Pedofilbotrány a politika csúcsain
Két válság telepedik rá Belgiumra, s egyik sem oldódhat meg egyhamar. A nagy politikai pártok nem tudnak megegyezni a reformokról és így a kormányról, miközben a katolikus egyházban kirobbant botrány a politikai csúcsait is elérné – már ha volnának ilyenek. Forrás: Népszabadság / Blahó Miklós
A Le Soir által megkérdezett belga polgárok 88 százaléka jó néven venné, ha megtudakolnák véleményét az ország jövőjéről. Ám referendumot Belgiumban nem rendeznek, mert az 1950-es népszavazás a második világháborúban kétes szerepet játszó III. Lipót visszatértéről majdnem erőszakba fulladt.
Alkotmányjogászok most éppen azt feszegetik, vajon szükség van-e még egy ilyen drámai tapasztalatra. A nép szerint igen. Ennek oka meg az lehet, hogy a június elején megrendezett parlamenti választások óta – amelyet a flamand nacionalisták nyertek hajszállal a vallon szocialisták előtt – nem sikerült kormányt alakítani. E két nagy alakulat a minap már a párbeszéd megszüntetésén töprengett, egymást vádolva a kudarcért. A bizalom is elfogyott. Alapkérdéseken vitáznak: hogyan lehetne a föderációt konföderációvá alakítani, teljesen felforgatni a közpénzügyeket, vagyis a régiók és a nyelvi közösségek finanszírozását, megoldani Brüsszel helyzetét, illetve a fővárost és környékét magába foglaló vegyes szavazókörzet megosztását. A flamand Bart De Wever a tárgyalások júliusi kezdete óta folyamatosan emeli a tétet, vallon részen pedig azt követelik, hogy az Új Flamand Szövetség vezére végre mondja meg, akar-e egyáltalán megállapodást. Erre a válasz az, hogy az ország francia ajkú déli fele döntse elé végre, szeretne-e nagyobb önállóságot, s vállalja-e az ezzel járó megnövekedett pénzügyi felelősséget.
A törvényhozás két házának elnöke Albert király ösztönzésére hétfőn délután újra nekiveselkedett a reménytelennek látszó feladatnak, hogy ügyvezető helyett életképes kormányt állítson össze. Erre nemcsak a jövő évi költségvetés összeállítása, vagy az uniós elnökség miatt lenne szükség, hanem azért is, mert a pedofil papok botránya már a politikai csúcsaiig nyújtózik.
A pápa a napokban mély fájdalmának adott hangot azután, hogy a gyerekpszichiáter Peter Adriaenssens által közzétett jelentés közel ötszáz bűnesetet tárt fel, amelyeket 1950 és 1980 között követték el. Az amerikai, írországi, hollandiai és németországi leleplezések nyomán áprilisban lemondott a bűnét beismerő Roger Vangheluwe, Bruges püspöke, aki el akart tűnni a világ szeme elől. Ezt követően álltak elő az áldozatok a sok száz történettel. Az egyház szeretné a maga falai között tartani a vizsgálatot a kánonjogra hivatkozva, de elkerülhetetlennek látszik állami vizsgálóbizottság felállítása, mert a törvényhozásban éles hangon ítélték el ezeket a cselekedeteket, s polgári eljárást követeltek. Sok pap még mindig szolgál. Minthogy a gyermekeket a család barátainak számító papok az ország flamand részén rontották meg, a vallon politikusok most részrehajlással vádolják a flamand kereszténydemokrata Stefaan De Clerck szövetségi igazságügyi minisztert, azt vetvén a szemére, hogy inkább az egyház oldalára áll, mintsem az áldozatokéra.
Az ügynek érdekes fejleménye, amelyről a hétfői Le Soir számolt be, hogy az új bruges-i és a liége-i püspök is óvatosan felvetette, talán vitát lehetne nyitni a cölibátusról.
