Magyar-zsidó együttélés konferencia: Magyarország arca nem gyűlölködő

Létrehozás: 2009. december 09., 21:30 Legutolsó módosítás: 2009. december 09., 21:38

Budapest – Magyarország igazi arca nem egy gyűlölettől eltorzult arc, még ha nem is tud mindig mosolyogni – mondta Balog Zoltán, az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil és vallásügyi bizottságának fideszes elnöke a Magyar-zsidó együttélés – együtt a közös jövőért című konferencián szerdán Budapesten a Parlamentben. Forrás: MTI

A politikus kiemelte: a második világháborúban a nemzeti közösségnek több százezer tagját elhurcolták Magyarországról, köztük Máramarosszigetről egy alig 15 éves fiút, Elie Wieselt is. A Nobel-békedíjas író most jött először hivatalosan Magyarországra 1945 óta, és a szimpózium díszvendége. „Abban bízunk, hogy szövetségesei lehetünk egymásnak" – hangsúlyozta.

A magyar-zsidó együttélés jelenleg nem nélkülözi a vitákat, amelyeket „politikáról, kultúráról, nemzetről és pénzről folytatunk", de ezek mellett „mi a gyógyító emlékezésben vagyunk érdekeltek", és egy olyan Magyarországban, ahol hite, vallása, faji, kisebbségi mivolta miatt senkinek nem kell félni, mert mindenkit megvéd az állam, a közösség ereje – fogalmazott.

Mi készek vagyunk újra és újra magunkba nézni, hogy azok, akik egykor „a nemzetiszocializmus foglyaivá lettek", ma ne találjanak követőkre. Az is kérdés azonban, hogy akik ma a magyarokat az antiszemitizmus vádjával illetik, tényleg az indulatok csillapításában érdekeltek-e - vetette fel.

„Nem tűrjük, hogy ártatlan zsidó emberek szenvedéseit felhasználva az országunk többi súlyos bajának megvitatása helyett bennünket arra kényszerítsenek, hogy hamis vádak elleni védekezésre vesztegessük erőinket" – mondta ehhez kapcsolódóan.

Balog Zoltán arra emlékeztetett, hogy a vészkorszakban számos magyar mentette az üldözötteket, a zsidókat, az embermentők emlékére pedig zöldellnek a jeruzsálemi Jad Vashem Intézet által ültetett fák – tette hozzá.

„Ha azt akarjuk, hogy a megértés növekedjen a holokauszt tragédiája iránt, akkor a legfontosabb feladatunk egymás emberi méltóságának tiszteletben tartása és megőrzése ma itt közöttünk, mindenkivel szemben”. Auschwitzra és az azóta eltelt sok borzalomra a felnövekvő nemzedék akkor tud valóságos megrendüléssel odafigyelni, ha megismerve a tényeket felteheti a kérdést: a tiszteletet miért tagadták meg akkor tőlük, miközben ők is olyan emberek voltak, mint bárki más – mondta.

A bűn megvallása és a bocsánatkérés nem a gyengeség jele, hanem az újra megtalált emberi méltóságé. A bocsánatkérés által nem gyengébbek, hanem erősebbek leszünk. A megbocsátás sem a gyengeség jele, hanem azt bizonyítja, hogy az áldozat visszakapta emberi méltóságát. Mindannyiunknak szüksége van mind a megbocsátásra, mind a bocsánatkérésre – hangoztatta.

 

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben