Nem az a kérdés, mit mondunk, hanem hogy hogyan – Cigány, roma vagy magyar?

Fiatalok harsány beszélgetésére lettem figyelmes a villamoson. Arról folyt a diskurzus, kik is a cigányok. „Ha bűnözőkről van szó, vagy megkülönböztetnek valakit a kórházban, kiközösítik, akkor tuti, hogy cigányokról van szó! Akik illedelmesek, megértők, toleránsak a másikkal szemben, na, azok a romák!” – mondta az egyik fiatal. Ilyen egyszerű lenne a válasz megnevezés kérdésére?  

Vándorsors

A középiskolások megjegyzései nem alaptalanok, hiszen a „cigány” név – hasonlóan a román, a cseh, a német, a francia, elnevezésekhez – arra a görög „atsziganosz (athiganos)” szóra vezethetőek vissza, amelynek jelentése „kitaszított, külön álló, vándor”. Tehát a név nem bőrszínre vagy rasszjegyekre, hanem egy bizonyos csoport státuszára és életformájára utalt: a társadalom perifériáján élő, nem letelepedett életmódot folytató, vándorló emberek csoportját jelentette. A cigány szó az évszázadok során számtalan negatív tartalommal telítődött, és használata az idők során egyetlen népcsoport megnevezésére korlátozódott. 

Mindezek ellenére a cigány vezetők közül sokan erőteljesen kiállnak a megnevezés mellett: „Attól, hogy valakik rosszul használják a cigány szót, nem szabad rossznak ítélni, hiszen ez a népünket jelenti, melyre büszkék vagyunk és vállaljuk” – magyarázza a Roma Szakkollégium vezetője, Kamarás István. Az Országos Cigány Önkormányzat és Kállai Ernő kisebbségi ombudsman is szót emelt a név gyakorlati használatáért.

Csupán emberek

A „roma” szó egészen más tartalommal bír, ennek gyökerei a cigány nyelvhasználathoz vezetnek vissza. A „rom” szó többes számú alakja, melynek jelentése: ember(ek), illetve férfi(ak). Ebbe a csoportba számtalan különböző törzs tartozik – szinti, kalderas, lovari, beás, romungro –, ezért nem beszélhetünk egyetlen homogén népcsoportról. Az Európai Unió a fent említett ismereteket alapul véve a „roma” megnevezést ajánlja a „cigány” helyett. Szakpolitikai dokumentumokban is ezt a kifejezést használják gyűjtőfogalomként, az összes törzsre együttesen értelmezve a kifejezést.  

Összességében elmondható, hogy míg a „roma” szó maga a népcsoportot jelenti, a „cigány” kifejezés az életformára (vándorcigány) utal. Elvileg. Mégis sok embernek összeszorul a gyomra, ha a cigányokról van szó, főleg ha kiderül, hogy többen vannak… Pedig a statisztikák szerint nagyon kevés cigány él Magyarországon.  

Csalóka statisztika

Magyarországon hivatalosan az nevezhető cigánynak, aki magát cigánynak vallja. Írásos beleegyezés nélkül nem lehet nyilvántartani a származást. A 2001-es népszámláson fényesen igazolódott, hogy a roma népesség nagy része nem szívesen vállalja roma identitását, nem kizárt, hogy ennek oka az etnikai atrocitásoktól való félelem. Az akkori adatok szerint összesen 190 ezren vallották magukat romának, bár a társadalomtudományi becslések szerint Magyarországon legalább hat-hétszázezres csoportról lehet beszélni. 

Kemény István szociológus megbízhatatlannak tekintette a népszámláláskor mért adatokat, ezért kutatásaiban új módszerrel próbálkozott: azokat tekintette cigánynak, akiket mások is cigánynak gondoltak. Keményék szociális munkásokat, falusi tanítókat, önkormányzatokat, rendőrségi tisztviselőket, sőt egyes esetekben szomszédokat választott ki mások származásának a megítélésére.

Több kutató (Ladányi János, Szelényi Iván), illetve emberi-jogi aktivista (Horváth Aladár) szerint a „zsűrizés” (amikor valaki helyett szakértők ítélkeznek arról, hogy cigány-e) több szempontból aggályos. A népszámlálási törvény például kizárja az efféle adatgyűjtés lehetőségét. 

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) a népszámláláskor a cigányokat – bár nincs anyaországuk – nemzetiségként fogadta el. A KSH azt tekinti cigánynak, aki a nemzetiségi hovatartozásra vonatkozó, nem kötelezően megválaszolandó kérdések közül (mi a nemzetisége, melyik nemzet kulturális értékeihez, hagyományaihoz kötődik, mi az anyanyelve, valamint családi, baráti közösségben milyen nyelvet használ) legalább az egyik válaszában a kisebbséghez tartozónak vallja magát. Ennek alapján is mindössze 206 ezren tartoztak a roma kisebbséghez.

Azok, akik vállalják nemzeti hovatartozásukat, a cigány kifejezés használatát szorgalmazzák. Ennek oka az lehet, hogy míg a nem romák sokszor sztereotípiákat társítanak a cigány szóhoz, a romák számára ez a kifejezés a családjukat, a megélt tradícióikat és a nemzethez való tartozást jelenti, amelyet ők értéknek, és nem szégyennek tekintenek. A többségi társadalom is megosztott ebben a kérdésben: fele-fele arányban használják a roma és a cigány gyűjtőfogalmakat – derül ki a Marketing Centrum kutatásaiból. 

Engem is gyakran kérdeznek a megfelelő megszólításról. Örülnék, ha túljutnánk a két név közötti „balgatag” vitatkozásokon, és tudomásul vennénk, hogy ugyanolyan tisztelettel és legalább annyira megalázó módon használhatjuk mindkét kifejezést. A lényeg az, hogy milyen tartalommal töltjük meg azokat a szavakat. Ezt biztosan érezni fogja az, akinek e megszólítást szánjuk. Így nem tévedhetünk nagyot, akár romát, akár cigányt kiáltunk. 

Csak tyúktolvajok

Térjünk vissza egy pillanatra a vitatkozó fiatalokhoz. A bőrkabátot viselő, hanyagul öltözött fiú utolsó szavait hallottam, miközben leszálláshoz készült: „Egyszer szakmai gyakorlaton jártam a budapesti börtönben. Azt vártam, hogy tele lesz a börtön cigányokkal, akik gyilkosok, és életveszélyes bűnözők. De a smasszer elmondta, hogy az ilyenek között szinte egy roma sincs. Elmondta, hogy a cigányok csak tyúktolvajok. Na, akkor megnyugodtam. Nincs nagy baj, csak különbséget kell tenni” – zárta le a beszélgetést a fiatal vagány. 

Ezt hallva eszembe jutottak egy barátom szavai. Megkérdeztem tőle, számára mit jelent a cigánysága. Kitárta a kezeit, a szemembe nézett és azt mondta: „A fájdalmat.” S láttam az arcán, hogy átérzi, amit állít. Tudtam, hogy a fiatalok sztereotípiától átitatott szavai is hozzájárultak e mondat megfogalmazódásához. A kedves ismerősöm elmesélte, hogy hányszor ment el munkáért felvételizni, de mindannyiszor elutasították, mert barna bőrű és fekete hajú cigánygyerekként nem jutott számára esély.

Az állítása több esetben bizonyítást is nyert: míg nem roma barátait felvették, számára már betelt a lehetőség… Feltettem számára azt a kérdést is, hogy ha ismét választhatna, cigánynak születne-e. „Csak annak születnék. Ez nem is kérdés. Nem is tudnék másképpen élni.” – vágta rá. 

A villamoson hallott beszélgetést hallva engem az rémít meg igazán, hogy a gimnazistákat az nyugtatta meg, hogy a gyilkosok között nincsen cigány. Vajon mikor kapnak lehetőséget a cigányok, (vagy politikailag korrekt megfogalmazás szerint: romák) hogy bebizonyítsák: azon túl, hogy nem gyilkosok, mennyi tehetséges, élni, bizonyítani, dolgozni, tanulni vágyó, jóravaló (egyébként magyar) ember van közöttük?

Vajon lesz-e elég nyitott a magyar társadalom valaha, hogy elfogadja a kettős identitásra vágyó cigányokat? Vagy csak akkor kapnak megbecsülést, ha elfeledik kultúrájukat és asszimilálódott magyarokként élnek?