Milyen nyelven beszélnek a zsidók, és milyen nyelven beszélt Jézus?

András nevű olvasónk inkább történelmi, mint nyelvészeti kérdésnek tartja problémáját, mellyel hozzánk fordult:

Szóval amit tudok:

• a zsidók héberül beszélnek
• Jézus zsidó volt
• Jézus arámiul beszélt

Én itt ellentmondást látok, a Wikipedia sem segített feloldani. Ti tudnátok segíteni?

Természetesen tudunk!

Milyen nyelven beszélnek a zsidók?

Nos, erre a kérdésre a legrövidebb válasz nem túl informatív: sokfélén. A zsidóság ugyanis elsősorban vallási és kulturális kérdés, nem nyelvi. A zsidók szétszóródtak a világban, és általában a helyi nyelveken beszélnek. Izraelben ugyan (az arab mellett!) az ivrit (a modern héber) a hivatalos nyelv, de ennek száz, sőt, ötven éve is még igen kevés beszélője volt.

Száz évvel ezelőtt két nyelv volt, amelyet a „zsidók nyelvé”-nek lehetett nevezni, mert ezek különböztek a környékbeli nem zsidók nyelvétől. Az egyik volt a Kelet-Közép-Európában (kb. a mai Oroszország nyugati része és Franciaország között) beszélt jiddis, mely a középkori németből fejlődött, majd amikor beszélői kelet felé vándoroltak, erős szláv hatás érte.

A másik volt a ladino (más néven judeo-spanyol, szefárd stb.), mely aközépkori spanyol (kasztíliai) nyelvjárások egyik folytatója, és amelyet főként a Balkánon beszéltek a középkorban Spanyolországból elűzött zsidók leszármazottai. Az, hogy ezek mennyiben tekinthetők önálló nyelvnek, ill. a német/spanyol nyelvjárásainak, vitatott.

Korábban volt olyan változata a franciának is, mely tipikusan a zsidókra volt jellemző (judeo-francia), és az arabnak ma is van (judeo-arab). Ezek azonban nem igazán tekinthetők önálló nyelvnek, inkább csak nyelvváltozatnak, melyet sajátos (héber eredetű) szókincs jellemez, ill. saját (héber betűs) írásbelisége van. A judeo-arab pl. egészen különböző változatokat jelöl, beleértve a középkori klasszikus arab, de héber betűkkel írt szövegek nyelvét, ill. a mai arab nyelvek zsidó közösségek által használt változatait.

A zsidó diaszpórák kialakulását a zsidó háborúhoz és Jeruzsálem elpusztításához (i. sz. 70) kötik. Valójában azonban a zsidó diaszpórák már korábban is kialakultak. Az i. e. 6. százaban a zsidók jelentős részét Mezopotámiába deportálták (babiloni fogság), és sokan akkor is ott maradtak, amikor már hazatérhettek volna. De ehhez a történelmi eseményhez köthető a héber nyelv helyzetének megrendülése is: a zsidók nagyrészt kétnyelvűekké váltak, és elsajátították az arámi nyelvet. Feltehető, hogy Jézus korában már az arámi volt túlsúlyban, de emellett a zsidó területeken, mint mindenhol a római birodalom keleti felében, széles körben használhatták a görögöt. Korábban úgy vélték, hogy Jézus idejére a héber ki is halt, és csak szakrális funkciót töltött be, de a qumráni tekercsek arra utalnak, hogy széles körben ismert lehetett.

Mégis úgy tudjuk, hogy a héber nyelv kihalt, és a 20. században támasztották fel. Nos, ez nem egészen igaz. Anyanyelveként talán hosszú ideig nem használta senki a hébert, de minden vallásos zsidó megtanulta. A nyelvet nemcsak vallási ügyekben, hanem a gyakorlatban is használták: például héberül levelezett a cordóbai kalifátus és a kazár udvar.

Zsidó volt-e Jézus?

Hamarabb kételkedhetünk abban, hogy Jézus létező személy volt, mint abban, hogy zsidó. Mert ha Jézus figuráját csak kitalálták vagy több személyből gyúrták össze, akkor is biztos, hogy zsidó volt. A Jézus-történet ugyanis nem értelmezhető másképp, csakis a zsidó kultúra, valás, történelem szemszögéből: másképp a Jézusnak tulajdonított cselekedeteknek, az általa elmondottaknak nincs értelmük.

Ha Jézus létező személy volt, akkor persze elvben nem zárhatjuk ki, hogy születését tekintve nem volt zsidó. A származására vonatkozó ismereteink, finoman szólva, amúgy sem állják ki a racionalitás kritikáját. Azonban semmiféle adat nem áll a rendelkezésünkre, melynek alapján komolyan felvethetnénk, hogy ne zsidó lett volna, hanem valami más.

Milyen nyelven beszélt Jézus?

Ennek eldöntésére két módszert követhetünk: a Biblia szövegeit vizsgáljuk, vagy a korabeli viszonyokat.

A Biblia szövegéből kevés biztos dolgot tudunk meg. Az evangéliumokban ugyan találunk olyan megjegyzéseket, hogy valaki ῾Εβραΐδι [hebraidi] vagy ῾Εβραϊστὶ [hebraisti] mondott valamit, de ez esetben ez inkább 'zsidóul'-nak, mint 'héberül'-nek fordítható: magyarul nem világos, hogy a héberre vagy az arámira utal-e.

Az Újszövetség tartalmaz néhány olyan idézetet, mely Jézus eredeti szavait idézi. Ezek azonban evangéliumonként is különböznek, ráadásul problémát okoz, hogy a héber és az arámi viszonylag közeli rokon nyelvek, egyes szavaikat pedig nehéz megkülönböztetni egymástól. Így például a híres Eli, Eli, lama szabachthani 'Istenem, istenem, mirt hagytál el engem?' mondat mindhárom szava problémás. Az eli éppúgy lehet héber, mint arámi. A lama egyértelműen héber, de arámi megfelelője lema lenne: mivel az arámi és a héber írás nem jelöli a magánhangzókat, ha eredetileg ilyen írással jegyezték fel e szavakat – márpedig ha feljegyezték, ez a valószínű – akkor a későbbi görögre átíró személy tette hozzá a magánhangzót. A szabachtani töve egyértelműen arámi, de bekerült a héberbe is.

Már ezek a problémák is arra utalnak, hogy néhány szavas töredékeknek a nyelvét is nehéz megállapítani. Különösen így van ez többnyelvű társadalmakban, ahol az egyik nyelvből a másikba könnyen kerülnek át szavak, kifejezések. Még ha a Jézustól származó idézetek nyelvét pontosabban is meg tudnánk állapítani, akkor is számolnunk kellene azzal, hogy az adott esetben Jézus nem az anyanyelvén beszélt, illetve azzal, hogy akik szavait megőrizték, időközben más nyelvre ültették át.

Célszerűbb tehát a kor nyelvi helyzetéből kiindulni. Mivel a korban mind az arámi, mind a héber közhasználatú volt, biztosra mondhatjuk, hogy ezen a két nyelven Jézus tudott. Ha az anyanyelvére vagyunk kíváncsiak, talán nagyobb az esélye, hogy az arámi volt az. Az nagyon kevéssé valószínű, hogy arámiul nem tudott. Ugyanakkor elképzelhető, hogy olyan környezetben nőtt fel, ahol mindkét nyelvet párhuzamosan használták, és el sem dönthető, mi volt az anyanyelve. Csak egynyelvű társadalmunk elképzelése, hogy valakinek egy kizárólagos domináns nyelve lehet: egy többnyelvű társadalomban lehet több is, és ezek dominanciája egy életút során többször is megváltozhat.