Megtérők és térítők - Ki jön a házamba?

Lassú változás vagy villámcsapásszerű megvilágosodás. Követheti vagy megelőzheti erkölcsi javulás. Különböző vallások mást és mást értenek megtérésen, a felekezetek között nincs mindig egyetértés. A megtértek életpályája és gondolkodásmódja a legtöbb felfogás szerint irányt vált, az illető onnantól istenhez tartozik; a buddhistáknak viszont még istenre sincs szükségük. Lehet magányos vagy közösségi élmény, történhet rítus által, kiválthatja depresszió, de egy sikeresnek tűnő élet üressége is. Vallás és tudomány gyakran elbeszél egymás mellett. Ami az egyiknek istenkeresés, a másiknak a frusztráció csökkentése. A megtértek pedig saját élettörténetüket írják át egy idő után. (A két narratíva ritkán fér meg egy fejben. Kivételként lásd Dosztojevszkij, Pink Floyd és a fizika című keretes írásunkat).
Éppen ezért célszerű, ha - afféle közös nevezőként - inkább a megtérést elősegítő tényezőket járjuk körbe. A nehéz élethelyzetek, a haláltól való félelem minden életkorban nyitottabbá tesz a hitre, vita legfeljebb a menedéket keresők arányán és az ilyesfajta fordulatok időtállóságán van. A Szegedi Hittudományi Főiskola folyóiratának egy tavalyi száma csaknem 130 fiatal és felnőtt korú katolikus megtérő motivációit vizsgálta.

A leggyakoribb előzmény

egy nagy hatású találkozás volt valamely hívővel, közösséggel, a személyes válság csak harmadik számú ok. "Összességében több a nehéz élethelyzetből kiutat kereső, menekülő típusú megtérő, mint aki előtt egyszer csak felragyog valami. Ez nem magyar sajátosság" - mondja Máté-Tóth András szociológus, a Szegedi Tudományegyetem vallástudományi tanszékvezetője. A Hit Gyülekezeténél is úgy tapasztalják, hogy valamilyen személyes krízis gyakran közrejátszik. "Isten fenyítéke egyben segítség, sokan csak így tudnak szembenézni életükkel" - magyarázza Ruff Tibor lelkész és teológus, az Új Exodus című magazin felelős szerkesztője. "De mindenféle létező állapotban térnek meg emberek. Van barátom, akinek minden összejött, mégsem volt boldog. Ettől megdöbbent, és összetört." Fabiny Tibor, a Károli Gáspár Református Egyetem hermeneutika tanszékének vezetője szerint ahol a megtérés csak pánikreakció, ott a hit sem tartós.
A megoldatlan kamaszkori identitáskrízis is végződhet megtérésben. Odú és kelepce című doktori értekezésében Szenes Márta, a Szegedi Tudományegyetem Pszichológiai Intézetének adjunktusa az úgynevezett új vallási mozgalmakhoz (itt: Hit Gyülekezete, a Magyarországi Jehova Tanúi Egyház, a Magyar Vaisnava Hindu Misszió, az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza - vagyis a mormonok -, illetve az Egyesítő Egyház) megtért 18-25 éves fiatalok életútját elemezve több közös pontot talált. "Nagy részüknek nem volt vallásos nevelése, vagy formális. A családban nem kaptak személyes törődést. Az apa jellemzően autoriter, az anya bizonytalan, gyakran képtelenek az érzelmeket kimutatni, előfordul fizikai erőszak és sok a válás is. Az iskoláskor elejétől jelentkező markáns szorongással, az elmúlástól való félelemmel egyedül maradnak a fiatalok, akiknek az átlagnál nagyobb igényük van a komplex válaszokat kínáló magyarázatokra. Egy részük gátlásos és nincs szexuális tapasztalata, a másik a megtérés előtt sűrűn váltogatta partnereit, kiábrándult és bűntudatos volt. A menetrendszerű identitáskrízist ilyen hátrányokkal nem tudják megoldani, de a megtéréssel ez elodázható, mert a társas identitás válik fontossá. Az euforikus közösségi élmények pótolják az érzelmi éhséget. A megtérési rituálékban újraélhető a találkozás a szerető anyával, a vezető gyakran markáns személyiség, aki pótolja az apát, aki sose volt. Az új közösség oltalmat nyújt a gyorsan változó környezettel szemben."
A kutató szerint ez nem jelenti azt, hogy a megtérésben komoly szerepet játszana a világ sorsa miatti aggodalom, morális felháborodás. És hogy miként hatnak az olykor a szemünk láttára zajló történelmi események? "A nagy krízisek nem növelik feltétlenül a vallásosságot, ez kortól és társadalmi berendezkedéstől is függ. Ha a mostani válság nagyon mély és hosszú lesz, annak persze lehet ilyen hatása, de a válasz nem biztos, hogy szakrális. Szerephez juthatnak az úgynevezett civil vallások, amelyek szintén átfogó tudatot és világos magatartásmintát nyújtanak, képesek társadalmi kohéziót teremteni, a minimális dogmatikát bárki elsajátíthatja. Ilyen a nacionalizmus, de Európa eszméje is" - mondja Máté-Tóth András. Fabiny Tamás evangélikus püspök szerint kritikus időkben itthon nő a megtérők száma, példa erre a II. világháborút követő ébredési mozgalom, vagy hogy Billy Graham amerikai sztárprédikátor a kilencvenes évek elején megtöltötte a Népstadiont. Lelkészként a rendszerváltás környékéről egyik legemlékezetesebb esete a Siófokon nyaraló rendőré, aki szabadsága alatt vette magához az úrvacsorát. "Sírt, és majdnem én is." Brückner Ákos Előd, a Budai Ciszterci Szent Imre Plébánia lelkésze viszont úgy emlékszik, nem volt tolongás húsz éve a damaszkuszi úton. A plébánián minden évben tíz-húsz megtérni vágyó vesz részt a keresztény életre felkészítésben. "Vannak esküvőre készülők, szerelmüket követők és haláleset, válás miatt érkezők. A sebeket begyógyítjuk, így a problémák háttérbe szorulnak. A közös inkább az, hogy Isten nélkül kevésnek érzik az életet."
Egykori útkeresőket mutatott fel tanítványainak tavaly ősszel Fabiny Tibor is, a négy alkalomból álló sorozatban humán értelmiségiekkel irányváltásukról beszélgettek. "A cél az volt, hogy lássák, a megtérés

nem csak öreg nénik

hóbortja. A meghívottak egyetemi oktatóként jelentős szakmai eredményeket mutattak fel, de úgy érezték, ezzel nem boldogítanak másokat, és csak a részt látják, és ebben az állapotban érte őket az Isten-élmény. Bölcsészekből egyébként nehezebben lesz vallásos ember. Nekik van egy válaszuk, hiszen filozófiai jelenségnek tekintik a vallást, a természettudósok gyakran elzárkóznak, így védtelenebbek lehetnek". Krisnát is főleg útkeresők szólongatják. "Tartalmasabban szeretnének élni, és sokan vágynak a gyakorlatban megtapasztalható lelkiségre, de persze jönnek olyanok is, akik szenvednek" - magyarázza Govardhana das, vagyis Tornóczky Gusztáv, a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közösségének kommunikációs referense.
Nyugat-Európában a harminc év alattiak között csökken az istenhit, nálunk ebben a korosztályban a régióban végzett kutatási adatok szerény növekedést mutattak. Közrejátszhat, hogy Nyugaton az egyházakról szóló diskurzus igen kritikus, és jóval több lehetőség kínálkozik az önmegvalósításra is. Hogy szociológiai értelemben kik az egyes felekezetek újoncai, arról csak benyomások vannak. A Szent Imre plébániára körülbelül ugyanannyi nő és férfi, több fiatal és középkorú érkezik, a környéken lakó budai értelmiségiek. A szegedi tanulmányban a megkeresésre reagáló katolikusok döntő többsége városi, érettségizett vagy diplomás, közepes vagy magas jövedelmű volt, sok nőtlen és hajadon. Szenes Márta egyetemi mentálhigiénés szakemberként azt látta, hogy az új vallási mozgalmakat több fiatal nő választotta, mint férfi. "Nekik fontosabbak az erős emocionális közösségi terek, könnyebben rendelődnek alá a vallási közösség normáinak, helyezik háttérbe saját személyiségüket." Ruff Tibor szerint a Hit Gyülekezetének összetétele nagyjából a magyar társadalom szociológiai összetételét tükrözi. A Krisna-tudatú hívőkhöz érkezők nagyobb része értelmiségi vagy polgári családból származik, egyre több a középkorú és a nyugdíjas. Buddhát többségükben városi középosztálybeliek, tanultabbak választják. "Biztos kell hozzá valami szellemi érettség, és az is jó, ha nem olyan strapás az életed, hogy akadályozza a gyakorlást" - mondta lapunknak Kenyeres István újságíró. Szociológiai megközelítésben a megtérő a közegéből próbál kiszakadni, amihez emocionális élményt keres - éppen ezért a kirekesztetteket fogékonynak tartják a megtérésre. A protestánsok roma missziókat visznek, a katolikus egyház cigánypasztorációs referense a célirányos lelki gondozást hangolja össze. Egyes térítők külön füzetet készítenek, ahol Győző, a duhaj életet élő roma zöldséges és diszkótulajdonos meséli el, miként szabadult meg a Sátán markából.
Az új hívők mind tudatosabban választanak felekezetet. "Csökken a jelentősége, ki mibe született, erősödik a szupermarket-szemlélet. Megnézik a kínálatot, de érzelmi alapon döntenek. Az a fontos, melyik közösségben foglalkoznak velük többet. Főleg a városban" - állítja Sztanó Péter, egy missziós tevékenységet folytató keresztyén közösség, az Evangéliumot Minden Otthonba Alapítvány titkára (lásd Terepen című keretes anyagunkat). Egy szegedi szakdolgozat tanulsága az volt, hogy a kettő vagy több felekezetben megfordultak fő motivációja a párkapcsolat vagy a közösségtől remélt gyakorlati segítség. Gyöngyösi Csilla református teológus szerint az is lényeges, milyen típusú élményre vagyunk fogékonyak. "Ha betérsz egy református istentiszteletre, és gyenge a lelkész, akkor kifordulsz. A katolikus mise misztikusabb, önmagában is élmény." Sokan hangsúlyozzák, hogy szinte mindig akad egy rokon, ismerős, aki utat nyit a közösséghez. A csalódottak viszont egyre gyakrabban "büntetnek". "Óriási lehetősége és felelőssége van a helyi gyülekezetnek és a lelkésznek. Elfordulhatnak az emberek, ha a lelkész nem sugározza a hitet, nemtörődöm, politizál" - mutat rá Fabiny Tamás. Ebből sokszor azok a kisegyházak profitálnak, amelyek intenzívebb élményeket, több törődést és átfogó életvezetési tanácsokat kínálnak. Dénes Ferenc (lapunkban is publikáló) sportközgazdász a nagyobb szabadság miatt állapodott meg az Egyesült Államokban rendkívül népszerű pünkösdi-karizmatikus mozgalomnál. "Hitünk szerint minden ember személyes kapcsolatban áll az Istennel, az üdvözüléshez sem kell közvetítő. Ez vonzó azoknak, akiknek a fegyelem, a hierarchia kevésbé elfogadható." Krisnához sokan a keleti kultúrákon át jutnak el, de vonzó a tiszta életvitel, a hívőkből áradó kiegyensúlyozottság is. Kenyeres Istvánt a nagy nyugati egyházakban főleg a hit és a dogmák zavarták. "Buddha maga mondta, hogy ne higgyünk el semmit csak azért, mert ő mondta, ez frankóbbnak tűnt. Persze, a módszerekben bízol. Ha eleget használod ezeket, te is Buddhává válhatsz. Melyik vallás kínálja ugyanezt?"
A történelmi egyházaknál a beavatás alapos, de nehézkes, legalábbis az új vallási mozgalmakhoz képest. A reformátusoknál kétéves dogmatikai oktatás vár, ugyanez a Szent Imre plébánián sem sokkal rövidebb, a megtérő négy rítuson keresztül jut el a keresztséghez. A Hit Gyülekezetében az első gyülekezeti látogatás alkalmával részt vehetünk a megtérők imádságában, az ezt követő keresztelőn sem kell hitbéli tudásról számot adni. Krisnához, Buddhához különböző szintű elkötelezettséggel is lehet tartozni. A frissen megtértek mindenhol a legodaadóbb hívek, és szerencsés esetben ebből nem lesz sem gyors kiégés, sem vallási fanatizmus. Gyöngyösi Csilla lelkészként többször megélte, hogy az új hívő elbizonytalanodik, ha élete nem változik meg eléggé, vagy sorscsapás éri. Brückner Ákos Előd szerint természetes, ha magától is csökken az eufória, ilyenkor a pszichológusként is funkcionáló lelkipásztornak kell gondoskodnia arról, hogy maradjon elég a lelkesedésből. "A közösségi feladatok segítenek, de a friss hajtásokkal óvatosan kell bánni." Hogy a buzgalomból ne legyen fanatizmus, ahhoz

önfegyelem és szerencse

kell. "Miután az ember nagy nehezen változtat az életén, megkönynyebbül, és jön a neofita túlbuzgóság. Velünk is ez történt, aztán valahogy visszatért a realitásérzékünk. De ma is ugyanolyan lelkes keresztény vagyok, mint a legelején, sőt mélyebb és stabilabb lett a szenvedélyességem" - emlékezik vissza Ruff Tibor, aki a Neurotic együttes billentyűseként Pajor Tamás megtérését is elősegítette (lásd "Ebből Lipót lett volna" című keretes írásunkat).
"Piacszerzésben" az új vallási mozgalmak aktívabbak, a történelmi egyházak utánpótlását döntően a hívők gyermekei adják. A 130 frissen megtért katolikus közül szinte senki nem tartotta tényezőnek az egyház kommunikációs erőfeszítéseit, amelyek a szerzők szerint nem is ehhez a csoporthoz szólnak, és nem megfelelő színvonalúak. A "zenei ájtatok", a jogi és pszichológiai tanácsadás vagy a hajléktalanoknak szervezett zarándoklat sem mozgat tömegeket - és ennél messzebb az egyház nem is megy. "Kerüljük, hogy erőszakosak legyünk, nem járunk házról házra" - szögezte le Brückner atya. A programokkal színesített Városmisszió tavaly kezdődött, de a köztéri evangelizáció (a hit terjesztése) is importált projekt, a megvalósítást a helyiek fantáziájára bízzák; de mindez a gyülekezet számát nem növelte. Téríteni a reformátusok sem járnak. "Megalázónak éreznénk. Épp elég munkát ad, hogy híveinket Istenhez és az egyházhoz közelítsük" - mondta lapunknak egy volt lelkész. A Magyarországi Evangélikus Egyház sem folytat egész pályás letámadást. Világias hangvételű "1 százalékos" óriásplakát-kampányuk célcsoportja főleg a "szunnyadó" hívek, újakat pedig elsősorban a szabadelvű értelmiség soraiból remélnek. "A munkásokhoz sajnos kevés szavunk van. Pedig fogékonyak, pláne most, válság idején" - értékelt a püspök. A nagy egyházak az ellenreformáció vége óta egymás híveire sem hajtanak. A kisegyházak kezét azonban nem köti ilyen hallgatólagos megállapodás, itt az üdvösség is múlhat azon, mennyi energiát fektetnek a hit hirdetésébe. Jehova tanúi a "door-to-door" prédikálást kötelezően és ellenőrzött keretek között végzik, nem csoda, ha a húszezres hazai közösség fele felnőtt korú megtérő (látogatást már online is lehet rendelni). A Hit Gyülekezete programokkal, telefonos megkereséssel, de főként a személyes kapcsolatok révén próbálja megtartani a náluk megtérteket; igaz, Ruff Tibor szerint ezt nem viszik túlzásba. Az ATV-n sugárzott Vidám Vasárnapot hetente több százezren nézik, ami nem növeli ezzel arányosan a hívők számát, szerepe inkább az országnak szóló igehirdetés. Jelentősen emelkedik viszont a személyi jövedelemadó 1 százalékából származó bevételük, amiben idén közrejátszhatott, hogy a kampány arca a válogatott focista, Gera Zoltán volt. Ajtókon nem kopognak, de az áprilistól októberig tartó köztéri evangelizációs kampány előtt a közösségek beszórólapozzák a településüket. A hívőkkel szembeni elvárás, hogy ne tagadják le, és ha lehet, hirdessék is hitüket környezetükben, ehhez útmutatót a bibliaiskolában lehet szerezni. "Nem kötelező mindenkinek a munkahelyén prédikálnia. Ha az illető nem alkalmas erre, az úgy is kontraproduktív lenne. Akire viszont figyel a környezete, az ne féljen ezzel előrukkolni." A lelkészekre mindez nem vonatkozik, és valakinek nincs is direktívára szüksége. Feltehetően a világ leggyorsabb térítését mutatta be az a lelkipásztoruk, aki egy közúti balesetnél a betétlap kitöltésével egyidejűleg a másik autóst meg is térítette. Az illető "számláján" állítólag vagy ezer megtért szerepel. A krisnásoknál a legelkötelezettebbek közül kerülnek ki az utcán könyveket kínáló hívők is; minden járókelő potenciális célszemély, de a hit agresszíven rámenős terjesztése tilos.

Terepen

Az Evangéliumot Minden Otthonba (EMO) Alapítvány tizenöt éve működő, felekezetközi, alulról szerveződő közösség, ahol a házról házra járó önkéntesek többnyire a történelmi protestáns egyházak javára és segítségével végeznek missziós tevékenységet. "Konganak a templomok, az emberek Istentől is eltávolodtak és kevés a tudásuk. Nekünk az a fontos, hogy valaki Jézushoz térjen meg, másodlagos, hogy milyen felekezetet választ" - mondta a létrehozás okairól Sztanó Péter. Negyven munkatársuk aktív nyugdíjasokból és dolgozó emberekből áll, van köztük színész és portás is. Évi tíz-húszezer háztartást keresnek fel, gyakran egy helyi protestáns közösség kérésére. A módszereket osztrák testvéreiktől tanulták, de nagyon fontos az intuíció is. "Mindenhová bekopogunk, és megkínáljuk az embereket egy beszélgetéssel, olvasnivalóval. Rá kell érezni, mivel kell azt az embert megszólítani." Tíz próbálkozásból így is rendszerint csak egy-két rövid párbeszéd kerekedik. "Egy folyamat részei vagyunk, aminek legtöbbször csak az elejét látjuk. De néha az Isten által előkészített pillanatban érkezünk, és mi vagyunk az utolsó darab a mozaikból, ilyenkor látunk megtérést is. Ha valaki éppen padlón van, az kivételes alkalom, hogy Jézus segítségét felmutassuk." A vallásosan nevelt embereken kívül nyitottak a házasság, keresztelő előtt álló fiatalok, de az utószezonban a Balaton partján unatkozó üdülők is. "A szegény ember gyakran teljesen elkeseredett, és nem bízik abban sem, hogy a hittől jobb lesz a sora. Ilyenkor azt mondom, hogy más, ha Isten mellette van, és nem egyedül kell szembenézni a nehézségekkel. És aki hisz, annak egzisztenciálisan is jobb lehet." A mormon és jehovista térítőkkel rendezett a viszonyuk, bár a konkurencia képviselői sokszor visszautasítják az ajándéknak kínált füzeteiket. Az EMO tagjai kettesével járnak, a durva elutasítást így könnyebb feldolgozni, de az is segít, ha megállnak egy fa alatt imádkozni. "Néha ügynöknek, szektásnak néznek. Előfordult, hogy majdnem megvertek, kutyát próbáltak rám uszítani. A legjobban az visel meg, ha meg sem hallgatnak. A falusi emberrel könnyebb szóba elegyedni, de az Istenre nem feltétlenül nyitottabb, a város viszont sokszor rémes, főleg a panelrengeteg. Rácsok az ajtón és a szíveken."

"Ebből Lipót lett volna"

Ruff Tibor zűrös családi közegből indult, konszolidált kisgyerekből hamar lesz deviáns kamasz, aki iszik, drogozik, többször csak apja menti meg attól, hogy kivágják a középiskolából. Az egyetemen a filozófia szakon ateistaként tudományos érdeklődésből forgatta a Bibliát. "Leültem olvasni, és volt egy rész, ami telibe talált. Szinte elragadtatott állapotba kerültem, megszűnt a külvilág, meg sem bírtam mozdulni. Látomásszerű élmény volt, rájöttem, hogy soha emberben nem volt akkora szeretet, mint Jézusban. És nem voltam drogos állapotban." Azóta e meggyőződését akarja kifelé is sugározni. Az erkölcsi megújulásig azonban hosszú vergődés vezetett. "A drogot nem bírtam letenni, ami borzasztó lelkiismeret-furdalást jelentett. A Pajor is hasonló cipőben járt. Hittünk már, de nem tudtunk úgy élni, ahogy akartunk. A híresebbé vált Neurotic-szövegek pont erről az állapotról szólnak, persze fonák módon. Hogy tudjuk, ki az a Jézus, de nem vagyunk neki engedelmesek. A vajúdásból a Hit Gyülekezete mentett meg, a segítségükkel sikerült valóban megtérni. Ha nem találkozom velük, ebből Lipót lett volna."

Dosztojevszkij, Pink Floyd és a fizika

A fizikus-filozófus végzettségű János megtérését részben a gyermekkori fizikatanulmányok készítették elő. "Az volt a benyomásom, hogy a világ egy nagyon durván megtervezett konstrukció, elképesztő esztétikummal." A következő állomás Dosztojevszkij. "A Karamazov testvérekbe beleírt mindent, amiért ateista lehetne, mégis hitt. Ez nagyon hitelesnek tűnt." A középiskolai önképzőkörben az ő dolga utánanézni, van-e értelme a kereszténységgel foglalkozni, így kezd Bibliát olvasni. "Közben jártunk egy helyi paphoz, akiről az a hír járta, hogy megvan neki a Pink Floyd összes lemeze. Nála nagy vitákat folytattunk." Rövidesen kipróbálta, milyen, ha úgy néz a világra, mintha igaz lenne, hogy van Isten. "Ballagtam egy szilveszteri buliba, és egyszer csak több tonna életöröm szakadt rám. Megálltam: hú, azanyja, lehet, hogy keresztény vagyok? Erről két narratíva él bennem. Kezelhetjük úgy is, mint egy pszichológiai komplexumot, de én szívesen kitartok a remény mellett, hogy találkoztam Istennel. Egyikre sincs perdöntő bizonyítékom." Az egyetemen ma vallásfilozófiát tanít, kurzusa végén általában a hívők és az ateisták is elbizonytalanodnak.

Kelet-Európa

"A vallásosság változásában a posztszocialista országoknál az elnyomásból vett magyarázatoknak kisebb a relevanciájuk, mint a történelmi hagyományoknak és a populáció sajátosságainak" - állítja Máté-Tóth András. Ennek köszönhető, hogy térségünkben többféle tendencia figyelhető meg. A nagyjából homogén katolikus országok (Szlovákia, Horvátország, Lengyelország) közösségcentrikus felekezetei kisebb hanyatlással szembesülnek, mint a protestáns dominanciájú, de individuumcentrikus felekezetekkel jellemezhető területek (Észtország, Lettország, Kelet-Németország). Az erős katolikus többségű országokban stabil vagy nő a vallásos emberek száma, ugyanez igaz az ortodox államokra, kivéve Bulgáriát. Magyarország szokás szerint köztes helyzetű: kismértékben csökken a hívők száma, csakúgy, mint Szlovéniában. A világ egészét tekintve nő a vallásosak száma, főleg azért, mert azokon a földrészeken, ahol sok a hívő, magas a népszaporulat is.

Popper Péter a megtérésről

"Az emberiség nem tud mítoszok nélkül élni. Szorongásai ellen szüksége van a megértés vagy a mintha-megértés illúziójára. Legutolsó nagy mítosza a tudomány messianisztikus szerepe volt, ami megvált minket kollektív és egyéni bajainktól. A múlt század közepe után mind tanúi voltunk e mítosz összeomlásának. A hagyományos vallások közül csak az iszlám érte meg reneszánszát, a többi számos ok miatt nem bír tömegesen érzelmi biztonságot adni. Viszont az európai lélek eliszonyodik az ürességtől, az ostoba álmítoszokkal (új típusú ember, amerikai létforma stb.) pedig nem tud mit kezdeni. Tehát aratni kezdtek a kisvallások, az egzotikus ezotériák, s főleg a hiszékenységgel, a filléres misztikákkal üzletelők. A legtöbbjük nem valódi megtérés, hanem a transzcendencia használata, nyugtatók helyett. A legnagyobb baj az álmegtérésekkel, hogy kikerülik az alapvető követelményt: három lépést kell tenni morálisan előre, hogy szellemileg egy lépéssel közelebb kerüljenek Istenhez, aki vagy van, vagy nincs, de a lezüllés veszélye miatt úgy kellene élni, mintha lenne."