Nem boldogul az üzleti életben? Jézus segít!

Kereszténység, magyarság, üzlet: ezt a három fogalmat tekinti szerveződése alappillérének az ÉrMe Üzleti Hálózat, amely először tartott sajtótájékoztatót. „Eddig sem zárkóztunk el, de nem kerestük tudatosan a nyilvánosságot és főként a személyes – családi és baráti – csatornákon keresztül működtünk, de most úgy érezzük, hogy van mondanivalónk azok számára is, akiket eddig azért nem értünk el, mert nem voltunk elég hangosak" – meséli Salzmann Zoltán az ÉrMe Üzleti Hálózat vezetője.

A szerveződést kereken tíz évvel ezelőtt keltette életre hat üzletember, ma pedig már több százan – hasonló értékrendet valló üzletemberek, vállalkozók, vezetők és alkalmazott szakemberek – kapcsolódnak az ÉrMéhez, melynek célja egy erkölcsösebb, értékközpontúbb gazdasági környezet megteremtése.

Újságírói felvetésére válaszolva Salzmann kifejtette, hogy nem gondolja, hogy a szervezetet bármiféle támadás érné amiatt, mert tagjai keresztényként és magyarként vesznek részt az üzleti életben, emellett leszögezte: „Nem egyházi, hanem civil, keresztény értékrendű társaság vagyunk."

Az „érmések" szerint az üzlet és a kereszténység között valóban érezhető némi feszültség, ami úgy vélik, abból adódik, hogy míg a kereszténység a túlvilágra koncentrál és önkorlátozásra buzdít, addig az üzlet evilági és nagyon is korlátlanságra törekszik. Ezen ellentétek dacára nem hiszik, hogy egy keresztény ember nem vehetne részt a bizniszben: „Egy keresztény ember az üzletben, a szabadsága alatt, a családban és a buszsávban való nem előzéskor is keresztény, aki valahol nem az, az akkor sehol sem az." – mondja Salzmann.

A vezetőség szerint az ÉrMe tagjait létében erősíti meg, mert „van egy hely, ahová el lehet jönni". Ahol az alapfelvetésekben egyetértő emberek találkozhatnak, megoszthatják tapasztalataikat vagy akár konkrét üzleti megbeszéléseket is lebonyolíthatnak. A már hagyománnyá vált klubesteken kívül a jótékony célokra is fordít a társaság, minden karácsonykor árverést tartanak, melynek bevételét – eddig mintegy tíz millió forintot – különböző közösségeknek ajánlják fel határon innen és túl.

Egyik meghatározó szolgáltatásuk, az ÉrMe HR Műhely az eddigi, belső ismeretségekre építkező, informális segítséget 2006-ban kezdték intézményes formába önteni. Az eddigi tapasztalatok alapján úgy látják, hogy ez a fajta, személyes kapcsolaton alapuló és közös értékrendre követő állásközvetítés jóval eredményesebbnek bizonyult, mint a hagyományos, arctalan közvetítési módszerek. Ennek jegyében októberben, a Nagycsaládosok Országos Egyesületével karöltve közösségi állásbörzét szerveznek. "A nagycsaládosok körében sokkalta fontosabb az egzisztenciális biztonság, mint az egyedülállók esetében" – meséli Gável Péter a Műhely vezetője.

Mindemellett az ez évi programok között újdonságként szerepel az Értékorientált Vállalkozók Üzleti Találkozója és egy úgynevezett értékegyeztető fórum, ahol a részvevők a „Mit várunk az államtól?" kérdésre igyekszenek választ keresni és találni. A Management by Jesus tréningen pedig Kiss Ulrich jezsuita szerzetes elmélkedik a keresztény szellemű vezetésről. Arról, hogy miként lehet ma azokat a vezetési és menedzsment eszközöket alkalmazni, amiket Jézus az egyház megalapításakor a következőképpen vélekedik: „A módszer hatékonyságával kapcsolatban elgondolkoztató, hogy Jézus három éves nyilvános működése alatt lerakta egy mára a világ legnagyobb globalizált szervezetévé vált szerveződés alapjait, amely az elmúlt kétezer év alatt többször és alapvetően is befolyásolta a világ történelmét."

Az ÉrMe másik kezdeményezése az úgynevezett ÉrMe Bankó, ami egy meghatározott kedvezményre jogosító eszköz, melynek elfogadóhelyei azok a vállalatok, melyekről az eddigi együttműködés során bebizonyosodott hitelességük. A Bankó célja a közösségen belüli gazdasági tevékenységek élénkítése.

Az üzleti életben a legkisebb rossz elvét kell követni, konfliktus helyzetekben, mondjuk egy elkerülhetetlen létszámleépítéskor pedig feltenni a „What do Jesus do?" kérdést, azaz belegondolni, vajon ő mit tenne a helyünkben – vallják az „érmések", akik szerint a lelkiismeret az üzletben is használatos kategória. Mindemellett nem tartják magukat naiv üzletemberek gyülekezetének, célkitűzéseik között leszögezik, hogy egyáltalán nem tekintik feladatuknak életképtelen vagy üzletileg megalapozatlan, de keresztény kézben lévő vállalkozások segítését és életben tartását.

Salzmann szerint – a válságban oly annyira felértékelődött – bizalmon alapuló vezetésben ők a jobbak. Noha tény, hogy a keresztény értékrend kezd kiszorulni a döntéshozatalból, azt tapasztalják, hogy „érmés" vállalkozókat kevésbé érintette a recesszió. Ennek okát pedig két dologba látják. Egyrészt mert ez a – javarészt saját vállalkozását vezető – üzleti csoport kevesebb állami megrendelést teljesít, másrészt pedig az itt kiépülő kapcsolat jellege miatt az együttműködések tovább megmaradnak.