Luther ma hogyan hirdetné meg a reformációt? – Interjú dr. Fabiny Tamás püspökkel

– Nem túl merész ez a párhuzam? 

– Egyáltalán nem. Luther a maga idejében nagyon modernnek számított, nyitott volt saját korának új eszközeire, technológiáira (külön történelmi szerencséje, hogy az ő korában kezdett terjedni a könyvnyomtatás). De beépítette a rendszerébe Erasmus új meglátásait, a reneszánsz gondolkodásmódját is, és nem elzárni akarta az egyházat, hanem kinyitni a világi területek felé. Amikor a wittembergi vártemplom kapujára kiszögezte 95 tételét, egyértelműen a legszélesebb nyilvánosságot szólította meg korabeli eszközökkel. Nem véletlenül szögezte a kapu külső felére a papírt: nem a belső egyházi közvéleményt akarta elérni, hanem az „utca emberét”. 

– Megfelelne ma a céljainak az internetes nyilvánosság?

– Biztos vagyok benne. Luther nem ex cathedra kinyilatkoztatásokat tett, hanem a dialógus lehetőségét kereste, nyitott volt a párbeszédre; maga jelentette ki a wormsi birodalmi gyűlésen, hogy hajlandó visszavonni a tanait, ha a Szentírással vagy más észokokkal meg tudják győzni. Az internetes kommunikáció is a vélemények, érvek szabad áramlásáról szól.

– Mindennek ellenére a laikus számára kicsit furcsa egy jellegéből adódóan konzervatív(nak gondolt) egyház és a sokat szidott modern, világi technológia egymásra találása. 

– Pedig nem furcsa. Hadd idézzek egy bibliai példát: Pál apostol a pogány római úthálózatot használta térítő és vallásszervező útjaira. Pedig az is egészen más célokra jött létre: hódító hadseregek masíroztak rajta, helytartók utaztak a provinciákba és vissza Rómába. Vagyis az egyház akkor jár el helyesen, ha a rendelkezésére álló technológiákat, eszközöket beépíti saját rendszerébe, függetlenül azok eredeti céljától. 

– Mit adhatnak hozzá a korábbi igehirdetési módszerekhez az új technológiák, és mit vesznek el belőlük?

– Kinyílik a világ az egyház számára, olyanokhoz is el tudja juttatni mondanivalóját, akik egyébként kívül maradnának az egyházi nyilvánosság körein. Leomlanak a falak az egyházak és a világ között. De leomlanak ezek a falak az egyes felekezetek között is, hiszen a hívő a többi egyház életébe, véleményébe is könnyebben beleláthat, és így erősödhet az ökumenikus jelleg. De vigyázni kell arra, hogy az új csatornák alkalmazásával az egyház ne személytelenedjen el, mindig megmaradjon eszköztárában a hívek személyes megszólítása. 

– Mennyire alkot egységet az üzenet és az a csatorna, amelyen keresztül eljuttatják a világnak?

– Biztos vagyok abban, hogy a játékszabályokat, az elfogadott terminológiát, a szokásokat ismerni kell. Az internetre, egy Facebook-üzenetbe nem való a pátoszos, archaikus, emelkedett hangú megszólalás, mint ahogy fordítva sem lenne szerencsés: a szószéken állva sem lájkolja a prédikátor a Tízparancsolatot. De ez is Luther öröksége, hiszen ő kezdte el lefordítani a Biblia üzeneteit egy új közegre: a német köznép nyelvére. Az ő példája is arra int bennünket, hogy a körülöttünk élő embereket a saját nyelvükön szólítsuk meg, és ha ez a nyelv az internet és a Facebook nyelve, akkor azon. Én erre bátorítom a lelkésztársaimat és a teológushallgatókat is: ismerjék meg és bátran használják az új kommunikációs lehetőségeket, mert ezzel is közelebb kerülhetnek a hívekhez.