A debreceni MODEM kiállításáról: Messiások élnek köztünk

Már a belépés meghökkentő a Messiás kiállításra: azonnal Picasso fogad. Csakugyan az egész világ jött el ide, ez az első folyosó összeállításán látszik. Ez az, ami rögtön megráz. Meg a kiállítás első stációjának fenyegetve hívó üzenete: Miféle test adatott nekünk?

„Nem szokás tematikus bemutatót csinálni – mondja Gulyás Gábor azonnal, majd kiegészíti –, ha igen, nagyon általános témáról.” És mindjárt sorolja is a pőre valóságot, hogy mindennek főleg pénzügyi okai vannak, a világból ennyi kvalitásos művet összegyűjteni, kölcsönözni nem éppen olcsó mutatvány, elég kockázatos is. De persze nem csak ezért. „Magyarországon a kortárs képzőművészetet alig ismerik, mert az oktatásban nincs a helyén a vizuális kultúra.”

Megváltás és megváltók

Mindez azonban nem riasztotta őket. Gulyás a kiállítás kurátoraként a messiástéma mellett döntött, – ennek lett szimbóluma a bicepszen a töviskoszorú – méghozzá a bibliai fogalmat rögtön többes számba téve. (Egyebek közt a Vatikán rosszallását kiváltva. Állítólag ezért nem kölcsönöztek neki képet.) De van rá magyarázata: magyarul többes számban is megáll, lásd Ady, szóval passzusunk van hozzá nagyjainktól. Meg mintha a világ valósága is erről szólna. „Fontos téma a messiás, a megváltás – véli Gulyás, – de gyakran nem is gondolunk rá, esetleg ha meghal valakink, akkor az elmúlás okán elgondolkodunk rajta.”

Márpedig éppen itt az ideje szembesülni fontos kérdésekkel: a megváltás, a kegyelem, a megváltók személye és szerepe a történelemben is ilyen. Talán éppen most, a nagy zűrzavarban a legfontosabbak egyike. Amikor újra világmegváltók sorakoznak.

Gulyás Gábor és csapata mindezt újragondolta: „A megváltás mást jelent ma. Gyakran úgy élünk, mintha halhatatlanok lennénk.” Más a viszonyunk a világhoz és az örökléthez is. „A megváltás új szemlélete a képzőművészetben a modernitással kezdődött, amikor már nem volt kötelező vallási témákat ábrázolni.”

Vagyis másképpen gondolunk a messiások hadára, akadt belőlük elég a történelmünk közelmúltjában, s vannak önjelöltek ma is – célozgat rá Gulyás eltöprengve, amikor a kiállításon felépített négyes stáció egyes állomásait meséli.

Messiás stációk

A megváltás jelentése átértékelődik abban a négy stációban is, amelyek köré Gulyás a kiállítást rendezte. Mert ez itt nem a vallásos, hanem a mélyen filozofikus kegyelem állapota. Arról szól, hogyan látja az ember a saját létét ebben a vallástalan, új határokat szabó-kutató világban. De ebben a szélesre nyitott értelmezési térben minden irányban kényelmesen elsétálgathatunk.

Gulyás erről a saját vízióját rakta elénk. Így a stációk a testszabászattól a halottasházig visznek végig, szabad asszociációba terelve. „A megváltástudat már a romantika idején megjelent a művészetben, de erre hivatkoztak később a népirtó diktátorok is, Hitleren és Sztálinon át sok másig” – magyarázza Gulyás.

A négy stációban – Miféle test adatott nekünk? - A halott ember - A történelem ígérete - A megváltás keresztje – óriási vizuális térben bolyonghatunk. „Megváltozott például a testhez való viszonyunk, a testépítés, a testformálás, sőt az átszabása is ide tartozik, ahogy más a halálhoz való viszony is: akár ha halhatatlanok lennénk” – vázolja Gulyás. Vagy ott A történelem ígérete. Egy ember, aki messiási szereppel lép föl, a rendszerbe kódolt megváltás maga. Ezért szerepelhet itt Dózsa vagy Lech Walesa, mindkettő erős küldetéstudata.”

De negyedikként ott A megváltás keresztje stációja. Ebben a szférában láthatjuk azokat a reflexiókat, amelyekben értelmezni próbálják a keresztény értékeket. S utalásul akár a népvezér Walesára, ebben a stációban több a lengyel alkotó, köztük van Gulyás egyik kedvence is: a Csináld magad! ¬ Stankiewicz-től, amelyet egy vasárnap kiprédikált egy esperes. De itt van Serrano Ezt tettük Krisztussal című képe is, amely a véres valóságot „önti” elénk.

Kinek jó a turistaszezon?

„Ez a kiállításunk célja: szembesülni a fontos kérdéssel – az elutasítással és az elfogadással – jegyzi meg Gulyás. – Szerintem ez jó befektetés, akkor is, ha mindez a támogatásokból és a bevételeinkből együttesen jöhet csak létre.”

A Messiásoknak például 80 milliót kell behoznia. Igaz, a da Vinci 260 milliót „termelt”, ennyi volt a jegyárbevétel. Akárhogy, nem könnyű a pénzt összeszedni Debrecenben. Budapesten vagy Bécsben, pláne Párizsban sokkal könnyebb lenne.

Itt az utazók nagy része bevásárló turista. Látogatóinvázió addig van, amíg tart az idegenforgalmi szezon, vagyis augusztusban” – jegyzi meg az igazgató némileg keserűen. Bár megfordultak náluk utazásszervezők is szép számmal, egy osztrák iroda például nyugdíjas csoportokat hozott volna Bécsből, vasúton, meséli Gulyás, csakhogy kellett volna hozzá 2000 négycsillagos szálláshely. Így hiába volt az akarat: Debrecenben összesen nem találtak ennyit, nemhogy négycsillagosat.

Ám még hétköznap délelőtt sem üresek a termek. Talán mert a kiállítás nagy erénye a szabadsága. Hogy festmény és szobor, fotó és olajkép vagy grafika majd videó követi egymást, az itt nem zavaró: mind a mondandót szolgálja. A kortárs művészet kiválóságai és a közelmúlt-félmúlt klasszikusai keverednek a megszólalás legújabb formáival: a záró stációban a legjobb példa erre Bill Viola Hírhozó című videoműve, mely a megfeszített fiú példáját mai megfogalmazással tárja elénk.

„Nagy áldozatokat kellett hoznunk érte, hogy megkapjuk a 7 perces filmet: építeni kellett egy 100 négyzetméteres hangszigetelt sötétszobát, meg kellett vennünk egy full HD- projektort, közintézményeknél sehol nem volt, hiába akartunk kölcsönvenni. Egy mérnök eljött ellenőrizni, mindent úgy valósítottunk-e meg, ahogy előírták” – mesél küzdelmeikről, nehézségeikről Gulyás. A mű egyébként Nagy-Britanniában a Művészeti és Rekreációs Lelkészség megrendelésére készült 1996-ban, s a „Durham Katedrálisban mutatták be mint helyspecifikus installációt”.

Amikor kilépsz a sötétszobából, szinte már a kiállítás végére értél. Még eléd tűnik egy Chagall, és már kint is vagy az indulási pontnál. Órákat töltöttél el, de újra szeretnéd kezdeni.

A nagy gyűjtés

A két éven át szervezett-gyűjtött, augusztusban született tárlaton 130 művész munkája látható: 14 országból 200 alkotás érkezett a MODEM-be, amelyeket 84 helyről kölcsönöztek, s köztük vannak egyebek mellett Picasso, Kokoschka, Munch, Andy Warhol, Serrano, Bacon, Redon, Abramovic, Dalí, Chagall, Munch és Munkácsy Mihály alkotásai is. Nem véletlen, hogy a december 31-éig látható kiállítást a szervezők szokatlanul magas összegre biztosították.
A világ minden részéről kölcsönöztek munkákat – köztük olyan neves múzeumokból is, mint a párizsi Musée D’Orsay, az amerikai Andy Warhol Múzeum, a montreáli kortárs művészeti múzeum vagy a firenzei Uffici. A nemzetközi kiválóságok mellett ugyanakkor a magyar képzőművészet meghatározó képviselőitől is izgalmas válogatás szerepel az anyagban Csontvárytól Anna Margiton át egészen Reigl Juditig. A messianizmus és a megváltás gondolatával foglalkozó modern és kortárs alkotásokat így együtt, ilyen átfogó, mindazonáltal számos értelmezési lehetőséget felkínáló kontextusban még sehol nem láthatta a közönség. Ezért kerülhetett egy térbe Bak Imre, Chagall, Csontváry Kosztka Tivadar, Rodin és Vaszary munkái mellé az osztrák botrányművész, Hermann Nitsch véresen vajúdó Máriája, Anna Margit vásári mulatságon bíbelődő Hitlere, vagy Jirí Suruvka Hitler-bajusszal felszerelt ikerpárja.