Sarkosan fogalmazva
Budapest - Mindig meglepődöm, amikor a két kormányzati napilap cikkeit olvasom, mert nehéz elhinni, hogy komolyan gondolják, amit írnak, ha pedig tényleg, annál rosszabb. Persze tudom, a Népszabadság teljesen független, talán csak a Szabad Nép volt függetlenebb, de Arctalanok című vezércikke Tóth Ákos tollából (december 27.) a számukra legszebb időket is felülmúlta. Forrás: Magyar Hírlap / Szentmihályi Szabó Péter
"Arca lett az Istennek – emlékeztetett János evangéliumára ünnepi szentmiséjében Bölcskei Gusztáv református püspök, hozzátéve: hát mi el ne veszítsük ezt az arcot." Ez a cikk első mondata. A nyalonc aligha vallási szakértő, máskülönben tudná, hogy a reformátusoknál istentisztelet van, nem szentmise, de a cikk csapásának fő iránya arra mutat, hogy a püspök "…merész fordulattal bírálta a kormányt, arcátlannak minősítve azokat, akik az adományokat megadóztatják. Így lettek arcátlanok az arctalanok. Arcot adott az arctalanságnak, arcátlannak minősítve az arcot: a kormányét." Aztán persze jön, hogy "Jézus arculcsapása az a gőg, amely ezekből a mondatokból árad", meg hogy kirekesztő, majd megdicséri Erdő Pétert, aki bezzeg nem az, mert "Isten a szívet nézi, nem az arcot. És ha nézné is, azt semmiképpen nem tenné ennyire arcátlanul." A cikkből áradó elképesztő ostobaság és rosszindulat a különböző internetes fórumokon, álnéven még el is menne, de ez egy büszke, kormánypárti nyalonc sajtótörténetileg is kiemelkedő és megjegyzendő írása, akárcsak ugyanebben a lapban Czene Gábor december 12-i cikke Prohászka Ottokárról (A szent életű püspök antiszemitizmusa). Rákosi örül a pokolban. Vannak követői.
A Tóth Ákos / Népszabadság cikket itt elolvashatják:
http://www.evangelikus.hu/lapszemle/arctalanok
Erről a témáról még egy Magyar Hírlap publikációt olvashatnak, Faggyas Sándor tollából itt:
http://www.evangelikus.hu/lapszemle/van-e-meg-arcunk
