Ordass Lajost a kommunista diktatúra vicclapjai is kifigurázták: Pap, ilyen névvel?! – Verték, megalázták, mégis kitartott a lelkész

Nevét maga választotta Ordass Lajos, azaz mégsem. Születésekor a Wolf  Farkas   családnevet kapta apjától 1901-ben a bácskai Torzsán – meséli Fehér Károly nyugalmazott evangélikus lelkész, aki a minap megidézte a dicső előd életét. A karácsonyra készülődő Székesfehérváron az egyházi üldözöttekre emlékeztek néhány imával, azokra, akikről hallgatni kellett évtizedeken át.

Ordass Lajos püspököt a kommunista diktatúra vicclapjai is kifigurázták rendesen, ízléstelenül gúny tárgyává téve őt néhány állhatatos egyházi képviselővel egyetemben, s persze az ordasság, mint farkastulajdonság ki nem maradt a minősítéséből. Pap, ilyen névvel?! Nem véletlenül viselte, így érthetőn, magyarul. Dacból-dühből, tiltakozásul választotta e beszédes kifejezést. Még Wolfként szentelték pappá Budapesten 1924-ben, a Deák téri templomban, az akkor már kis-magyarországi evangélikus központban. Otthon, Torzsán a szerbek, németek által is lakott faluban magyarnak vallotta magát, mentalitás és vállalás kérdése is a nemzethez való tartozás, nemcsak származásé. Ezt a soknemzetiségű Magyarországon több millióan megéltük néhány száz év alatt  mondja Fehér Károly. A karizmatikus lelkész egyre növekvő haraggal szemléli  a fasizálódó Németország hatását. Nincs baja a német néppel, a maga svábságával sem volt, ám az 1941-es megszálláskor hivatalosan is Ordassra magyarosítja nevét. Nem titkolja ellenérzéseit a nácizmussal, gyűlöli a zsidók deportálását, rengeteget bújtat, menlevelet szerez nekik, de mégsem a nyilasokkal gyűlik meg a baja, hanem később, a kommunistákkal.
 1945-ben püspökké szentelik, skandináv körútra indul, hogy az erős német orientáció helyett inkább az északi evangélikusokkal fűzze szorosabbra a kapcsolatokat. Mire az ország ocsúdna a háború utáni zsibbadtságból, s a köztársaság és demokrácia levegőjét szippanthatnák be, elérkezik az 1948-as fordulat éve, s ismét erőszak következik. Baloldali diktatúra. Államosítás, egyházellenes politika, papok elleni gyalázkodás. Ordass Lajost 1948-ban fegyházra ítélik koholt váddal, s ő megjárja a magyarországi börtönpoklokat. Markó utca, szegedi Csillag börtön, Vác. A magánzárkában fagyoskodva szigorú napirendet tart, imádkozik angolul, magyarul, svédül, népdalokat vesz sorra, mert akkorka papírt sem kap, mint egy gyufásdoboz, nem írhat, nem olvashat. Mindent fejben végez. A megbolondulás ellen. Családos, négygyermekes apa, magas, szőke, szikár, szép férfi. Verik, megalázzák, fázik, ám akár egy aszkéta, tűr és kitart.  Ő volt az erősebb. Később felajánlják neki,  hagyja el az országot. Eszében sincs. Szabadulása után hat évvel oldódik a szigor, a Keresztyén Egyházak Világtanácsa Budapesten ülésezik, s Ordass október 24-én tartana teológiai előadást Galyatetőn. 1956. október 24-én! Az előadás elmaradt. A Magyar Rádióban három püspök kér segítséget kétségbeesetten a forradalom végakkordjaként. Mindszenty József katolikus, Ravasz László református és Ordass Lajos evangélikus egyházi méltóságok. Természetesen mindhárman kockára téve életüket, hivatásukat. Ordasst végül nem börtönzik be, de lelkész nem lehet többé. Csöndben él, fordít, norvégül, dánul, még izlandiul is tud. 1978-ban hal meg, addigra elcsöndesül körülötte minden.