Muszlimok Európája – Európa iszlám földrész lesz?

A brüsszeli NATO-központtól a belvárosba haladó busz ablakából kitekintve az ember alig hiszi el, hogy Európa fővárosában jár. Török éttermek, kávézók, büfék, üzletek sorjáznak egymás után. A flamand, vallon feliratok szinte eltűnnek, helyüket török nyelvű táblák foglalják el. A férfiak a kávéházakban beszélgetnek, cigarettáznak, akárcsak otthon - pontosabban a török negyed lakói nagy részének már Belgium az otthona, mivel ott született.

A számok sokkolóak. Az 500 milliós Európai Unióban a muszlim bevándorlók és leszármazottaik száma - az illegálisan itt tartózkodókkal együtt - eléri az 55 milliót. A muszlimok a bevándorlók 90-95 százalékát teszik ki. Erre mondta Moammer Kadhafi líbiai elnök: az iszlám győzni fog Európában, de kardok, fegyverek és hódítás nélkül. Ha így folytatódik - márpedig a tendenciák erre utalnak -, Európa néhány évtized múlva iszlám földrésszé válhat.

De hogyan került ez a nagyszámú iszlám közösség Európába, amikor a második világháború után még mutatóba sem igen lehetett egy háztömbnyi muszlimot találni? A magyarázat mögött az a tény rejlik, hogy a gyarmati rendszer felbomlása az ötvenes évek végén egybeesett a nyugat-európai gazdasági fellendüléssel. A termelés bővülését azonban akadályozta a munkaerőhiány. Ezért az egykori anyaországok megengedték, hogy a francia, angol, belga, holland iskolákat végzett, a gyarmati közigazgatásban jártas személyek Európában telepedjenek le. Németország ebből a szempontból kivétel, mert nem voltak gyarmatai; ezért a hatvanas években szerződéseket kötött Törökországgal az idegen munkaerő betelepítésére.

A befogadó államok úgy vélték: ha az idegenekkel együtt tudtak élni a gyarmatokon, akkor minden simán fog menni a volt anyaországban is. Ez alapján nyert teret a liberális bevándorlási politika, mely részben még ma is tartja magát. És a sokadik hullámban érkezők közül számosan már nemhogy nem beszéltek semmilyen európai nyelvet, de sokszor még anyanyelvükön sem tudtak írni, olvasni. A legnagyobb hibának így az integráció feltételezése bizonyult. A muszlim vallás ugyanis ellenáll mindenfajta külső "behatolásnak"; az iszlám hit nemcsak vallási kötődést jelent, hanem világnézetet, életformát is. Így az esetek többségében náluk a társadalom legkisebb egysége a nagycsalád, ahol részben azért kell sok gyerek, mert ez a gazdasági lét alapja, és a felnövekvő nemzedék feladata lesz, hogy később eltartsák szüleiket, nagyszüleiket.

Így aztán míg az európai lakosság száma csökken, a bevándorlóké meredeken növekszik. Egy országban a lakosság számának szinten tartásához 2,11 százalékos születési arányra lenne szükség. Ezzel szemben az EU-ban a születési arány 1,38 százalékos. Az európai születési lista élén Franciaország áll 1,9 százalékos aránnyal, a végén Spanyolország szerepel 1,1 százalékkal. De a franciák még így is bajban vannak, mert a muszlim lakosság születési aránya 8,1 százalékos, aminek következtében a húsz évnél fiatalabbak 30 százaléka ma már muszlim. A nagyobb városokban, mint Nizza, Marseille vagy Párizs, ez az arány eléri a 45 százalékot is. Húsz év múlva minden ötödik franciaországi lakos iszlám hitű lesz, a borúlátók pedig attól tartanak, hogy negyven év múlva Franciaország iszlám köztársasággá válik.

Az elmúlt 30 évben Angliában a muszlim lakosság száma 82 ezerről 2,5 millióra nőtt, és már ezer mecset található az országban. A 16 milliós Hollandiában az újszülöttek 50 százaléka muszlim, és 15 év múlva a lakosság fele iszlám hitű lesz. A tízmilliós Belgium polgárainak 25 százaléka az iszlámhoz kötődik, és az újszülöttek 50 százaléka szintén muszlim. Az előrejelzések szerint 2025-re az újszülöttek aránya itt 1:3 lesz az Allah-hitűek javára.

A bevándorlók sokszor nem akarnak integrálódni, az európaiak meg a kulturális, vallási és életviteli különbségek miatt nem fogadják be őket. Az újonnan jöttek sok esetben nem is ismerik el az adott ország jogrendjét, hanem iszlám törvényeik szerint élnek, külön negyedekben. A rossz szociális körülmények, a másodrendűség érzése pedig frusztrálttá teszik a muszlim közösségeket, ami gyakran erőszakba csap át. A német Der Spiegel tudósítása szerint például egy berlini diák egy hétig csak rendőri kísérettel mehetett iskolába. A fegyveres védelemre azért volt szükség, mert a fiú összetűzésbe keveredett egy arab származású iskolatársával, aki azt kiáltotta neki: "Helyet, itt csak arabok lehetnek!" A támadó később értesítette az arab "Steinmetz-bandát", mely hazafelé rajtaütött a német fiún, és összeverte. A műveiben a muszlimokat negatív színben feltüntető Theo Van Gogh holland filmrendező 2004-es meggyilkolása pedig azt bizonyítja, hogy az ellentétek a legszélsőségesebb formákat is ölthetik.

Már a mostani gazdasági válság előtt tervek születtek a bevándorlóktól való megszabadulásra; Hollandiában például jelentős összeget ajánlottak fel annak, aki hazatér. De alig egy-két tucat ember élt a lehetőséggel. Kérdés persze, hogy milyen alapon és hová lehetne kiutasítani a bevándorlókat, különösen azokat, akik már Európában születtek. Valószínűleg sehová. Európa rádöbbent, hogy mivel a muszlim lakosság lélekszámának növekedése megállíthatatlan, meg kell tanulni együtt élni az iszlámmal. Ezért tavaly januárban, Brüsszelben aláírták az Európai Unió és 400 európai iszlám szervezet kapcsolatát rendezni hivatott muszlim chartát. A charta célja, hogy felszámolja az iszlám és a nyugati világ közti akadályt jelentő előítéleteket. A dokumentum első része az iszlámot mutatja be, nemet mondva a terrorizmusra és a dzsihád, a "szent háború" erőszakos értelmezésére, valamint elismeri a férfiak és nők egyenlőségét. A charta kéri a muszlimok mint európai vallási közösség elismerését. Történelmi lépésről van szó, mert ez az első alkalom, hogy az Európában élő muszlimok közös értelmezést adtak az iszlámról. A dokumentum másik fő állítása az állam semlegességének elfogadása; eszerint részrehajlás nélkül kell kezelni minden vallást, és lehetővé kell tenni értékeinek kifejezését. Az üzenet egyértelmű: mindkét fél tudomásul veszi, hogy Európában keresztényeknek és muszlimoknak egymás mellett kell élniük, elfogadva egymás értékrendjét.

Az iszlám pedig feltartóztathatatlanul terjed Európában. Olyannyira, hogy tavaly augusztusban mecsetet avattak a magyar-szerb határ másik oldalán, Szabadkán, ott ugyanis már annyi a muszlim bevándorló, hogy az imahely megépítése elkerülhetetlen volt.