Mindszenty – A fehér vértanú – Beszélgetés Koltay Gábor rendezővel

– Rövidesen bemutatják a Mindszenty József bíborosról készített filmjét, amelynek címe A fehér vértanú. Miért érdekli az utolsó magyar hercegprímás személye?

– Gyerekkorom óta érdekel a személye, hiszen a családi legendárium úgy tartotta, hogy nagybátyám, aki római katolikus pap, pápai kamarás, hittanár volt, ’56-ban a Budai várbeli rezidenciáján találkozott Mindszenty bíborossal. A regnumi papok elleni első per során a budapesti Gyorskocsi utcában, 1961-ben édesanyámat is kihallgatták, ilyenkor elbúcsúzott a családtól. A házkutatásokra is jól emlékszem, ezek mély nyomot hagytak a gyermeki lélekben. A családi vonatkozásokon túl felnőtt fejjel már megértettem, miért vált jelképpé Magyarországon a bíboros személye. Ma úgy mondanánk, hogy egy kiemelkedően bátor, elkötelezett emberjogi harcosról van szó, aki minden üldözöttért, nem csak a határon túlra szorult magyarokért, hanem a zsidóktól a svábokig, mindenkiért felemelte a szavát, ezért aztán minden rezsim meghurcolta, hiszen 1919-ben, ’44-ben és ’48-ban is börtönbe zárták. Ez utóbbi a Rákosi-féle koncepciós perek – nemzetközileg is figyelemmel kísért –, része volt. Életútja messze világító példája a rendíthetetlen hűségnek, a személyes példamutatásnak, a vállalt elvek és igazságok melletti kiállásnak. Bár a kegyetlen kínzások ellenére sem tudták a börtönben életét elvenni, egész élete, az elszenvedett gyötrelmek összessége alapján mégis kijelenthető, hogy a XX. század kiemelkedő „fehér vértanújáról” van szó. Azt gondolom, hogy az ilyen személyiségek életútját fel kell mutatni, meg kell érteni, közkincsé kell tenni, hogy a ma is érvényes tanulságokat le tudjuk vonni. 

– A film jelentős mértékben támaszkodik Mindszenty József bíboros Emlékirataira. Mikor olvasta először, és az ott leírtak árnyalták-e az Ön Mindszenty-képét?

– A ’70-es évek végén jutottam hozzá, amelyet egy ismerősöm csempészett be az országba. Őszintén szólva megdöbbentett a könyv tartalma, s alapvetően befolyásolta a bíborosról kialakított képet. Kiderült, hogy milyen keveset tudok róla, s a vele történtekről. Ez persze rávilágít arra a súlyos problémára, hogy évtizedeken keresztül meg voltak fosztva az emberek a fontos információktól. Amiről nem beszélünk, az nincs. Így aztán még a legjobb szándékú emberek tudatából is kiestek fontos történések, események. Leginkább az 1948 karácsonyi letartóztatásától kezdődő kínvallatás, a koncepciós per és az 1956-ig tartó börtönidőszak részletei voltak számomra megdöbbentőek. Márcsak azért is, mert az 1945 utáni rendszer működési mechanizmusára, gondolkodásmódjára lehetett ebből következtetni. Ezt követően újra elmentem a budapesti Andrássy út 60-ba, a mai Terror Háza Múzeumának pincéjébe, ahol az emlékirattal a kezemben igyekeztem rekonstruálni, hol, mi történhetett. De ugyanilyen megdöbbentő volt számomra az egykori ÁVO-s hóhérok fényképeit nézegetni a falon, közöttük Olti Vilmos vérbíróét, aki aggastyán korában, közvetlenül halála előtt kért feloldozást bűnei alól Kerényi Lajos atyától, akit egyébként annakidején szintén ő ítélt el. Azt gondolom, hogy a bíboros mártíriumának ezen időszakában nemcsak egy erőszakos és hazug hatalmi berendezkedés tárul fel előttünk, hanem az is nyilvánvalóvá válik, milyen zsigerekig ható gyűlölet és félelem munkálkodott a hatalom képviselőiben az egyházzal, kiváltképp annak karizmatikus vezetőivel szemben. Mai észjárással hihetetlennek tűnik, hogy ezeket a gyötrelmeket nemcsak a politikai élet üldözött képviselőinek, hanem papoknak is el kellett szenvedniük.  

– Hány helyszínen forgattak és milyen tapasztalatokat szereztek. Hogyan viszonyulnak az emberek Mindszenty bíboroshoz? Vajon beengedték-e a stábot az amerikai nagykövetségre, ahol a hercegprímás 1956 és ’71 között 15 évig tartózkodott?

– Legalább harminc helyszínen forgattunk, hiszen minden olyan országban, városban, templomban, plébánián megfordultunk, amely az egykori zalaegerszegi plébános, később veszprémi püspök, majd esztergomi érsek, bíboros, hercegprímás életében fontos szerepet játszottak. Mindenütt a legteljesebb támogatásban részesültünk. Ez is bizonyítja, hogy a magyar nép, a magyar nemzet a lelke mélyén már réges-rég szentté avatta Mindszenty bíborost. A jelenleg is tartó boldoggá avatási eljárás legfontosabb kritériuma, hogy az illető személyiséget környezete szentként tisztelje. Ezt már régóta tény. Mindannyian a hivatalos vatikáni pecsétre várunk. Ha mégis kisebb gondokról kell említést tennem, akkor az ausztriai, máriazelli kegytemplomot említeném, ahol az ottani egyházi vezetők, a még ma is létező Mindszenty kultusz ellenére sem engedték meg a templomban a forgatást, mivel a Magyar Televízió egyik sorozatműsorának stábja nem is oly régen minősíthetetlenül viselkedett. Mivel nem volt kedvünk levelezgetni és kilincselni, ezért – meglehetősen izgalmas körülmények közepette – titokban, álcázva vettük fel a filmhez szükséges jelenetet. Igazán izgalmas volt a budapesti amerikai nagykövetséggel folytatott dialógus is, hiszen biztonsági okoknál fogva még sohasem engedték meg, hogy a bíboros egykori lakosztályában bárki is forgathasson. Külön örömömre szolgált, hogy a jelenlegi követségi vezetők lehetővé tették, hogy elkészíthessem a számomra legfontosabb snittet, azaz a bíboros egykori szobájának ablakából lefilmezhettük, hogy 15 évig vajon mit láthatott, ha az ablakon, többnyire a mindig lehúzott roló résein keresztül a Szabadság térre tekintett. Feltételezéseim beigazolódtak, hiszen a háború előtt közismert trianoni virágágyás helyén az 1945 után emelt szovjet hősi emlékművet láthatta.

– Ki a film főszereplője és mit jelent a – fikciós elemekkel átszőtt dokumentumfilm – műfaji megjelölés. Van-e a filmnek konkrét cselekménye?

– A film főszereplője Sipos Imre, aki az egykori Nemzeti Színház, a mostani Pesti Magyar Színház megbecsült színművész-rendezője. Ő az, aki a film elején egy képtelennek tűnő celldömölki történetet ismer meg Mindszenty bíborosról és ez annyira felkavarja, hogy  utána akar járni, a saját maga számára fel akarja dolgozni, ki akarja deríteni, ki is volt valójában ez a kiemelkedő egyházi személyiség, a XX. századi magyar történelem egyik legfontosabb alakja. Ezért hát motorkerékpárjára ül és végigjárja az összes helyszínt, felkeresi az egykori szemtanúkat, s minden fellelhető könyvet, tanulmányt elolvas. Legfőképpen arra kíváncsi, mi a bíboros rendíthetetlen, meggyőződéses, hitvalló életútjának ma is érvényes, fontos tanulsága. Az őt felzaklató történet pedig arról szól, hogy a Mária búcsúk idején 1948-ban a celldömölki templomban tartott szentmise után, az eseményre érkezett tömeget az ÁVO, a rendőrség közreműködésével, tűzoltókocsik fecskendőjéből a hívekre locsolt trágyalével kergette szét.

Egy kamerával és néhány fős stábbal, szerény költségvetéssel dolgoztunk, hiszen a Mindszenty – A fehér vértanú című alkotás is a Korona Film gyártásában elsősorban egyházmegyei szervezetek, önkormányzatok, alapítványok, vállalkozások és magánemberek támogatásából valósult meg. Őszinte örömömre szolgál, hogy a díszbemutatóra Szegeden sor kerülhet, hiszen Kiss-Rigó László megyéspüspök – aki maga is példaképének tekinti a mártírsorsú bíborost –, a film elkészítésének nagy patrónusa volt.