Partvis és Biblia a betörők ellen – Az angol nyelvterület lapszemléje

Létrehozás: 2009. november 16., 17:51 Legutolsó módosítás: 2009. november 16., 17:53

Úrvacsora, keresztelő, istentisztelet – már ez is lehetséges az internet világában az úgynevezett online templomokban. A netes hívők száma egyre nő – tudósít a CNN. A partvis és a Biblia segítségével kergetett el két betörőt egy 82 éves ír asszony – írja a BBC. Forrás: MNO / Kovács N. László

Egyre több hívet vonzanak az úgynevezett „online templomok” – tudósít a CNN. Ezek az internetes közösségek olyan emberek segítésére jöttek létre, akik valamilyen okból nem szeretnének vagy nem tudnak „valódi” templomba járni – például nincs ilyen a közelükben, vagy egyszerűen félénkek. De vajon képes-e teljes spirituális élményt nyújtani egy online istentisztelet? Sokak szerint igen.

„A program segítségével kapcsolatba kerülhetek másokkal. Gyakran beszélgetünk az üzenet lényegéről” – mondja Hjalti á Lava, a Feröer szigetek lakója, aki a www.lifechurch.tv című weboldal által biztosított szertartásra „jár” rendszeresen.

Az oklahomai kibertemplom mintegy 6600 kilométerre székel az otthonától. „A technológia mára lehetővé teszi, hogy határokon, kultúrákon átívelő közösségek jöjjenek létre” – teszi hozzá a férfi, és valóban, az egyház honlapján található térképről megtudhatjuk, az előző ceremóniát 22 országból tekintették meg.

Az online lelkészek szerint a különböző interaktív eszközök és a közösségi alkalmazások segítségével egy efféle szertartás is legalább annyira jelentőségteljes, mintha „igazi” templomban történne. A felhasználók együtt, „kezüket felemelve” esküdhetnek hűséget az Úrnak, és imát vagy négyszemközti útmutatást kérni is csupán egyetlen kattintásba kerül. A prédikáció megosztható és megvitatható, ráadásul sok „templom” rengeteg önkéntest alkalmaz, így naponta többször is megtartható a szertartás.

„Igazán fantasztikus, mennyi ember csatlakozik hozzánk – mondja Craig Groeschel, a Lifechurch.tv vezető lelkésze. – Az egész család összegyűlik a monitor előtt, énekelnek és együtt imádkoznak velünk. Mi nem csábítjuk templomba az embereket, hanem elvisszük hozzájuk azt.”

Nem mindenki ilyen lelkes azonban. „Az online templomé veszélyesen megközelíti az igazi által nyújtott élményt – írja a Christianitytoday.com blogján Bob Hyatt, aki valódi, hús-vér gyülekezetet vezet az oregoni Portland városában. – Az embereknek az lehet az érzésük, hogy itt mindent megkapnak, amire szükségük lehet.” Hyatt leginkább a fizikai kapcsolat elhanyagolása miatt elégedetlen. Ugyan az ő gyülekezete is igyekszik kihasználni az internet adta lehetőségeket fórumok, kis tájékoztató videók formájában, úgy véli, a monitor „csupán segédeszköz, nem helyettesítő”. Hyatt és más kritikusok különösen nevetségesnek tartják, hogy a virtuális egyházak az olyan hagyományos szentségek felajánlásában sem maradnak el, mint az úrvacsora vagy a keresztelő. „Van valami a testi jelenlétben, abban, hogy ugyanazt a kenyeret fogyasztjuk el mindannyian – ezt az érzést a legjobb számítógép sem képes visszaadni” – írja a lelkész.

A virtuális hívők azonban nem értenek egyet: „Igazán felemelő a tudat, hogy mások – esetleg több ezer kilométerre tőlem – velem együtt veszik magukhoz a kenyeret és a bort” – mondja Donna Cole, a Lifechurch.tv rendszeres látogatója. „Amikor valódi templomban tettem ugyanezt, az egész sokszor lelketlennek, berögzült formaságnak hatott.” Matthew Bailey metodista lelkész szintén így gondolkodik. Bailey ugyan nem tervezi áttenni a székhelyét az internetre, mégis úgy véli, „az online egyházak hívői sokkal aktívabban és figyelmesebben járulnak hozzá a templomi élethez, mint néhány rendszeres »valódi« templomba járó”.

Douglas Estes kaliforniai lelkész, aki SimChurch címen könyvet is írt a mozgalomról, szeretné, ha végre befejeződne a vita. „A Biblia szerint az egyház nem egy halandók által felhúzott épület, hanem az emberek összessége, akik Isten dicsőségének szentelik életüket – mondja. – Egyetlen különbséget látok a »valódi« és az internetes közösségek között: a helyet, ahol találkoznak.”

*****

A partvis és a Biblia segítségével kergetett el két betörőt egy 82 éves ír asszony – írja a BBC. Maisie Chapman a Belfast keleti részén található Oberon Street lakója. Éppen szombat délutáni pihenőjét töltötte, amikor hirtelen éles zajra lett figyelmes. Felállt, hogy körülnézzen a lakásban, és egy férfit pillantott meg a folyosón, aki rendőrnek vallotta magát, ezt azonban nem tudta bizonyítani.

Az asszony hallotta, hogy valaki az emeleten a hálószobáját igyekszik átkutatni. „Tartok egy söprűt az ajtó mögött. Felkaptam, és jól elpáholtam a fickót – mondta Maisie a BBC-nek. – Amikor kezembe vettem a partvist, megfogtam a Bibliát és azt mondtam: ez itt az Úr szava. Gonosz csirkefogók voltak, de azt hiszem, megijeszthettem őket, egyikük remegett, mint a nyárfalevél.”

Az asszony ezután felment az emeletre, ahol a másik férfi tartózkodott. „Lelökött az ágyamra, erre én sikoltozni kezdtem. Azt mondta, hagyjam abba, de én nem hagytam. Erre a szám elé tette a kezeit. Nem kaptam levegőt, de aztán sikerült kiszabadítani az egyik kezem, és félrelöktem a betolakodót” – meséli Mrs. Chapman. – Aztán lebotorkáltam a lépcsőn, át a szomszédhoz, és hívtam a rendőrséget.”

A meglepett betörők kénytelenek voltak üres kézzel távozni a házból. Az özvegyasszonyt megrázta az eset, bár ezelőtt már kétszer betörtek hozzá, ő azonban azt mondja, már ötven éve az Oberon Street lakója, és holmi csirkefogók miatt aztán nem hajlandó elköltözni.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben