Meglelni a 21. század Betlehemét

Gáspár, Menyhért, Boldizsár!
Tisztelettel köszöntlek!
Ülök a kölni dóm emberáradatában, és nézem az oltár magaslatában, a golyóálló üvegvitrinben a csodálatos szarkofágot, mely porladó testeteknek végső nyughelye. A középkor Európájának, vagy talán minden időknek egyik legcsodálatosabb épületében, ebben a tiszteletetekre kőből faragott gregorián himnuszban, itt, a csodálatos gótikus katedrális szentélyében ért véget a mesés keletről indult földi vándorlásotok.

Ülök a hatalmas dómban, nem kapcsolódom bele az örök vitába, nem érdekel, hogy mennyire hitelesek az ereklyék. Számomra most nem ezek a részletek a fontosak. Itt vagyok, elzarándokoltam hozzátok, és alázattal meghajtom fejemet, csodállak benneteket. Igen, tisztelettel meghajtom fejemet az ember előtt, ki fényűző keleti gazdagságából, bejáratott világnézetéből, sokféle kényelmes földi igazából feláll és útra kel, mert űzi belülről egy vágy. Csodálom az „Éhséget”, mely talpra állított és kényelmes otthonaitokból az országútra vitt, hogy elinduljatok, választ keressetek, feleletet, hatalmon, anyagi jóléten túli kérdéseitekre.

Az évezredek korlátait átlépve, örök emberi kíváncsiságától vezetve követlek titeket Heródes palotájába. Lelkem csendességében szemlélődöm és látom, hogy tanácstalanul ott álltok a csodás udvartartása előtt, és kissé feszengve teszitek fel kérdéseiteket. Zavarban vagytok, magatok sem tudjátok pontosan, hogy mit kerestek, de mégis zörgettek. Heródes int, és az udvari papok, a tudás őrzői ősrégi pergamenekből nektek utat mutatnak… „Ne félj Betlehem, mert belőled származik a megváltó!”

Döbbenet: ők tudják a választ és tanításuk alapján ti célba értek. Egy egyszerű barlang mélyén, egy jászol ölén meglelitek az Életet, a törékeny Gyermeket, mely előtt élő hittel hódoltok… Csodálatos, ti alázattal hisztek a jól ápolt udvari papok szavában! Hitetek gyümölcse, találkozás az élő Istennel!

Heródes is hisz, hiszi az írás szavait, komolyan veszi a papjai tanítását, ezért is küldi katonáit… Megdöbbentő: ugyanazt a szentírást olvasva, ugyanattól a hittől vezetve, Heródes katonáit küldi, hogy minden újszülött fiúgyermeket kivégeztessen.

Az udvari papok jól tápláltan élik helyben topogó mindennapjaikat, folytatják intrikáikat, és ti, a jöttment idegenek, útmutatásuk alapján, csendes, égre figyelő alázattal célba értek.

E szent karácsonyi időben népem nagy családja számára nem a tudást és nem is a hitet kérem, ez többé kevésbé mindannyiunkban megvan, hanem „Éhséget”, az olthatatlan „Szomjúságot”, mely kitép tespedtségünkből, és elindít az Igazság felé. Alázattal kérem a mardosó vágyat, mely kilök a tunya kényelmünkből, a magam cinikus értelmiségi elefántcsonttornyából. Igen, ajándékként kérem az elégedetlenség tovább vivő erejét, mely segít elszakadni a kommunizmust, a liberalizmust és más rendszereket legyőző-eltemető intellektuális gőgtől, hogy a hús-vér életet karjaim közé zárjam.

Adj erőt, Uram, hogy hatalomvágyammal szembemenjek, ne féljek az igazságtól, mely lehet, hogy ledönti ingatag trónomat, vélt hatalmamat lesöpri a történelem asztaláról, de mely szabaddá tesz, mely új hajnalt ígér. Erőt kérek, hogy a Trianont, a holokausztot és többi személyes, közösségi sérelmemet elengedve, útra keljünk és megtaláljuk a huszonegyedik század Betlehemét.
Igen, hiszem, hogy Te a huszonegyedik század embere számára is meg akarsz születni! Tudom, hogy nem értük el az álmainkat lezáró plafont, földi létünk kibontakozásának korlátait. Az emberi élet nagy meccsét még nem fújták le! Van tovább! Te minket is, e fiatal évszázad megszeppent fiait is vársz, karjaid roskadoznak ajándékaidtól. Van válasz korunk minden kérdésére! Ezért kérek mardosó éhséget, erőt Uram, hogy erőtlen, már csak az inerciájától sodródó világunkban felálljunk, kérdéseinkkel szembenézve útra keljünk és megtaláljunk. Napkeleti bölcsek, vezessetek!

2009 karácsonyán
Kisebb testvéri szeretettel:
Csaba testvér