Pusztaföldvár hús-vér templomában – Lelkek méregtelenítése a Nyitott templom éjszakáján

Létrehozás: 2010. július 26., 11:30 Legutolsó módosítás: 2010. július 26., 11:34

Pusztaföldvár – A közeli napok utolsó kánikulai estéjén érkezett meg Pusztaföldvárra az idei „Nyitott Templom Éjszakája". Örvendetes meglepetésként nyugtázták a szervezők: igen sok más településről érkezett vendéget üdvözölhettek az evangélikus templomban. Forrás: bekesmegye.hir6.hu / Kiss A. János

A programfüzér az előzetes terveknek megfelelőn alakult. Így aztán a vendég könnyen átadhatta magát annak a semmi mással össze nem téveszthető hangulatnak – az értelem, az őszinte érzelmek, az érzékelés, a közösségi érzés és a szabad gondolatok ötvözetének –, melyre manapság egyre ritkábban és kevesebb helyen bukkanhatunk. Még valami megfogott mindenkit: a nyitottság. De hogyan is lehetne másként egy nyitott templomi éjszakán?!

Az est gondolati és lelki centruma

Ezen az estén minden történés közelebb hozta az embereket egymáshoz. S megsejthette az ember – pontosabban megértette –, mit jelent a visszatérés valamely tiszta forráshoz, s milyen csodálatos ereje van annak, amikor az évezredek meghajolni látszanak a közvetlen és oldott emberi kapcsolatok, a kor nyelve előtt – beleértve a zene manapság használatos nyelvezetét is.

Esküvői ruhák bemutatója

Az egy nőből és öt férfiből álló Immánuel Zenekar minden mérce szerint színvonalas együttes. Talán ők maguk ugyancsak tudják, talán szerényen elhallgatják egymás előtt is: játékuk befogadóvá teszi a hallgatóságukat. S mert elkötelezettségüket vállalják: félreérthetetlen, milyen hit, erkölcsi norma iránt. Nem biztos, hogy a zenéjüket hallgatók máris az evangélikus gyülekezetek valamelyikébe tartanak, de elgondolkodnak azon, hol a helyük, mi a feladatuk. (A „zenéjük" fogalmazás pontos: templomi könnyűzenei koncertjük során több olyan dalt is eljátszottak, melyek szerzői kvalitásukat is dicsérik.)

Az Immánuel Zenakar

A közönség hol velük énekelt, hol tapsolt nekik (a végén kemény vastapssal is), de mindvégig együtt örült a zenészekkel. S hogy a gondolat ne csak elhangozzon, hanem egy kicsit mélyebben is beivódjon a hallgatóságba: vetítetten olvasható volt minden számnál.

Ha a szervezők meglepődhettek a sok vidéki láttán, az is kellemesen érinthette őket, hogy sok fiatalt láthattunk a rendezvényen: a pár éves gyerekektől – a kis- és nagykamaszokon át – a fiatal és középkorú felnőttekig.
Az interaktívnak nevezett esti istentisztelet az Élő kövek ünnepe címet viselte. A Immánuel Zenekar ebben is szerepet vállalt. A megjelentek által a rajzolt templomfalra illesztett, szimbolikus téglákkal az istentisztelet során újjáépítették a pusztaföldvári templomot. Lászlóné Házi Magdolna az „építkezőket" személyes áldással engedte útjukra. Ismét egy emberi gesztus: elébe járult saját fia is, majd ő maga lépett a közben játszó zenekar tagjaihoz. Az istentiszteleten Lászlóné Házi Magdolna mellett felolvasóként, igehirdetőként mondta el gondolatait a fiatal, sokak tetszését elnyerő Ribárszki Ákos, akit augusztus 14-én szentelnek lelkésszé Kondoroson.

Lászlóné Házi Magdolna az istentisztelet előtt

A koncert és az istentisztelet között kínált ásványvíz, szendvics kedves figyelmességnek bizonyult, ám amikor istentisztelet közben, a nagy hőségben, a templom padjaiban is hűs vizet kínáltak a megjelenteknek, ezzel ismét új dimenziót nyert e gesztus ereje. Mindenkiben egyértelművé formálódott érzés és gondolat: mit jelent az, hogy „élő kövek", s mi az, ami belőlük ezen az estén, éppen Pusztaföldváron épült?

Templombelső

Az éjfélig tervezett program hangjai remélhetően messze elhallatszanak. Jövőre bizonyára ismét megrendezik ezt a nyitott programot. Semmi kétség, a mostani híre még többeket vonz majd ismét Pusztaföldvárra.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben