságot illeti, a munkaügyi minisztériumnak hároméves megállapodása volt a bértábláról a közszolgálati szakszervezetekkel. A tárcánál úgy láttuk, a megállapodás a harmadik évben is tartható. Ám a költségvetést teljesen átírta a válság. Ez pedig a megállapodás reményét is szertefoszlatta.

– Az állam és az egyházak szociális törekvése hasonló: azt kívánják, hogy csökkenjen a különbség a szegények és a gazdagok között. Ám ez nemigen valósul meg, sőt a szegények szegényebbek lesznek, a gazdagok pedig tovább gyarapítják vagyonukat. Ezen sosem lehet változtatni?
– A szegénység kérdése szép példája annak, hogy vallási és világi alapon is ugyanazokat az értékeket lehet képviselni, hiszen a szegények iránti érzékenység minden kormány kötelessége. Hogy mennyire sikerül a szegények érdekében eljárni, kétségtelen: egy alacsonyabb jövedelmű családot súlyosabban érint a válság, ha ugyanolyan mértékben csökken a bére, mint egy tehetősebb családé.

– Ha az állam és egyház viszonyáról hallunk, inkább csak annak van visszhangja, hogy az egyházak mekkora juttatásban részesülnek, és ezt a döntést miként fogadják. Az együttműködésükről azonban kevesebb szó esik, pedig az egyházaknak fontos munkahelyteremtő szerepük is van. Van együttműködés e téren a minisztérium és az egyházak között?
– A szociális szektorban felbecsülhetetlen az egyházak szerepe. Már korábbi munkám során is tapasztaltam, hogy a civil szervezetek milyen fontos munkát végeznek e téren, s lényegében állami feladatot vállalnak magukra és végeznek nagy hozzáértéssel. Az egyházaknak évezredes tapasztalatai vannak a szegények megsegítésében. Az egyházi képviselők rendre felhívják a figyelmet arra, milyen fontos a másokkal való törődés. Most folyik vita a szociális kártya bevezetéséről. Ennek lényege: mivel egyes családok nem megfelelően használják fel a szociális támogatást, megakadályoznák, hogy a pénzt rossz célokra fordítsák. Én azonban úgy vélem, a szegénységpolitikának nem jövedelemkorlátozáson kell alapulnia, hanem azon, hogy valóban törődnünk kell az emberekkel. Ezért különösen fontos az egyházak szerepe, például családsegítő szolgálataik révén, illetve azáltal, hogy rendszeresen találkoznak a nélkülöző családokkal, s tanácsokkal látják el őket.

– Igen fontos az egyházak karitatív tevékenysége, a hajléktalanoknak nyújtott segítség. Télen különösen szívfacsaró látni a hidegben didergő embereket. A tárca hogyan segíthet rajtuk?
– A téli hónapokban ez különösen nehéz feladat. A szokottnál ugyanis többen kívánnak bejutni a hajléktalanszállásokra, a melegedőkre, a népkonyhára. Fontos szerep hárul a szociális munkásokra, különösen azokra, akik az utcán dolgoznak A népkonyha keretében naponta több mint négyezer adag étel kerül kiosztásra Az éjjeli menedékeken 3300, az átmeneti szállásokon közel négyezer férőhely áll rendelkezésre. Ezenkívül vannak férőhelyek a tartós bentlakásos intézményekben, továbbá lehetőség nyílik időszakos férőhelyek működtetésére.

– Egészségügyi szempontból különösen veszélyeztetett rétegről van szó…
– Majdnem minden megyében léteznek hajléktalanokat ellátó rendelők. Budapesten hat is működik. Itt négy mozgó orvosi szolgálat is segíti őket. A fővárosban és több nagyvárosban 24 órás egészségügyi centrumok állnak rendelkezésükre Budapesten ezenfelül egész évben három intézményben működik ápolást és orvosi ellátást biztosító krízisosztály Gondot jelent ugyanakkor, hogy 2010-ben sajnos csökkent a hajléktalanokat ellátó intézmények állami normatívája

– A válság persze nemcsak az ő ellátásukat érinti érzékenyen, hanem minden réteg számára súlyos következményekkel jár. Sokan elvesztették a munkájukat. Milyen programokat indít a tárca a munkahelyek megőrzéséért?
– Ebben a helyzetben nem a munkahelyek számának növelése, hanem a munkahelyek megőrzése a legfőbb feladatunk Az egyházak és a szociális szervezetek képviselőivel folytatott tárgyalásaim során is egyetértettünk abban, hogy a válság nem a mélyszegénységet sújtja legjobban, hanem azt a réteget, amelynek volt egy szerény, de biztos megélhetése, ám ezt most elvesztette E rétegen próbálunk segíteni

– E célt szolgálta a kilenc hónapja indult Út a munkához program is, amelyről vegyes a visszhang. Lehet már valamiféle mérleget készíteni?
– Hivatalból azt kell mondanom, sikeres a program, s ezt az az adat is alátámasztja, amely szerint 90 ezer embernek nyújtott munkát Tény, hogy ez a program drága De figyelembe kell venni azt, hogy olyan embereknek biztosított megélhetési lehetőséget, akik évek óta nem dolgozhattak. A közmunka, amit a programban részt vevőknek biztosítunk, csak átmeneti A cél éppen az: a program résztvevőit felkészítsük a további munkavégzésre, hogy aztán az elsődleges munkaerőpiacon érvényesüljenek. Több helyen dicsérik ezt a kezdeményezést, de akadtak olyan települések, ahol zavarta a helybélieket, hogy az Út a munkához programban részt vevők az út mellett álltak, és láthatóan semmit sem csináltak Sokan úgy vélik, a program sikere azon is múlik, hogy a helyi polgármester mennyire áll mögé, mennyire kreatív

– A cigánytelepek felszámolásának programja is vitákat kavart, hiszen gyakran maguk a romák és a környezetük sem tudott mit kezdeni azzal, hogy a családokat a falvak belső részeibe telepítették.
– Ellentmondásosak a tapasztalatok. Ám a kérdésben csapda is rejlik Sokan hajlamosak megbélyegezni a romákat Pedig közöttük is vannak olyanok, akik jobban beilleszkednek az új közösségbe és – mint az Út a munkához programnál – egyenesen bizonyítani akarják, hogy az az állítás, amely szerint a romák kerülik a munkát, nem igaz Tény, akadnak olyan honfitársaink is, akikkel az együttélés, bizony, nehézségeket okoz S én is érzem azt, hogy ha a romákkal összefüggésben bárki valamiféle negatívumot fogalmaz meg, akkor rögtön rasszistának bélyegzik

– Irigyel valamit az egyházaktól?
– Tanulhatna az állam az egyházaktól sok mindent, de legfőképpen a hosszú távú stratégiai gondolkodást. Az egyházak évtizedekig, sőt évszázadokig érlelhetnek egy pontos választ Na éppen ez az, amit én nagyon irigylek tőlük. Sokszor gyorsan kell nyilatkoznunk, cselekednünk a kormányzati munkában, ami különösen nehéz feladat.