Sakálok

Létrehozás: 2009. február 16., 10:16 Legutolsó módosítás: 2009. február 16., 10:19

Most, hogy meghalt ez a fiatal nő, végre beszélhetünk a problémáról, nemcsak ólálkodhatunk, ahogy a sakál teszi a haldokló körül. - Umberto Eco írta ezt a minap a római La Repubblica napilapban. Eluana Englarót - róla írt a világhírű szerző - időközben eltemették. Tizenhét évet feküdt kómában egy autóbaleset után a fiatal olasz nő, míg végre családja kérésére a bíróság engedélyezte: a kórház megszüntetheti az öntudatlan test mesterséges táplálását. Ennyi. Forrás: Népszabadság / Miklós Gábor

Sakálok

Eluana Englaro

Nem eutanázia történt, mindössze a méltatlan állapotot akarta megszüntetni a család. És nem lett volna botrány, ha az ügy nem torzul politikává. Ha a jobboldali kormány, élén Silvio Berlusconival, nem indít cinikus politikai akciót az "élet védelmében", ha az egyház nem kiált gyilkosságot. Nem véletlen, hogy Eluana apja nem akart hozzájárulni az egyházi temetéshez, csak a család rábeszélésére engedett, de a temetéstől távol maradt. A világ nem egységes a halálhoz való jogot illetően.

Miközben Eluana lélegeztetőgépe körül parlamenti vita folyt Rómában, Kaliforniában Nadya Suleman nyolcas ikreinek megszületése a szenzáció. Hogyan lehetséges, hogy a már hatgyerekes, egyedülálló, munka nélküli nőnek nyolc magzatot ültettek be egy meddőségi klinikán? Miből fizeti ki a kezelés, az ápolás díját, és miként fogja felnevelni most már tizennégy gyerekét a fiatal nő? - kérdezik. Az amerikai vita elsősorban a mesterséges megtermékenyítés (lombikbébi-eljárás) etikájáról szól, de érint sok más kérdést is. Például azt, mennyiben köteles egy gazdag társadalom felnevelni az így született gyerekeket?

A rendkívüli halál és a rendkívüli születés e két minapi esete gyakorlatilag ugyanarról szól. A mai világ gazdag részén az ember biológiai létének mindennapjai a politika eseményeivé lettek. Pártok és egyházak foglalnak állást egy élőhalott ügyében, avatkoznak be a születés misztériumába vagy technológiájába. A világ fejlett részében ugyanis egyre tovább élnek az emberek, s egyre nehezebben születnek meg. A meddőség világjárvány, majd akkora baj, mint a szülési kedv vészes visszaesése. A kérdés kezelése politika. A katolikus egyház, amely az élet pártján állónak mondja magát, nemrég nyilvánította tilalmasnak a lombikbébi-eljárást. A vallási dogmák megakadályoznak sok olyan orvosi kutatást, amely segíthetne ma gyógyíthatatlan betegségekben szenvedőknek. Ilyen az őssejteljárások jó része.

Ezek nem bulvárügyek. Akkor sem, ha ezek a tehetős világ problémái. Az éhező, háborúzó országokból más hírek érkeznek. Ám elég betekinteni pár internetes fórumra, hogy az ember lássa: a méltó halál, a születés, a betegséggel való együttélés milyen sokunkat érint ebben a közepesen tehetős országban. Ám a politika mintha nálunk elfedné az intim emberi gondokat. A nyilvános látszat szerint a társadalmat csupán a megélhetés és a túlélés foglalkoztatja. Pedig nem így van. Sokan más dimenzióban töprengenek életen és annak értelmén.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben