Ránk szállt a lélekgyilkos Alkonyat
Gyermekeink nem olvasnak. Ez tény. Amit mégis kezükbe vesznek, az súlyos veszélyeket rejt – legalábbis Michael O’Brien, neves katolikus író és kritikus szerint, aki a Harry Potter után Stephanie Meyer Twilight-szériáját vette górcső alá. Forrás: Magyar Hírlap / Jancsó Orsolya
Az éleslátó analízis amellett érvel, hogy a vámpírregény veszélyesen keveri a jót a gonosszal, olyan világképet alakítva ki, amelyben az örök értelmű rossz valójában nem feltétlenül rossz, és újra kell értelmezni az emberek viszonyát a vámpírokhoz, a halhatatlan lényekhez, akik mindenekelőtt gyönyörűek.
O’Brien szerint ez a tény tartja össze az egyébként Harlequin-füzet szintjén íródott, kislányromantikába oltott természetfeletti horrort. „Bella példának okáért úgy jellemzi Edwardot, mint aki »gyötrelmesen jóképű és örökké tizenhét éves«. Jacob Black mutatós arca remekül megy kisportolt felsőtestéhez. A Volturi tagjai úgy festenek, mint az egzotikus, rendkívül sápadt divatmodellek. Bella szintén nagyon csinos, bár nem annyira, mint vámpírtársai” – írja.
A szépségben – a testi szépségben! – látja tehát O’Brien a ragasztót, amely összetartja az egyébként banális történetet, és egyben megbocsáthatóvá is teszi a bűnöket. Bella az első sokk után rögtön kijelenti Edwardnak, hogy „Gyönyörű vagy!”, nem kell hát szégyellni a vámpírságot.
Meyer kétségkívül egy új vámpírtípust teremtett meg, nincsenek vértől csöpögő agyarak, fekete köpenyek vagy félelem a napsütés halálos erejétől. Ezek azok az ismeretetőjelek, amelyek miatt az emberek évszázadok óta idegenkedtek a vámpíroktól, és mindig valamifajta rossz megtestesítőjeként lát(tat)ták őket. Ám az Alkonyatban vannak „jó” és „rossz” vámpírok. „Jók”, mert nem isznak embervért, igaz, hogy közben brutálisan gyilkolják a „rossz” társaikat, de ez megbocsátható. Néha mégis belekóstolnak az emberekbe is, de csakis segítő szándékkal, így ez is pozitív tulajdonság.
O’Brien mindezt egybevéve arra jut, hogy Twilight-regények eltorzítják az istenképet. Mert a „jó” vámpírok a haláltól mentik meg az embereket, akik így a maguk kezébe vehetik sorsukat, és a maguk szabályai szerint győzhetik le a halált mint valami legfőbb gonoszt. Sőt emberfeletti képességeik és örök életük lesz. „Így a végső üzenet az, hogy a bennünk élő istenkép nyugodtan lehet egy olyan isten-szerű lénynek a képe is, amelynek igaz, hogy vannak akár sátáni jellemvonásai is, de lényeg, hogy alapvetően jó ember. Így a regény hatására az eddigi örök érvényű természetfeletti gonosz, egyszer csak természetfeletti jóvá változott.”
