Régészek a politika szolgálatában
Világpolitikai kérdéssé dagad lassan a jeruzsálemi régészet ügye. Izrael ugyanis az ásatásokat többé-kevésbé arra használja, hogy jogát bizonyítsa egy-egy földterület felett, aminek hevében eltüntetik a régmúlt és a jelen más kulturális emlékeit. Forrás: Népszabadság / Shiri Zsuzsa / Jeruzsálem
A történet egyik főszereplője egy Elád nevű alapítvány, amely ásatások finanszírozásával a Jeruzsálem fölötti izraeli–zsidó jogokat kívánja érvényesíteni. Legfőbb helyszínük Sziluán, az Óváros keleti tövében lévő arab negyed, ahol immáron két éve folyamatosan ásnak. Dávid király palotáját keresik lankadatlanul, de eredménytelenül. Izraelben az ásatás megkezdése után hat héttel már illik jelentést írni, de ezzel mindmáig adósak – írja a Time magazin. Tudományos szempontból aligha lehet korrekt eredményre számítani, hiszen szemellenzősen tekintenek a múltra: a város gazdag etnikai, vallási örökségében az Ószövetség nyomait keresik, eszerint értelmezik a cserepeket, céljuk a régmúlt és a jelen multikultúrájának eltüntetése.
Hiába van jelen minden ásatásuknál kötelezően az Izraeli Műemléki Hivatal régésze, maga a hivatal is kiszolgáltatott az alapítványnak. Pénzhiánynyal küszködnek, s a gazdag Elád szponzorálja őket, amely jelenleg is több mint tíz helyen ásat Jeruzsálemben. A városháza és a Miniszterelnöki Hivatal is partnerük, segítségükkel Sziluánban lebontásra ítéltettek 88 építési engedély nélküli arab házat, hogy régészeti park születhessen helyükön. Az ott élő palesztinoknak a város más, arabok lakta részeiben cseretelket ajánlottak, de kilakoltatásukkal, majd annak bírósági elhalasztásával újabb konfl iktussal sikerült gazdagítaniuk a sok évtizedes palesztin–izraeli viszályt.
Nem sokkal jobb a régészeti tudományosság helyzete onnan néhány méterre a Siratófal mellett sem, ahol a 2000-es ásatásoknál több tucat, iszlám módon eltemetett csontvázat mozdítottak el dokumentáció nélkül. A Siratófal rabbija a zsúfolt női imarészt növelné a régészet és a helyreállítás okán, de ez az ügy is bíróság elé került. Felmerült ugyanis, hogy a 2005-ös földmozgás kárait alaposan eltúlozták, a sérülés kijavítható kb. 50 ezer sékelből (kb. 2,5 millió Ft), tehát nincs szükség a nagyszabású, s hatalmas nemzetközi felháborodást kiváltó átépítésre.
A muszlimok is nemzeti-vallási szemüvegükön nézik a múltat. A Waqf, a város iszlám hatósága 1999-ben a Templom-hegyen építkezett, ott, ahol a zsidók szerint Ábrahám kis híján feláldozta fiát, Izsákot, s ahol a zsidók két szentélye is állt. Az első Kr. e. 1000 körül, majd a második, amit Kr. u. 70-ben a rómaiak romboltak le. Aztán itt épült fel az Al-Aksza mecset, majd 1999-ben egy föld alatti mecsetet is építettek, több száz teherautónyi törmelék kidobásával. Ezzel sikerült eltüntetni az egykori szentélyek nyomait, melyek puszta létezését sokan tagadják az arab világban. Buldózerrel estek a föld mélyének, ahol az izraeli régészek szerint minden egyes köbcentit fogkefével kellett volna megtisztítani. Az archeológusok később a szemétdombokra hordott kupacokon próbálták átnézni a maradványokat, mentették, ami menthető.
A sok ezer éves városban éltek már kánaániták, zsidó törzsek, rómaiak, perzsák, görögök, keresztesek, arabok, jordánok, palesztinok és izraeliek, s ma is igen színes Jeruzsálem etnikai és vallási összetétele. Béke idején egyszerre szólhat a sófár, a templomok harangjai és a müezzin, de a nyugalom csakis a kényes egyensúly, a status quo fenntartásával biztosítható. A vallási fanatikusok ezt szeretnék kibillenteni, és ehhez hívnák segítségül a régészetet.
