Sok ezer Dávid-csillag a boltíveken – Eddig tévéstúdiónak használták, vasárnap újra zsinagógává avatják
Munkások jönnek-mennek, a bejáratnál építőanyagok tornyosulnak, nemhogy a berendezés, még a padlóburkolat is hiányzik. Sietni kell: a hét végén tartják az újra vallási célokat szolgáló óbudai zsinagóga avató ünnepségét. Forrás: Népszabadság / Czene Gábor
Ritka az olyan zsinagóga, amelyet évtizedeken át másra használtak, majd visszakerült a közösséghez és újra elnyerte eredeti funkcióját – mondta Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbija.
Az Árpád-híd közelében, a Lajos utcában lévő óbudai zsinagóga a kivételek közé tartozik. Elődje 1767-69 között épült Nepauer Máté tervei alapján, a jelenlegi épületet 1821-ben adták át, még abban az időben, amikor zsidóknak tilos volt állandó jelleggel letelepedniük a városi belső területeken. Így az óbudai Zichy-birtokon éltek: a sok névváltozáson átesett Lajos utcának ezt a részét akkoriban Zsidó utcának hívták.
A holokauszt után az óbudai zsidó közösség megmaradt tagjai próbálták zsinagógaként megőrizni az épületet, téglajegyeket is kibocsátottak, hogy legyen pénz a szükséges felújításokra. A közösség azonban megszűnt, az épület textilmúzeumként, majd sokáig tévéstúdióként működött.
Budapest egyik legrégebbi zsinagógáját vasárnap adják vissza a vallásos zsidóságnak, az avató ünnepségen rangos izraeli vendégek és Erdő Péter bíboros mellett a kormányzat képviselői (többek között Martonyi János és Semjén Zsolt) is jelen lesznek. A rekonstrukció költségeit az EMIH magánadományokból fedezte, az épületet jutányos áron bérli a Magyar Televíziótól. Konkrét összegeket Köves Slomó nem mondott. Az első emeleten kóser konyhát is kialakítottak, a teljes felújítással várhatóan egy-másfél év múlva végeznek.
A vezető rabbi a zsinagóga különlegességének nevezte, hogy a belső boltíveket több mint 25 ezer apró Dávid-csillag díszíti. Az Izraelből érkezett új tóratekercs a közösség egyik támogatójának ajándéka.
A beharangozó sajtótájékoztatón részt vett Rajnai Péter is, a vészkorszak egyik túlélője, akit annak idején az óbudai zsidó fiúárvaház lakójaként ebben a zsinagógában avattak felnőtté – a vallási szokások szerint 13 éves korában. Az árvaház szemben volt a zsinagógával, de ma már nem létezik: áldozatául esett az úgynevezett városrendezésnek.
